One Shot

És többé már, senki nem szeret

Aznap nagyon összevesztünk,persze megint valami apróságon amit figyelmetlenségemben felejtettem el. Ő persze ezen is kiborult és elhordott mindenfélének, majd kijelentette,hogy nem hajalandó egy ágyon osztozni velem. Ez ebben a három évben sokszor előfordúlt,de persze hamar megbékélt, így most sem gondoltam túl a dolgot. Lezuhanyoztam, míg ő minden ágyneműjével és a macskájával átvánszorgott a vendégszobába. Megforgattam szemeimet.
-Hisztis picsa...-dörmögtem orrom alatt, mire csak szúrós tekintettel illetett és hozzámvágta a kispárnáját. Én mindezen jót nevettem, ő azonban ezt halálossan véresen vette.
Utánam ő is letusolt és mire elkészűltem a vacsorával, egy tőlem kapott pólóban és egy boxerban battyogott ki a konyhába. Ezt jó jelnek vettem, hisz ha nagyon utálna nem hordana olyan pólót, ami rám emlékezteti.
Ettől függetlenül a vacsorát a jelenlegi szobájában ette meg a mosatlan tányért pedig a mosogatóba hajította. Gondoltam kedves leszek és az övét is elmosom, hátha ezzel megenyhül a szíve. Nem így történt, de ez engem nem tört meg. Továbbra is a saját igazamat támogattam.
Este tízkor tértem nyugovóra. Még hallottam ahogy motoszkál a fürdő és a vendégszoba között, de lassan ő is elcsendesedett, így mindent kizáva hunytam le szemeimet és utaztam át, az álmok világába.
Hajnali kettő múlt, amikor a közelbem becsapott egy villám én pedig felriadtam. Nem vagyok az az ijedős fajta, de ez engem is megrémisztett,annyira, hogy szívem majd kiesett helyéről. Percekbe telt, mire sikerült annyira lenyugodnom, hogy nem zihálva vettem a levegőt, ekkor kikeltem az ágyból és a konyhába mentem, hogy megigyak egy pohár vizet.
A kint tomboló vihar sem tudta áthatni a házban uralkodó csendet,ez pedig elég bizar volt, én mégis visszatértem ágyamba és újra elaludtam.
Az este további részében már nem ébredtem fel, így reggel nyolckor az ébresztőm éles sípolására keltem. Kinyomtam a vekkert, ezután pedig a plafont pásztáztam és azon gondolkoztam, mivel is engesztelhetném ki kedvesem a tegnapi vitánk után. Aztán arra jutottam hogy egy ebéd a kedvenc éttermében, mindemt elsimít majd.
Ezzel a tudattal pattantam ki az ágyból, és minden fáradságot kisöpörve magamból, mentem a konyhába, hogy főzzek egy jó adag kávét álomszuszék páromnak.
Már nyúltam is az kávéfőzőért,amikor egy levélen akad meg kezem.
Mégmielőtt kinyitottam volna, átgondoltam hogy mit is fogok benne látni. Régebben kaptam már egy hasonlót, amikor annyira pipa volt rám, hogy egy hétre vissza ment a szüleihez, így lelkileg felkészültem, hohy egy újabb hétig csendes lesz a lakás.
Szememet forgatva nyitottam fel a levelet, melynek már eslő két mondata után megtorpantam és újra elolvastam azokat.

"WonSik
Két éve, hogy minden jóban, rosszban együtt vagyunk és megbírkózunk a világ összes problémájával,amit az élet elénk állít, de most más a helyzet. Az élet úgy gondolta, hogy nekem egy külön megpróbáltatást ad és én ezen elbuktam. Elbuktam és azt a kínt, ami ezáltal bekerített engem, nem bírom. Gyenge vagyok és tudom hogy ennél a megoldásnál milliószor jobbat is választhattam volna, de ez így alakult és ezen te se tudtál volna változtatni. Szeretlek és bármi is legyen veled a jövőben én mindig melletted leszek, ezt soha ne felejtsd el.
Szeretlek
Taek Woon"

Csak álltam. Szemeimet száznál többször vezettem végig a sorokon és próbáltam bemesélni magamnak hogy ez csak egy vicc, hogy ezzel akarja megbosszúlni a hanyagságomat és hogy sokszor nem úgy bántam vele, ahogy kellett volna, de nem.
Két héttel később a rendőrség felkeresett, mivel megtalálták.
Egy pillanatra felragyogott bennem a remény, de közölték, hogy a Han-folyóban volt, holtan.