One Shot

Hagyj aludni! 2.

Suga POV
Szinte éreztem, hogy Hopi a teraszon fog dekkolni és bambulni az előttünk lévő szürke épületre. Halkan felsóhajtottam, elhúztam az üveg ajtót, majd be is csuktam magam után. Hoseok még csak meg se moccant, ugyanúgy nézte a semmit.
-Ne duzzogj már!-léptem mellé, mire csak horrkantott egyet.
-Nem duzzogok.-jelentette ki hisztis picsa módjára, mire kedvem lett volna képébe röhögni, hogy ezt azért ő sem gondolhatta túl komolyan.-Csak...fáj.-mondta olyan határozottsággal, mintha érteném mire céloz.
-És mégis mi?-vontam fel szemöldököm. Kérdésemre egy hosszúra nyúló hatásszünet után kaptam választ.
-Az igazság.-bökte ki ès az én fejemben ez után is csak egy kérdőjel virított.
-Mivan?-pislogtam nagyokat.
-Majd idővel rájössz.-legyintett és egy száznyolcvan fokos fordulat után csak úgy bement.
Hát én nem igazodok ki ezen a gyereken. Mit beszélt itt az előbb? Milyen igazság fáj neki? Mire jövök majd rá? Sok volt nekem ez így korán reggel.
Apropó, iskola. Nem kéne elkésnem, már így is nagyon feszül az a húr a nyakam körül. Legurítottam magamba a kávémat, elintéztem azt amit még eddig nem tettem meg ès Jimin társaságában útnak eredtem. Igen, csak Jiminnel, hisz neki túl sok mindent el kell intéznie ahhoz, hogy ne készüljön el indulásra, a többiek meg már megtanulták, hogy nincs értelme minket megvárniuk, hisz abból csak késés lesz. Viszont ma valami csoda folytán beértük a csoportot, ezzel őket is meglepve.
-Nem vagytok ti betegek, hogy időre beértek?-kérdezte Jin, mikor már átléptük a suli küszöbét.
-Muszájból csináltuk csak.-vontam vállat, majd szétváltunk, kisebb csoportokra. Nekem Jin volt az osztálytársam, így vele tartottam, Hopi NamJoonnal, Tae Jiminnel, Jungkook pedig pár haverjával indult terme felé. Elèg rossz volt így külön-külön, hisz nagyon össze vagyunk szokva, de negyvenöt percet kibírunk a többiek nélkül, aztán jön a szünet, amit mindig együtt töltünk.
Egy "értelmessen" eltöltött sulis nap után, végre hazatérhettünk és első utam életem szerelméhez, az ágyhoz vezetett, amibe szinte hasast ugrottam, amikor megláttam. Ilyenkor jobb esetben egyből elalszom, viszont most egy furcsa érzés kerített hatalmába...mintha valaki figyelne. Hátamra fordúltam, hogy körbe kémleljem a szobát és állításom beigazolódott, hisz Hoseok vizslantott engem szobám csukott ajtaja előtt. Mikor jött be?
-Mi kéne?-nyöszörögtem.
-Megértés.-nyelt nagyot.
-Jaj istene Hopi! Inkább hagyj aludni!-temettem párnámba arcomat és szerintem vette a lapot, mert nem sokra rá nyílt és csukódott az ajtó, szóval kiment. Viszont, ahogy ez megtörtént rossz érzés vett hatalmába. Valamit rosszul tettem. Barát létemre cserben hagytam őt, aki eddig soha nem fordult hozzám ilyen ügyekben. Hogy lehetek ekkora paraszt?