One Shot

A segítség kölcsönös 5./vége/+18

Jimin POV
-Hát...rendben.-nyeltem nagyot, majd vártam hogy meg szólaljon. De nem mondott semmit, csak nézett és én láttam tekintetében a küzdelmet, amit magával vívott. Vett egy nagy levegőt és mosolyogva felém lépett.
-Majd később, most menjünk vissza a buliba.-fogta meg kezem és elindultunk a helyszínre.
Ezek után viszont nekem semmi kedvem nem volt a bulihoz, hisz én teljesen abban a hitben éltem, hogy most már elmondja és én egy "Igen, össze jövök veled!"kijelentéssel a nyakába borulok. Milyen kegyetlen a sors...
Persze Jungkook a haját tépte amikor elmeséltem neki a dolgot és ha nem fogom le, akkor képes lett volna megkeresni Yoongit, hogy beolvasson neki.
És hogy most hol van Suga? Erre még Jackson sem tudott választ adni. Amikor beléptünk a terembe, ő azonnal eltűnt és azóta semmi életjelet nem adott, ami enyhén depresszióssá tett.
Várom hogy hívjon, vagy hogy megjelenjen, de már éjfél is elmúlt.
Átvert. Nincs más magyarázat erre. Elhitette velem hogy érez irántam valamit, aztán csak úgy felszívódik.
-Jimin.-hallottam meg nevem a dübörgő zene ellenére is. Hátrafodúltam és Jacksonnal találtam szembe magam.-Megvan Suga!
-Mi? Hol van?
-Gyere!-ragadta meg csuklóm és a tetőre tartó lépcsőhöz húzott, amin fel is rángatott. Viszont ahogy felértem csak a sötétséggel találtam szembe magam.
-Hol van Yoongi?-néztem Jacksonra, mire ő szónélkül kezdett terelgetni a tető legszéléhez.
-Nézz le!-paskolta meg hátam, majd elfordúlt és visszaindult. Először nem értettem, hogy minek nézzek le...talán öngyilkos lett? Félve tekintettem le, de lélegzetem azonnal elállt, mikor megpillantottam őt.
Őt és azt a sok gyertyát, amikkel egy szívet formált magaköré.
-Szia!-kiabált fel, mire csak nagyot nyeltem.
-Mit csinálsz?
-Nem látszik?-nevetett fel édesen.-Közlöm veled az érzéseimet.Park Jimin! Mióta kosárra jársz én figyellek téged. Szinte mindent tudok rólad. Viszont...mióta külön órákra jársz hozzám, többet akarok rólad tudni. Nem érem be azzal, amim van. Nekem te kellesz és az hogy elfogadd a szerelmem.
Szavaitól szivem kihagyott egy párat és meg se mertem szólalni. Vagyis meg mertem volna, de nem tudtam mit mondani. Pár perce még beértem volna egy "Járunk?" kérdéssel, így most teljes sokkban vagyok. Azt sem vettem észre, hogy Suga elhagyta eredeti helyét és felsétált hozzám.
-Nos, mit mondasz?-fogta meg államat.
-Szeretlek.-suttogtam, mire halványan elmosolyodott és lehajolt hozzám egy csókra.
Már ettől a fellegekben éreztem magam,így kicsit elkeseredtem, mikor elváltunk.
-Nyugi, még sok ilyenben lesz részed. Viszont menjünk! Ünnepeljük meg!-ragadta meg kezem, majd lehúzott a lépcsőn és utunk egyenessen hozzá vezetett.
-Azt hittem iszunk.-mondtam meglepetten, amikor beérve a lakásba, ő egyből a falnak nyomott.
-Hát, ha neked az kell...-kezdett el távolodni, mire én megragadtam felsőjét és magamhoz rántva őt, megcsókoltam.
-Nem gyors ez egy kicsit?-kérdeztem tőle, mikor elváltunk.
-Ha tudnád mióta várok erre, akkor még lassan is haladok...-tapasztotta ajkait nyakamra, amit csókolgatni, szivogatni kezdett, ezzel apró sóhajokat csalva ki belőlem.-Megőrülök érted!-vezette kezeit hátsómra, amibe belemarkolt.
-Ah, Yoongi!-nyögtem fel, miközben átkaroltam nyakát és lábaimat csípőjére fontam.
Elsétált velem a legközelebbi kényelmes helyre, ami a kanapé volt és óvatossan lerakott rá. Miközben ő pólóját vette le, addig én nadrágomat szenvedtem le magamról.
-Most még meggondolhatod magad.-ült rá csípőmre.
-Te se szeretnéd hogy megtegyem.-nevettem fel halkan, majd félve nadrágjához nyúltam, hogy kigomboljam azt.
-Nem szeretném, de azt se, hogy neked rossz legyen.-hajolt le ajkaimra, amikre óvatossan ráharapott.
-Csináljuk...-suttogtam, mire szagatottan beszívta a levegőt.
-De szólj ha fáj!-kezdte lebontogatni rólam felsőmet és amint végzett a szoba végébe hajította azokat.
-Gyönyörű vagy...-suttogta miközben végighúzta kezét hasfalamon. Megborzongtam érintésétől, ami őt megmosolyogtatta.
-Ne mondj ilyeneket! A végén zavarba jövök...-kuncogtam, majd átkaroltam nyakát. Ő közben levette nadrágját és az én felsőm után hajította.
Pár perccel később már egyikünkön sem volt alsó és Suga ujja már engem tágított. Halkan felszisszentem első ujjánál, majd a következő kettőnél is.
-Kezdhetjük?-nézett fel szemeimbe, mire egy aprót biccentettem. Lassan hatolt belém, de még így is fájt és ezt tudtára is adtam egy orbitális nyögés kíséretében.-Abbahagyjam?-nézett fel rám aggódóan.
-Neh! Csak várj egy kicsit.-ziháltam, mire teljesítette kérésemet és csak percekkel később billentette előre csípőjét. Halkan nyögtem fel, fejemet hátracsaptam. Kis idő után Suga ajkait éreztem meg nyakamon, ahogy szuvogatta, csókolgatta, a fájdalom enyhítése érdekében és ez össze is jött neki, hisz nemsokára màrcsak az élvezet maradt.
-Gyorsíths!-utasítottam, persze ő megtette és pár másodperccel később ő belém én pedig kettőnk közé élveztem.
Fáradtan borult rá testemre és percekig csak zihálásunkat lehetett hallani.
-Szeretlek...-suttogta, majd egy csókot nyomot mellkasomra.
-Én is téged...viszont, én mèg mindig nem kosarazok valami jól.