Amíg Luke elvitte a suliba Bryan-t addig én össze takarítottam. Mert már nagy kosz volt. Amikor Luke haza ért pont végeztem.
-Mi az édesem?-ült le mellém Luke.
-Semmi! Csak kicsit fárasztó két gyerekkel!-néztem rá.
-Tudom kicsim!-csókolt meg.
A csókunk egyre szenvedélyesebb lett, de Martina sírása miatt szét rebbentünk. Gyorsan felálltam és fel szaladtam a szobájába. A kezembe vettem és ringatni kezdtem. Mire ő kicsit megnyugodott. Könnyes szemekkel nézett rám. Letöröltem az arcáról a könnyeket. Közbe Luke jött be a szobába. Mosolyogva nézte az anya lánya pillanatot.
-De édesek vagytok így!-lépett mögém.
A kezeit a derekam köré fonta.
-Többször is fogod látni, ha a lányodon múlik!-simogattam meg Martina arcát.
Mire ő csak elmosolyodott. Luke pedig a nyakamba puszilt amitől kirázott a hideg. Jó nem Luke miatt hanem a jól eső érzés miatt. Nem sokára Martina elaludt a kezembe. Mi pedig mosolyogva néztük a mi másik szemünk fényét. Kár, hogy nincs neki nagyszüleik mert Tony megölte őket. Ezektől a gondolatoktól fel megy bennem a pumpa. Vissza tettem az ágyába Martinát és Luke felé fordultam aztán megcsókoltam. Az én életem velük teljes.
-Nem akarsz egy kicsit huncutkodni?-kérdezte perverz mosollyal az arcán Luke.
-Most nem!-nyomtam egy puszit az arcára.
Aztán pedig kimentem Martina szobájából egyenesen le a konyhába és ott leültem a székre. El gondolkodtam mindenen amin keresztül mentünk és hát én nagyon hálás lehetek Luke-nak. Mert már kétszer majdnem elvesztettem. Amit nem szeretnék harmadszorra is túl élni.
VOUS LISEZ
Takarítónőből Mrs.Hemmings 3.évad (Befejezett)
Fanfiction18+ Életem legszebb napjai voltak amit Luke-al és a gyerekeimmel töltöttem és töltök