Ti tettétek

Idegen sofőr

Tudom, hogy Ön nem kapja meg ezt a levelet.
Nem is találkoztunk soha. Azt hiszem, ezt a levelet csak a saját lelki békém miatt írom.
Nagyon sajnálom. Tényleg. Én... Nem akartam.
Majdnem megöltem magát. Lehet, hogy meg is öltem. Nem tudom. Igazából nem voltam telejesen magamnál. Ittam egy kicsit, és ez lett a vége. Csúszós volt az út, úgyhogy nem egészen az én hibám. Nagy részben igen, de nem teljesen.
Igen, mentegetőzöm. De ki nem tenné a helyemben?
Maga sem indexelt. Túl gyorsan menetm, maga pedig úgy kanyarodott be a semmiből... Mi a fenéért nem égett a lámpája? Túl későn vettem észre. Egyszerűen oldalról belerohantam magába. Még jó, hogy az anyósülést ütöttem csak el. Még mindig nem tudom, hogy sikerült elmenekülnöm. Egyszerűn hátratolattam a kocsimmal, és továbbszáguldottam. Nem is emlékszem, mi történt a kocsival. Az biztos, hogy anyám egész szépen megvert miatta. Ezt még meg is érdemeltem. Autó nélkül mentem haza. Nem mintha lett volna értéke annak az ezeréves, rozsdaette csotrogánynak, de mégis, legalább volt autónk.
Aztán már az se. Hála nekem.
Szóval sajnálom, hogy elütöttem magát. Remélem, maga is sajnálja, hogy nem indexelt. És hogy nem égett a lámpája.
Maga úgy igazán nem tett ellenem semmit. Inkább a világ ellen.

Amit kérek magától:

Legközelebb indexeljen. És égjen a lámpája. És ne vezessen ittasan, mint én tettem.