EPILÓGUS

1.5K 140 19
                                    

- Hihetelen, hogy ez történt! - hüppögött George bácsi felesége.
- Igen. Borzasztó - motyogta a nagybácsi. - Talán megmenthettük volna.
- Miről beszélsz? Az ilyen gyerekek kiszámíthatatlanok! - jött oda a most is részeg Mrs. Dawson. - Ki tudja, miért ölte meg magát?
- Igen, persze. Honnan tudhatnánk? Nem igaz, Adam? - nézett George bácsi Mr. Dawsonra.
- Ö... Igen. Honnan tudhatnánk?

Mindannyiukon látszott, hogy zavarban vannak. A levelek megtették a hatásukat. Mindenkinek bűntudata volt, és úgy érezte, ő a hibás Selena haláláért.

- Hiányzik - suttogta Daniel.
- Nekem is - válaszolt Chad.
- Te egyébként minek vagy itt? Ki vagy te?
- A pasija. Azaz, a volt a pasija.
- Te szakítottál vele?
- Nem szakítottunk igazán. Csak... Meg akartam lepni. De azt hiszem, félreértett. Egy meglepetésbulit szerveztünk neki a barátnőjével, Leslie-vel. Nem volt sok barátja, de örömet akartunk neki szerezni a szülinapján. Viszont ő azt hitte, megcsalom a barátnőjével. Mindketten elhanyagoltuk ebben az időszakban, a buli miatt. De ő félreértette.
- Te is kaptál levelet, igaz? - meredt maga elé Daniel.
- Sajnos - suttogta Chad.

Danielnek volt a legerősebb a lelkiismerete. Nem volt semmi magyarázat a tetteire. De annál rosszabbul érezte magát. Ő... Nem akarta bántani a húgát. Fel sem fogta mit tett. Csak szeretni akarta az elveszett kislányt, akit a húgában felfedezett, de nem tudta, hogyan. És ez lett belőle. Tudta jól, hogy ez nem mentség. De őszinte kellett legyen magával. Selena kedvéért.
Chad úgy érezte, mintha kitépték volna a szívét. Őszintén szerette a lányt. Úgy érezte, megtalálta az igazit. És aztán elvesztette. A saját hibájából. Ő ölte meg Selenát. Hisz a lány maga írta, hogy az ő tette volt az utólsó csepp a pohárban. Ha jobban figyelt volna a szerelmére, még most itt lenne.

- Azt hiszem, én voltam a kedvenc tanára. Fizikát tanítottam neki.  Te a legjobb barátnője voltál, igaz?
- Igen.
- És... Nem vettél észre valami furcsát a viselkedésében? Például... Leveleket írogatott, ilyesmi...
- Maga is, Mrs. Winters? - kerekedett el a lány szeme.
- Te is?
- Igen! - kiáltotta, és kitört belőle a zokogás.

A tanárnő úgy érezte, ő már túl öreg az ilyen drámákhoz. Mégis hibásnak érezte magát. Miért nem figyelt a lányra? Maga sem értette. Felfoghatatlan ellenszenvett érzett a lány iránt, amióta meglátta. Túl okos, szép és fiatal volt. Mrs. Winters magát látta benne, és ez elviselhetetlen féltékenységet ébresztett benne a lány iránt. Így utólag rájött, milyen gyerekes volt a viselkedése. De utólag mindenki okosabb.
Leslie nem is tudta, mit érez most. Úgy gondolta, igazságtalan ez az egész. Mégis, miért lenne ő a hibás Selena haláláért? Legjobb barátnők voltak! Miért nem jött oda hozzá, és kérdezte meg, mi van? Lehet, hogy nem kellet volna bevallania, hogy szerelmes Chadbe? Ez volt a baj? A fiú mkst is őt gyászolja. Őszinte, mély érzelmek tükröződtek az arcán. Csalódottság, szomorúság, de legfőképpen szerelem. És nem volt közte düh vagy harag. Leslie úgy érezte, menten megszakad a szíve. Miért Chad? Miért a legjobb barátnője pasijába kellett beleszeretnie? Ettől rossz barátnő lesz? Ő nem csábította el Chadet!
Viszont tényleg, őszintén nagyon szerette a barátnőjét.

*Selena* ( aznap este)

Ma megteszem. Azt mondtam, azaz írtam Chadnek, hogy egy hetet várok. Lehet, hogy kicsit igazságtalan, mert ő végülis nem tudott róla de... Gondoljunk csak bele! Ha csak azárrt jófej velem, mert tudja, hogy másképp  megölném magam, annak úgy nincs értelme.
Nem szeret. Senki sem szeret. De Chadben és Leslie-ben csalódtam a legjobban. Összeszűrték a levet?
Nem szabad magamtól ilyeneket kitalálnom. Meg kéne kérdeznem Leslie-t. Hiszen legjobb barátnők vagyunk! De mostanában folyton leráz. Ráadásul azt mondta, szerelmes Chadbe. Mi a fene?!
Nem kérdezhetek tőlük semmit.
Ma nincsenek itthon anyáék, sem Daniel. A bátyám valószínűleg valamelyik ribancánál lóg, apáék pedig... Nem tudom, hol vannak, de nem is érdekel.
Anya gyakran szed erős altatókat, mert rémálmai vannak és nem bír aludni.
Még van egy bontatlan doboz itthon. Negyven darab van egy dobozban, én tizet vennék be.
Nem tudom, mi lesz.
Például, mi lesz, ha kihányom? Az tök gáz.
Na jó.
Itt az idő.
Elmegyek egy pohár vízért, a gyógyszereket már előkészítettem.
Iszok egy kis kortyot, hogy könnyebben csússzanak a bogyók.
A kezembe szórom a tíz apró pirulát.
Beteszem a számba.
Még meggondolhatom magam.
Iszok egy nagy korty vizet. Még egy korty, és még egy, a biztonság kedvéért.
Ledőlök az ágyamra.
Az utolsó gondolatom az, hogy holnap lesz a szülinapom...

Ti tettétekWhere stories live. Discover now