Ti tettétek

Anne Kennedy

Helló, Anne!

Valószínűleg azt sem tudod, ki vagyok, és miért kapod ezt a levelet.
Persze, lehet, hogy igazából ismersz.
Kíváncsi lennék, vajon tudod-e, hogy meghaltam. Vajon Leslie mondott-e valamit rólam, hogy gyászol-e. Hogy barátkozik-e még veled ezek után.
Emlékszel még a gonoszságaidra? Olyannak képzelted magad, mint egy nyálas amerikai film menő pomponlánya? Valószínű. De miért? Persze, vot sok pénzed, szép voltál, de ez még nem jogosít fel arra, hogy gonosz légy másokkal.
Két éve kezdődött, mikor elsősök voltunk. Fogkrémet nyomtál a táskámba. Akkor még nem úgy, mint a menő lány, hanem csak mint egy gonosz osztálytárs. Mikor bosszúból leöntöttelek egy pohár vízzel, apukád bejött az osztályfőnökhöz, én pedig egy hétig elzárást kaptam. De ez nem volt elég neked. Eltéted a könyveimet, füzeteimet, sértegettél. Élvezted, hogy bármit megtehetsz, én nem támadok vissza.
Aztán a legjobb barátnőmet is elloptad tőlem. Miért kellet? Nem volt elég barátod? Mit ártottam neked? Semmit. Nézz magadba: nincs lelkiismeret-furdalásod emiatt? Másokat is bántottál. De senkinek sem mondtad el, miért bántottad. Volt, akiről leszálltál egy-két hét után, talán mert meguntad, vagy ki tudja...
De volt, akiről nem szálltál le. Például én. Próbáltam eljátszani, hogy nem érdekel. Ilyenkor mindenki szerint azt kell tenni. De mi van, ha képtelen vagyok rá? Ha nem tudom azt tettetni, hogy hidegen hagy, ha valaki kigáncsol a folyosón? Ha a szekrényemre írja,  hogy ribi?
Miért csináltad, Anne? Miért volt ez neked jó érzés?
Ilyenkor mindig azt mondják, biztosan neked is lelki gondjait voltak, és ezt így dolgozod fel. Úgyhogy nézz magadba. Ha vannak lelki gondjaid, valami gond a családoddal, vagy ilyenek, próbáld megoldani őket!
De hagyj minket békén.

Neked sem kell ecsetelnem, hogy mi mindent tettél ellenem.
Viszont...

Amit kérek tőled:

Oldd meg a problémáidat, és ne másokat szekálj emiatt! Próbálj meg igazi barátokat szerezni!