Ti tettétek

Chad

Chad, édes!

Tiszta szívemből szerettelek.
Ma már nem tudom eldönteni, hogy mit érzek irántad.
Meddig is jártunk? Egy évig? Valami ilyesmi. Talán te is szerettél. Mindig nagyon cukin viselkedtél velem. Sosem veszekedtünk. Nagyon boldog voltam veled. Azt mondtad, te is boldog voltál.
Akkor mi történt? Miért hanyagoltál el?
Tettem valamit? Mondtam valamit?
Vagy talán tényleg a legjobb barátnőm karjaiba omlottál? Mostmár ezt sem fogom megtudni. Tudod, elég hosszú a lista.
Emlékszel a piknikre? Amikor elvittél a városligetbe? Annyira romantikus volt! Mint a filmekben, leterítettünk egy pokrócot, és egy kosárból pakoltuk elő a bagettet, felvágottat, zöldséget, gyümölcsöket. A végén egymás mellett fekve bámutuk a felhőket, és formákat kerestünk bennük. Csodálatos volt.
Az utolsó randink.
Utána elkezdtél lerázni, nem beszéltél velem.
Azóta három hét telt el. Három gete nem beszéltünk, Chad!
Nagyon hiányzol.
Szeretlek, de gyűlöllek is.

Amit te tettél ellenem:

- ok nélkül elhagytál
- elérted, hogy megbízzak bened, aztán pedig átvertél
- szerettél

Nem érek tőled semmit. Bár senkit ne szeretnél már rajtam kívül! De ezt mégsem kívánhatom.

Egyébként...

Azt hiszem, te voltál az utolsó csepp a pohárban. Egy héttel azután, hogy elhagytál, döntöttem el hogy megölöm magam.
Már két hete próbálkozom, de nincs hozzá bátorságom.
Azt hisze, talán még... Max. hetet várok. Aztán megteszem.
Ha addig történne valami... Ki tudja.
De úgysem történik majd semi sem.
Senkit sem érdeklek.
Se a pasimat, se az anyámat vagy apámat, bátyámat, kedvenc tanáromat, nagybátyámat...
Senkit.
Ez az utolsó levél.