Mi vagyok én Neked?

Viszontlátás

Szerencsére nem kellett olyan korán kelnem, mivel nagyon közel volt a suli (legalább a bentlakásban élésnek is vannak előnyei).  De még így is alig tudtam elszakadni édes álmomból. A régi sulimról álmodtam és az ottani osztálytársaimról. Igazából kissé hiányoltam őket. Nagyon jól éreztem magam velük az elmúlt négy évben. Mint osztály, hihetetlenek voltunk. Mindent a feje tetejére tudtunk állítani, és minden helyzetben fel tudtuk dobni a hangulatot. Fura nélkülük. Az a sok hülyülés..

Egy sóhajtással vettem tudomással, hogy a telefonom magától nem hagyja abba a csörgést, így hát leálítomttam, és elkezdtem rendbeszedni magamat a fördőben. Majd azon kezdtem el rágódni, mit vegyek fel. Már azon voltam, hogy felébresztem Andreat, de mázlimra épp ekkor nyitotta fel a szemét. Persze rögtön vissza is csukta, mivel a szobában már világos volt. Oldalasan felkönyökölt, hogy megnézze telefonjáról, hány óra.

- Máris ennyi az idő?- tette fel a költői kérdést. Ekkor vette észre, hogy én már ébren vagyok.

- Jó reggelt. - mondtam neki. Ő is jó reggelt kívánt majd ment, hogy lestoppolja a fürdőt.

Végül egyedül választottam ki a ruhám. Miután bepakoltam néhány füzetet meg a  tolltartómat a táskámba magamhoz vettem egy kis pénzt, hogy majd a büfében vegyek valamit és kimentem a szobámból. Mint megtudtam, a két épület össze van kötve de én mégis a hosszabb utat választottam, 1 azért mert még volt 15 perc becsengetésig, 2 mert kint nagyon szép volt az idő és inkább sétáltam egy parkféleségben, minthogy a folyosókon bolyongjak.

Nem bántam meg, hogy nem rövidítettem. Nagyon kellemes volt kint sétálni, mielőtt még be lennék zárva órákra a négy fal közé. Épp azt állapítottam meg, milyen jól is indul ez a nap, mikor az egyik sövény mögül megpillantottam valakit. Jobban mondva csak a haját, mert a többi takarásban volt. Azt azért megállapíthattam, hogy fiú. Majd kiért a bokrok közül háttal állt nekem, de még így is lehetett rajta látni, milyen szívdöglesztő. De az egész lényében inkább a haja színe ragadott magával. FEKETE!!! Hjaj.. imádom a fekete hajú srácokat. Az előbbi pont az esetem. Míg magamban áradoztam róla, hirtelen megfordult. Elég messze volt tőlem így gondolom nem láttam jól. Az ott nem lehetett Roy. Hisz nem is ilyen színű a haja. Nem, ez teljességgel kizárt. El is tűnt a suliban, amiközben én magammal veszekedtem.

Nemsokára beértem az osztályterembe. Rögtön miután lepakoltam, Evelyn is megérkezett. El is kezdem kérdezősködni nála, hogy nem-e ismer egy fekete hajú srácot, mire megkérdezte, miért. 

- Hát, tudod láttam idefele jövet egy helyesnek tűnő srácot. Mármint nem láttam közelről. De akkoris olyan tökéletesnek tűnt, mellesleg fekete haja van ami éppenséggel a gyengém úgyhogy..
- nem fejeztem be, de láttam az arcán, tudja mire gondolok.

- Dehogynem ismerek. Történetesen itt áll mögötted.

Hogy mi? Időm se volt végiggondolni, hirtelen két kéz maga felé fordított. A reggel látott srác volt az. Gyengéd ölelésbe vont.

- Szia Melanie. Jó, hogy viszontlátlak.- hangjára végigfutott hátamon a hideg.