Mi vagyok én Neked?

Mi történt régen: Melanie szemszögéből

Melanie szemszöge

Annyira izgatott vagyok. Azért, mert Roy elhívott a szülinapi bulijába. Persze, azt mondta nem kell neki ajándék, én mégis veszek neki, mert milyen lenne az, ha nem vinnék a születésnapjára ajándékot? Hisz olyan rég találkoztunk és végre csinálhatunk valamit együtt. Akkor is, ha nem csak kettesben vagyunk. Én még ennek is örülök. Nem voltam soha ilyen izgatott, és nem örültem soha ennyire valaminek azóta, hogy egy évvel ezelőtt bevallotta nekem az érzéseit.

Visszaemlékezés

- Gyere már Mel! Elkésünk bioszról. -üvöltött utánam Vivien.

- Jól van, csak elintézem ezt.- mondtam, mintha egyáltalán nem érdekelne az ügy, mintha minél hamarabb le akarnám tudni. De ez nem így volt. Roy kettesben akart beszélgetni velem. Igaz, hogy már beszéltünk, elvégre az úgymond baráti körömhöz  tartozik, a "bandánkhoz". Legalábbis a srácokkal így hívjuk. Elég kevés lány tartozik e csoportba, amit én nem nagyon bánok. Úgyis már régóta egy csomó fiúval vagyok körülvéve. Meg van egy bátyám is. Habár vele alig hogy beszélgetek.

- Szóval, miről is szerettél volna beszélgetni?- fordultam felé kíváncsisággal. Igazából fogalmam sem volt róla, miért hívott ide.

- Nos, hát arról van szó, hogy mondtad, hogy jó fejnek tartasz, reméltem, van esélyem nálad. Szóval azt szeretném... azt próbálom elmondani..- na ne! Ez komoly? Igaz, hogy reménykedtem benne, hogy ezért hívott ide..

- Ne mond ki, tudom a végét. - Bár én azt hiszem viszonoztam az érzéseit (tényleg nagyon jófejnek tűnt, meg nagyon kedves is), egy kicsit húzni akartam még az agyát. Nem akarom még megadni magam teljesen. De adni akartam neki egy esélyt - És a válszom, igen. Elhívhatsz egy randira, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek.

- Jó, és.. mikor érnél rá? - Hmm. Erre nem is gondoltam. Bár ezt még van idő megbeszélni.

- A részleteket majd később, pá!- és küldtem felé egy légpuszit, ami a várt hatást váltotta ki belőle.

Na ez a nap se lehetne jobb.- gondoltam magamban, de lelkesedésem rögtön lelohadt, mikor késésem miatt én feleltem bioszból. Bár megérte.

Egész nap gondolkoztam ezen a randi dolgon és hááát.. az igazat megvallva még egyetlenegyen sem vettem részt. Tudom, szánalmas. Na de támadt egy ötletem. Amint hazaértem felhívtam Gordont. Ő is a "bandánkhoz" tartozik. Régebben eléggé kerülgettük egymást, de ez megváltozott, mikor jobban megismertük egymást. Beláttuk, hogy jobbak vagyunk csak barátokként. Meg azt is tudja, hogy én csak felvágásból járnék vele, úgyhogy kár a gőzért. Amúgy rendes srácnak tűnik.

- Halló! Gordon?- kérdeztem kissé félénken, miután két csörgés után valaki felvette a telefont.

- Igen. Ki az?- sóhajtottam egyet. Igazából féltem, hogy Viv rossz számot adott meg, ugyanis még sohasem hívtam fel Gordont.

- Melanie vagyok. Figyelj, kéne a segítséged.

- Oké. Mondjad, miben segíthetek?- és elmeséltem mindent az elejétől kezdve. Megkértem, hogy mivel én még nem voltam randin, segítsen, hogy hogyan viselkedjek meg satöbbi, úgyhogy megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk valahová. Nem akarom leégetni magam már az első randimon Royyal.

(Akkor szombaton)

Nagyon jól éreztem magam. Gordonnal próbáltunk minél több helyre elmenni, hogy meg tudja magyarázni, hol hogyan kell viselkedni a legelőnyösebben. Végül egy kávézónál kötöttünk ki, és a hátralevő időt ott töltöttük el, mivel nagyon fáradtak voltunk. Mikor kiléptem a kávézóból, megakadt rajta a szemem. A lemenő nap sugaraiban olyan látványt nyújtott, amin elmosolyodtam. Próbáltam közeledni hozzá, de ő hátrált. Nem értettem miért. Aztán elfutott.

Hétfőn a suliban próbáltam tisztázni vele, hogy Gordonnal nem egy randin voltunk. Talán ezért futott el. Legalábbis Gordonnak ez volt a véleménye. De még beszélni sem tudtam vele. Folyton került. Egy napon már nem jött suliba, és megtudtam, hogy elköltöztek. Soha többé nem láttam viszont és nem beszéltem vele.

Visszaemlékezés vége

Legalábbis eddig a napig. Örülök, úgy érzem újrakezdhetünk mindent. Talán egyszer tisztázni tudom vele, ami akkor történt.

A hétvégét nagyon várom, de bajban vagyok. Időhiányban. Már csak pár nap van, ajándékot kell vegyek neki, meg egy ruhát magamnak, mert nincs semmim amit felvehetnék egy bulira. Már rég nem játam ilyenekre, a régi ruhák meg kicsik rám. Én meg még nem is ismerem a várost. Megkérem majd Evelynt, hátha eljön velem a plázába segíteni. Még azt sem tudom, hol van az.

Szerdán megkérdeztem tőle, amire mindjárt igennel válszolt. Ismerte Royt, tavaly vele volt egy osztályban. Elmondása szerint már akkor sok lány volt körülötte. Ezt egy kissé szomorúan hallottam, mivel féltékeny voltam. De Evelyn szerint szerencsés vagyok. Szerinte bármelyik lány örülne neki, ha ő ismerte volna meg előbb Royt. Kérte is, hogy meséljek róla, milyen volt akkor. Elmondtam, hogy akkor még nem volt ilyen népszerű. Meg, hogy barna haja volt. A mi "kapcsolatunkról" nem mondtam semmit. Nem akartam, hogy rólunk pletykáljanak, mert ez az információ boztos hamar terjedne szét. Meg aztán én sem voltam biztos benne, milyen kapcsolatban álltunk is akkor egymással.

Na bogárkáim! Íme egy új rész. Remélem tetszett. Hagyjatok nyomot magatok után!