Mi vagyok én Neked?

Az első nap

Tervezgetéseimből a felsős srác, Bryan ébresztett fel, hogy megérkeztünk, mire én nyomban kipattantam az autóból. És ott voltam: az iskola előtt. Elállt a lélegzetem...

Percekig mozdulni sem tudtam. Életemben nem láttam ilyen iskolát. Egy hatalmas palotának tűnt első látásra. A régi iskolám a nyomába sem ért. A suli előtt egy kert volt, tele virágokkal és szépséges pázsittal. Maga az iskola épülete fehér volt, aranyozott mintával. Ablakain visszatükröződtek a lemenő nap utolsó sugarai.

Bryan sürgetett, hogy menjek. Azt mondta a bentlakás direkt a suli háta mögött van. Nemsokára meg is érkeztünk leendő szállásom elé. Bár ez az épület nem volt oly fényűző, mint az előbbi, ezt sem lehetett volna csúnyának nevezni, egy bentlakáshoz képest igenis gyönyörű volt.

Mázlista vagyok. Már megértem, miért volt ennyire nagy a tandíj. Ez nem semmi kóceráj. Jól meg leszek én itten. - gondoltam.

A benti látvány sem fogadott rosszabbul. Mármint belül is olyan szép volt, mint azt gondolni lehetett. A bejáratnál volt az épület tervrajza. Néhány perccel később megértettem, miért. Egyforma folyosókon haladtunk végig, míg megérkeztünk a szobámhoz. Hiába nézelődtem egész úton, nem találnék ki innen egyedül. Miután bementem a szobámba, Bryan egyedül akart hagyni, ám én megállítottam.

- Nem fogok tudni kiigazodni ebben a folyosó-labirintusban.- panaszkodtam neki.

- Nemsokára itt lesz a szobatársad. Ő jól ismeri az épületet. Majd ő segít mindenben. Szia.

- Szia.- köszöntem el én is. Egyedül maradtam. Azt gondoltam, máris elfoglalom az ablak melletti ágyat, és belehuppanok, ám tűrtőztettem magam, és előszöris kipakoltam (ha már itt leszek egy ideig). Bár attól nem tágítottam, hogy az ablak melletti ágy legyen az enyém. A szobatársam úgyis később jön. Magára vessen, hogy nem választhat ő az ágyak közül.

Miután kipakoltam, elővettem a telefonom. Van Wi-fi. Ez az! De várjunk csak: le van kódolva. Kis idő után kitaláltam a jelszót: az iskola neve volt az. Nemsokára már a szüleimmel beszéltem chaten, hogy megnyugtassam őket, minden rendben, megérkeztem. Miután minden újdonságot megnéztem facebookon, megéheztem. Ha jól emlékszem, van még egy csokiskiflim, amit anyukám pakolt be.

Mikor már nagyban falatoztam, megérkezett a szobatársam: egy velem egyidős lány lehetett.

- Hellóka. - köszöntött - Andrea vagyok.

- Szia. Én Melanie.

Miközben kipakolt, jól szemügyre vettem. Barátságosnak tűnt. Biztos azért nem beszéltünk sokat, mert mindketten fáradtak vagyunk, és holnap mellesleg évnyitó. Azt azért megtudtam róla, hogy ő is kilencedikbe megy. Reméltem, ugyanabba az osztályba kerülünk, ám másnap mégsem így alakultak a dolgok.

Az évnyitó alkalmával az igazgató beszédett tartott, meg persze az osztályfőnökünk is bemutatkozott nekünk. Engem nem nagyon érdekelt, alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Még fáradt voltam, a "fiúkereső akciót" csak holnap terveztem elkezdeni. Az osztálytársaim érdekesnek tűntek, és a padtársammal, Evelynnel már össze is barátkoztam. Az ajtófelőli padsor első padjában voltunk, és sokat beszélgettünk. Nagyon szimpinek tűnt. Elhatároztam, nála érdeklődöm először fiúk után, hogy "felderítsem a terepet", hátha ismeri őket.

Az első napon nem történt más említésre méltó dolog. Miután visszaértem a szobámhoz (amihez már fejből tudtam az utat), menten bedőltem az ágyba, mert még mindig nem aludtam eléggé ki magam. Csak holnap kapjuk a könyveket, úgyhogy nincs még mit pakolni holnapra.

Így lezárva a napomat elaludtam.