Mi vagyok én Neked?

5. rész: megjátszás

Roy szemszöge

El se hiszem. Épp bájcsevegek egy lánnyal, aki éppenséggel összetörte a szívemet. Nem, nekem ez is meg se kottyan. Ha tudná, most mit érzek valójában. De hogyan tudná, ha még én sem tudom biztosan. A bennem kavargó érzések: vágy, düh, csalódottság, undor (hogy vagyok képes megjátszani magam előtte?). De cseppet sem örülök.

Visszaemlékezés

- Gyere már Mel! Elkésünk bioszról. -sipákolt egy lány, akit asszem Viviennek hívtak.

- Jól van, csak elintézem ezt.- gyönyörű hangjához semmi sem volt fogható. De elintézni? Úgy hangzott, mintha meg akarna ölni. Na mindegy. Túl sok horrorfilmet nézek mostanság.

- Szóval, miről is szerettél volna beszélgetni?- fordul immár felém.

- Nos, hát arról van szó, hogy mondtad, hogy jó fejnek tartasz, reméltem, van esélyem nálad. Szóval azt szeretném... azt próbálom elmondani..

- Ne mond ki, tudom a végét. - bár félbeszakított, nem haragudtam meg rá. - És a válszom, igen. Elhívhatsz egy randira, ha megígéred, hogy nem mondod el senkinek.

- Jó, és.. mikor érnél rá? - kérdeztem kissé mámorosan, mintha nem a két fülemmel hallotam volna, hogy Melanie randizni fog velem.

- A részleteket majd később, pá!- és küldött felém egy légpuszit, amitől majd' elolvadtam.

Na de hogy beszéljük meg a részleteket? Még a telefonszáma sincs meg. Ezenkívül meg azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek. Tudom már! Hagyok egy cetlit a padján, és ha ugyanígy visszaüzen nekem, akkor tuti ő lesz az, aki elolvassa. Nézzük csak.. mondjuk a szombat. Hátha akkor ráér. Alig várom, hogy elvigyem a "titkos helyemre".  Mint ahogy sok szerelmes tiniregényben lehet olvasni erről. Aztán meg csókolózunk a csillagok alatt..- és tovább meg tovább szövögettem álmaimat. Persze az órárol jól elkéstem, amit nem csodálok. Vagy fél órát bámulhattam álmodozva Melanie után.

Visszaemlékezés vége

Múltkor is, mikor reménykedtem vele kapcsolatban, nem lett jó vége. Ezúttal epekedjen ő utánam, hogy aztán jól otthagyjam őt. Habár ez a bosszúhadjárat lehet, bennem is mély sebeket hagy majd. Vagy felnyitja a régieket.

Visszaemlékezés

Pedig már hét óra. Mégis ki késne el egy randiról? Biztos nem szándékosan várat meg. Biztos van valami magyarázat rá.

(Fél óra múlva)

De hát úgy emlékeztem, jól megnéztem a papírt. Csak nem történt vele valami? Egy buszmegálló mellett álltam a központban. Az emberek jöttek-mentek körülöttem. Mintha ott se lettem volna. Láthatatlannak éreztem magam. Teljesen értéktelennek.

Tudtam, előre sejtettem, hogy ez egy átverés volt. Mégis miért randizna egy hozzám hasonló fiúval Melanie, az iskola szépsége? Kivágódott az egyik kávézó ajtaja. Kilépett az utcára Ő. De nem volt egyedül. Egy fiúval sétált ki onnan. Ezt a srácot már többször is láttam a baráti körében. Talán több lenne neki, mint egy barát? Amint meglátott, nem vette le rólam tengerkék szemeit. Elmosolyodott és felém irányította lépteit. Biztos gúnyt akar űzni belőlem, hogy én hülye létemre azt hittem randizhatok vele, míg ő egy másik sráccal lóg.

Elfutottam. Soha többé nem bíztam benne. A kedvességéében, a mosolyában, a beszédében. Mindaz amit szerettem benne, most kegyetlenül ellenem tört és ezer apró szilánkra hasogatta lelkemet.

Visszaemlékezés vége

Most mégis itt ülünk, mintha mi sem történt volna. Hogy teheti ezt velem. Még most is kínoz. De nem baj. Már csak egy kicsit kell ezt folytassam, mert úgy veszem észre, nemsokára elérem a célom.

- Hogyhogy feketére festetted a hajad?- Jó kérdés. Igazából magam sem tudom. Csupán kellett a változás. Nem akartam ugyanaz a nyomi kissrác lenni, mint általásonban. De valamit válaszolnom kéne már, mert ezzel rágja a fejem már mióta.

- Biztos, hogy tudni akarod?- bólintott, mire én lehajtottam a fejem, hogy hatásosabb  legyen a színjátékom- Hát igazából azért, mert tudtam, hogy a fekete hajú fiúk jönnek be neked, és ha már nem találkozhattam veled, lagalább ez emlékeztetett rád.- A franc tudta, milyen színű hajú fiúk jönnek be neki. Habár ha jobban meggondolom, anno az a srác is fekete hajú volt, akivel láttam. De a lényeg, hogy magamba bolondítsam, és szerintem ez a válasz tökéletes volt erre a célra. Láttam, nem mond semmit, így próbáltam megtörni a közöttünk kialakuló "kínos csendet".

- Na most meg hirtelen nem mondasz semmit.- arcát néztem, ahogyan veszi a levegőt. Látszott rajta, hogy nehezen uralkodik magán, amiért belül elmosolyodtam.

- Csak... aranyos tőled.- és íme: pontosan ezt a reakciót vártam tőle. Kezdem megérteni asszem a lányok gondolkodását. Elnevettem magam mintha épp zavarban lennék. Hirtelen eszembejutott egy ötlet.

- Figyelj, öhm.. talán nem emlékszel rá, de a hétvégén töltöm a tizenötöt, és szervezek egy bulit. Ha kedved van, eljöhetnél.- még szép, hogy nem emlékszik rá. Na de itt nem ez a lényeg. Ha igent mond, majdnem nyert ügyem van.

- Persze, szívesen. Van valami konkrét, amit esetleg szeretnél szülinapodra?- felcsillant a szeme. Istenem, azok a szemek! Egy kis bajban vagy ám Roy! Nehogy a terved visszafelé süljön el.

- Csak azt, hogy ott legyél. Az nekem bővel elég.- ezt őszintén mondtam, bér nem olyan értelemben, ahogyan ő értette. Szerencsére már nem kellett cseverésszek vele, bejött a tanár. Én meg csak bámultam ki az ablakon, a hétvégét várva.