Dolly

A legelső

Bele kell törődnöm, hogy elhagyta az utcát. Nem hagyhatom, hogy eluralkodjon rajtam a szorongás. Hihetetlen, hogy megálltam beszélgetni valakivel, lehet csak a képzeletem játszik velem. Hirtelen eszembe jut valami fontos. Sikítást említett. Ahj, hogy felejthettem el megint.

 Ötletem támad: beszaladok a konyhába és bekapcsolom a vízforralót. Amíg a víz melegszik előveszek néhány szelet friss kenyeret, megkenem őket vajjal, aztán mézzel. A hűtőben van még néhány szem málna is most jut eszembe. Előveszek egy tálcát miközben meghallom a vízforraló sípolását. A tálcára ráteszem a kenyereket és a gyümölcsöt, majd előveszem a teafiltereket. Zsálya, rozmaring, hársfa... Lapozgatom a kis csomagocskákat, míg meg nem találom, amire szükségem van. Felkapok két bögrét, belerakom a filtert, ráöntöm a vizet. Csak cikáznak a gondolataim, aggódok. Mit fog szólni, ha meglát? Elhanyagoltam az utóbbi időben. Pánifélelemmel sétálok ki a konyhából, végig a folyosón, egészen a nappali egyik falához, ahol egy könyvesszekrény van. A csinos kis tálcával egyensúlyozva odébb rúgom a szőnyeget. Tudom, tudom elég klisé, hogy itt van a rejtekhely bejárata... Óvatosan meghúzom a fogantyút, mire előtárul az alagsor. Felkapcsolom a villanyt, mire kapok egy csúnya morgást.

- Sajnálom, Hanna! Szörnyű vétek, de megfeledkeztem rólad...
- Megfeledkezni... - mondja elcsukló hangon.

Fekszik az ágyán, látom rajta, hogy erőtlen, odasétálok hozzá.

- Mutasd azt a gyönyörű mosolyod! - kérem, mire válaszul rám vicsorít.

Közelebb húzok az ágyához egy széket, leülök mellé és elétolom a tálcát.

- Citromfű-tea, mézes-vajas szendvics és málna.

Alig mondom végig mohón elkezd enni. Felveszem az egyik bögrét, ámulattal nézem a lányt. Hihetetlen nő! Kócos haja, kialvatlan szeme és ápolatlansága ellenére is bámulatosan fest. Többet kellene foglalkoznom vele. Látom, hogy befejezi az uzsonnát.

- Szeretnél esetleg valamit? Most engedékeny vagyok, hátha ez kárpótolja a figyelmetlenségem.

- Kimenni az udvarra, ezer éve nem engedtél levegőre. - suttogja.

Odébbrakom a tálcát és felsegítem az ágyról. Nagyon gyenge, nem csak levegőre van szüksége. Felkísérem a lépcsőn, át a nappalin, ki az udvarra. Az udvart magas kerítés veszi körbe, szökni nem merne... tudja mi lenne a sorsa, Catherine-t is így veszítettük el. Kint hagyom az udvaron és ráfordítom a kulcsot a zárban. Visszamegyek a konyhába mosogatni, majd a fürdőbe, hogy engedjek neki egy kád fürdővizet. Mikor ezzel végeztem a babaszobából kihozok egy új ruhát. Ami most van rajta már tönkrement. Berakom a fürdőbe és kiválasztok mellé egy színben passzoló magassarkút, bár tudom, hogy ki nem állhatja.

- Gyere, van egy meglepetésem! - szólítom meg a fűben fekvő lányt. 

Illedelmesen, szó nélkül feláll és mellém siet. Átkísérem a fürdőszobába, ahol látom az arcán az örömöt.

- Narancssárga! Ez lesz az új ruhám? - tapintja meg a kád mellé fektetett ruhát.

Bólintok, mire ő elmosolyodik.

- Fürödj meg nyugodtan, öltözz fel, utána visszakísérlek a szobádba, sajnos később dolgom van.

- Nagylelkű vagy ma velem - állapítja meg. - De lehetnék pofátlan?

- Mit óhajtanál még, kedves?

- Új babát, még egyet. - mondja egyre halkabban.

- Ne aggódj, hamarosan megkaphatod. Várd ki türelmesen.

B