Hemmo •hemmings• ✔️

Tizenöt

Ingrid nem bizonyult zavaró lakótársnak. Általában késő estig fent voltunk, filmet néztünk, vagy éppen az élet nagy dolgait vitattuk meg, mint például, hogy hány darab gyümölcs van a másik joghurtjában.

- Ha maradnék? - ajánlottam fel, filmet keresve.

- Jó - vont vállat Ingrid, és tovább nyomkodta a telefonját.

- És, hogy alakulnak a dolgok Mikey-val? - néztem rá sejtelmesen, miközben vártam, hogy betöltsön a program a gépemen.

- Egész jól - pirult el, mire félretoltam a laptopot, és szigorúan pillantottam rá.

- Hallgatlak.

- Elmentünk randizni - bökte ki, majd összeszorította a száját. Úgy ült ott, mint egy dacaos gyerek, aki nem volt hajlandó addig megszólalni, míg vissza nem adták neki a kedvenc plüssmaciját.

- Ez - nyílt ki a szemem a döbbenettől. - Ez mikor történt?

- Két hete.

- És mi a faszért titkoltad? - nevettem fel akaratlanul.

- Mert - közölte. - Film? - nyújtogatta a nyakát a gépem irányába.

- Ne terelj - mondtam, és elindítottam a filmet.

A hétvége elteltével újult erővel indultam suliba. Csupán az éltetett, hogy ott vár Luke, akivel két napig nem tudtunk találkozni. Szinte repültem a kapu felé, egyenesen Luke karjai közé. Szenvedélyesen csókolt meg, miközben én puha hajában turkáltam. Mikor elváltak ajkaink, lopva Ingrid és Mikey felé néztem. Szótlanul álltak egymás mellett, de Mikey arcán láttam, hogy mem sokágig bírja már ezt. Belefúrtam az arcom Luke bőrdzsekijébe, és mélyen beszívtam férfias illatát. A csengő hangja szakította félbe a pillanatot, így kis csapatunk zajosan vonult be. Elengedtem az eddig görcsösen szorongatott dzsekimet, ami így az oldalam mellett lógott, mellkasomat szabadon hagyva. Rövidujjú, halványzöld pólót viseltem, fekete, szaggatott nadrággal, és ugyanolyan színű dzsekivel. Magasszárú converse-t kaptam magamra, és laza sminket viseltem. Az angolterem felé vettem az irányt, a legtöbb barátommal együtt. Ingrid németet tanult, Mikey pedig azt hazudta, hogy a büfébe megy. Csak sejtelmesen vigyorogtam, majd lopva rákacsintottam Ingrid-re. Boldog mosollyal viszonozta a gesztusomat, én pedig bementem Luke előtt a terembe. Lehuppantam, majd a szőke is követte a mozdulatomat. Amber vihogva vonult be a terembe, habár nem is volt angolos. A homlokomat ráncolva figyeltem, ahogy Luke felé libeg. Rossz előérzetem volt.

- Lukey - nyávogta, mire megforgattam a szemem. Luke sosem szerette ezt a becenevet.

- Amby? - vigyorgott rá szemtelenül a lányra, mire annak nyájas vigyora torz grimasszá változott át.

- Tudod, lesz egy hónap múlva a bál - jelentette ki, mire nekem elkerekedett a szemem.

- Ja, tudok róla.

- Eljönnél velem?

- Hm - morfandírozott Luke, majd hirtelen hozzám hajolt, és megcsókolt. - Elég egyértelmű volt a válaszom? - vonta fel a szemöldökét, mire győzedelmes mosoly jelent meg az arcomon. Amber gyilkos pillantást vetett rám, majd sértetten kivonult a teremből. Luke rám vigyorgott, és összeborzolta a hajamat.

- Lukey - a fiú kezei Amber derekán nyugodtak. Mélyen egymás szemébe néztek, Amber karcsú ujjai Luke mellkasán, majd arcán kalandoztak. Ajkaik lassan összekapcsolódtak. Szenvedélyesen falták egymást, Luke egyre közelebb húzta magához a lányt. A nyakát kezdte csókolgatni, Amber pedig hátradöntötte fejét a gyönyörűségtől. Amber arca egyszerre kifejezéstelenné vált. Luke elszakadt a lány nyakától, ahol véres nyomot hagyott. Elengedte Amber derekát, aki tehetetlenül csuklott össze. A fiú letörölte szája sarkából a vért, és felém fordult. Szemei vörösen csillogtak, arcán gyilkos mosoly jelent meg, kivillantva hegyes szemfogait. Sikítottam.

Zihálva ébredtem. Pár pillanattal később Ashton rontott be a szobámba.

- Mi történt? - nézett körbe.

- Csak - kezdtem, de elcsuklott a hangom - Csak rosszat álmodtam - mondtam, majd sírni kezdtem. Ashton az ágyamhoz botladozott, és átölelt a sötétben. A hátamat simogatva csitítgatott, én pedig belefúrtam az arcom a mellkasába.

- Sss. Csak egy álom volt.

- Félek.

- Mitől? - akadt fent a keze a hátam egyik pontján.

- Hogy elveszítem - abbamaradt a sírásom, és duzzadt szemekkel meredtem a sötétségbe.

- Egy biztos - kezdte Ash - engem nem veszítesz el. Soha. A testvéred vagyok, és mindennél jobban szeretlek, Lenny. Te vagy számomra minden. Ha meg az a fasz képes rá, hogy elengedjen, az az ő problémája - suttogta, én pedig még jobban belefúrtam az arcom a mellkasába.

- Szeretlek - súgtam. Befekúdt mellém, és így merültünk álomba.

Sziókaaa
Mostanában nem nagyon van időm írni, de ha lemennek a szóbelik, többet fogok vele foglalkozni. Köszönöm azoknak, akik kitartottak mellettem, és még mindig olvassák a kis firkálmányaimat.
S❤️