Hemmo •hemmings• ✔️

Tizenkilenc

Azt bizony nem vettük számításba, hogy míg mi késő éjjelig a tetőn andalgunk, másnap attól még iskola van. Olyan éjfél körül értem haza, majd persze el sem tudtam aludnk a boldogságtól, így nagyjából két órát, ha aludtam.

- Most kivételesen tudom, miért vagytok ilyen fáradtak - virult Michael felváltva nézve Luke-ra és rám.

- Ennek rendkívül örülünk - szólalt meg Luke. A nap unalmas egyhangúságban telt, leszámítva az olyan történéseket, minthogy a focicsapat vezetője eltörte a lábát, vagy hogy Amber vadiúj Chanel felsőjére valaki ráöntötte a paradicsomos káposztát. Ilyen izgalmas események közepette ültük végig az iskolát, majd hazavánszorogtunk. Ahogy ledobtam a táskám, megszólalt a telefonom. Nyöszörögve hajoltam le, hogy kivegyem az oldalzsebből, amibe órák után bevágtam.

- Így jár, aki késő éjjelig hetyeg - jegyezte meg tréfásan Ashton, mire csak egy lenéző pillantást vetettem rá. A kijelzőn Ingrid neve villogott.

- Mi újság? - szóltam bele. - Mikor jössz?

- Anyu épp nincs otthon, úgyhogy összeszedek még pár cuccot, aztán megyek - hadarta. - Elmegyünk délután a plázába? Nyílt egy új üzlet, be akarok nézni.

- Persze, mehetünk. Most le kell tennem. Itthon találkozunk - bontottam a vonalat, és ledobtam a kanapéra a készüléket. Azzal persze nem számoltam, hogy a telefon lepattan az ülőgarnitúráról, és a földön köt ki. Felsóhajtottam, majd lehajoltam érte, és lecsaptam az asztalra. Lehámoztam magamról a kabátomat. Ahogy közeledett a tél, egyre hidegebbre fordult az idő. Jól is jött az Ingrid-el tervezett vásárlás, ugyanis télikabátra volt szükségem.

- Kérsz kaját? - üvöltött ki Ashton a konyhából.

- Mit?

- Melegszendvics.

- Jöhet - bólintottam, majd elővettem az irodalomfüzetem. Bekapcsolta laptopot, és kijegyzeteltem Shakespeare munkásságát. Amint ezzel elkészültem, meglepő tettre szántam rá magam. Megcsináltam a matekházit. Sokat tököltem rajta, ugyanis az órán nem igazán szoktam figyelni, így az anyagot sem értem. Végül Ashton segítségével megoldottam a házit, de elhatároztam, hogy folytatom régi jó szokásomat, és nem fogom megcsinálni. A biosz magolása közben világos lilára festettem ki a körmöm, de véletlenül kiborítottam az acetont, így a tankönyvem kicsit büdös. Meg ázott. Szerencsés voltam aznap. Nem is én lettem volna, ha a kémia tankönyvemre nem csöpögött volna egy kis ketchup a melegszendvicsemről. Hálát adtam az égnek, mikor Ingrid becsörtetett. Eldobtam a tankönyveimet, és bedobáltam pár cuccot a táskámba. Töltő, zsepi, szájfény, és gyorsan bekaptam egy mentolos rágót. A farzsebembe dugtam a telefonomat, majd felvettem a bakancsomat, meg a kabátomat.

- Indulhatunk?

- Persze - bólintottam. Ashton vállalta, hogy eldob minket a bevásárlóközpontba, így befészkeltük magunkat a hátsó ülésre, és Ingrid beszélni kezdett.

- Otthon egy Nirvana albumot találtam az asztalomon. Anyu biztosan ezzel próbál békíteni. De én kitartok - húzta ki magát. - Ashton, beteszed? - nyújtotta előre, a bátyám pedig becsúsztatta a CD lejátszóba a lemezt. Megszólalt a Smells Like Teen Spirit, mire Ingrid énekelni kezdte. Tudniillik, a barátnőmnek nincs valami kellemes hangja, így azon morfandíroztam, hogy elég széles-e az ablak ahhoz, hogy észrevétlenül kiugorjak. Ashton-nak szemmel láthatóan ugyanezen járt az agya. Szó szerint megkönnyebbült, mikor kitett minket, Ingrid-nek vissza is adta rögtön a CD-t.

- Jó szórakozást - hadarta, majd rálépett a gázra, és villámgyorsan elhajtott. Megértem, tényleg. Ingrid dudorászva indult a pláza bejárata felé, én pedig sóhajtva követtem.

✖️✖️✖️

Végül egy télikabáttal, két gatyával, három pólóval, egy sapkával, egy sállal, és egy fekete magassarkúval jöttem ki az épületből.

- Minek vettél magassarkút? - fintorgott Ashton, mikor betipegtem a szobájába a szerzeményemmel.

- Mert kinőttem a másikat. Miben megyek az iskolai ünnepségekre? - kerestem az indokokat, ami miatt nem hagyhattam ott ezt a szépséget.

- Teljesen világos - dünnyögte a bátyám, mire fújtam egyet, és kitrappoltam a szobájából. Hatásosabb lett volna, ha nem tíz centis sarkakon imbolygok, mivel egyszer majdnem elvágódtam kifelé menet. Ingrid elmélyülten kapcsolgatta a tévét a nappaliban, de adás az nem volt, mivel kint szakadt az eső, a szél majdnem kicsavarta a fákat, és dúlt az égiháború. Vagyis vihar volt.

- Nincs adás ebben a rohadt viharban nincs adás - sóhajtozott,majd eldobta a kapcsolót. Ebben a pillanatban a villany lekapcsolódott. Az áram is elment. Nagyszerű.