Hemmo •hemmings• ✔️

Huszonkettő

Ahogy Luke kifordult az ajtón, úgy éreztem, valami eltört bennem. Megint. Kiszaladtam a mosdóba, és bezárkóztam az egyik fülkébe. Lehajtottam a vécéülőkét, és lerogytam rá. Nem bírtam sírni. Dühös voltam, szívem szerint utánarohantam volna, és addig ütöttem volna, míg mozog. Hogy volt képes megcsalni? És pont Amber-el? Ashton dörömbölt a női mosdó ajtaján, míg az egyik pincér folyamatosan arról magyarázott, hogy ez a női mosdó. Kicsattogtam, és a hideg víz alá tartottam a csuklóm. Belenéztem a tükörbe, ujjaimmal végigszántottam a hajamon, majd megtámaszkodtam a csapon.

- Mit csinálok? - suttogtam. Megtöröltem a szemem, és kimentem. Ashton még mindig az alkalmazottal veszekedett, de mire megláttak, mindketten elnémultak.

- Nem sírtál? - fürkészett zavartan Ash.

- Nem. Kijöttem vécére - lódítottam könnyedén.

- Ja. Az más. Akkor menjünk vissza enni.

- Oké - visszamentünk az asztalunkhoz. Habár a düh még nindig kígyóként tekergett bennem, de látszólag nyugodtan álltam neki a bagel-nek.

✖️✖️✖️

Délután úgy döntöttem, áthívom Ingrid-et. Mikor valaki öt óra hét perckor ráfeküdt a csengőre, tudtam, hogy megjött. Sietve kinyitottam az ajtót, mire a nyakamba borult.

- Lena, Lena. Azt hittem, már remeteként fogsz élni egy barlangban - csóválta a fejét.

- Hát, nem. Mint látod, élek és virulok.

- De megütném azt a szemetet - hajtogatta Ingrid, mialatt felmentünk a lépcsőn, és a szobám felé vettük az irányt.

- Ebben egyetértünk - dünnyögtem, miközben benyitottam a szobámba. Felugrottam ijedtemben. Az ágyon Luke ült nekem háttal, az erkélyajtó felé nézve. Ingrid megdöbbentem hallgatott, majd kiment, és elindult lefele a lépcsőn. Én beléptem a szobámba.

- Mit keresel itt? - kérdeztem fagyosan, habár a fülemben zajló ősrobbanástól nem nagyon hallottam magamat.

- Hozzád jöttem.

- Minek?

- Kérlek Lena, hallgass meg.

- Miért hallgassalak meg? Hallottam elégszer a történetet. Vagy bocsánatot kérni jöttél? Nincs szükség rá. Esetleg magyarázkodni? Arra sincs. A saját szememmel láttam - hadartam rezignáltan.

- Lena, nem úgy történt, ahogy gondolod. Engedd, hogy megmagyarázzam.

- Nem vagyok kíváncsi a gyermeteg kitalációidra.

- Lena. Elég. Hallgass meg. Tudom, hogy egy nagy baron voltam, amiért tudtam, hogy egy óriási kincs vagy, és én megis elcsesztem. Elszúrtam, de annyi alkohol volt akkor bennem! Csak másnap jöttem rá, hogy milyn fontos vagy nekem, akkor jöttem rá, mikor már nem voltál mellettem. Annyira hiányoztál, higy azt hittem, nem fogom kibírni. Szeretnék egy második esélyt, Lena - szívem szerint abban a pillanatban a nyakába ugrottam volna, de az eszem nem ezt súgta. Hiszen megcsalt Lena, emlékezz!

- Nem, Luke. Ez nem így megy. Elszúrtad, viseld a következményeit. És most menj el - mondtam. Egy percig elidőzött rajtam a tekintete, de nem bírtam a szemébe nézni. Elindult az ajtó felé, arra, amerről jött. Hirtelen visszafordult, megragadta a karom, és maga felé fordított. Szorosan tartott, az ajkát pedig az enyémnek nyomta. Kétségbeesetten kapálóztam a szorítása alatt, mindig idegszálammal tiltakoztam ellene. Végül eltaszítottam magamtól, és jegesen néztem a szemébe.

- Menj el - utasítottam. Luke lemászott az erkély korlátján, itt pedig kiveszett a látóteremből.

Sziiiasztok,
Hát, úgy gondoltam, nem húznám tovább a történetet. Következő részben epilógus, de gondolkozom egy második évadon, Calum szemszögéből. Nem tudom, mennyire jó ötlet, véleményeteket várom!
Puszik💘
Sxx