Álomvilágban [HU]

2 nap múlva már sehol...

Sikerrel jelentem,hogy hamarosan haza fogok érni. Már csak egy buszozás,egy metrózás és egy újabb buszozás vár rám. Jó lesz újra velük lenni. Elgondolkodtam...mi lesz ha már egyedül fogok lakni és nem lesz kihez haza sietni?! Már a gondolat is elég rosszul hangzik,nem hogy a jővöbeli esemény,ami valljuk be,elég közel van.
Az iskola kipipálva,már csak egy lakást kell intéznem Párizsban. Nincs sok pénzem,csak a sok éven át összegyűjtött zsebpénzem. Abból talán ki fog jönni valami lakhatóság.
Új cél: olyan munkahelyet keresni,aminek a fizetéséből kijön a rezsi + a magamra fordított része is.

Amíg utazok az intézet felé,nagyon sokat gondolkodok a lakáson és az összes elvállalható munkalehetőségen. Nem értek olyan sok mindenhez,ezért nem gondolkodok nagy dolgokban. Nem tudom,hogy lesz tovább. Kezdem feladni. Pont itt,pont most,amikor már majdnem megvan minden az új életemhez.

^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^

Megérkeztem az intézethez. Végre "otthon". Case és Marie izgatottan fogadott. Talán jobban idegeskednek miattam,mint én saját magam iránt.

-Lara! Lara! De örülök neked! Na mesélj mi volt? Tudom,hogy felvettek,de azon kìvül,mondtak valamit? Mesélj! -mondta Case izgatottan,hogy meséljek neki valami újat.

-Case,kérlek! Most értem vissza! Örülök,hogy élek. És most inkább elmennék pihenni. Hosszú napom volt és fárasztó. Ne haragudj,de most nem megy.

-Jó,rendben,persze menj csak,ha így érzed. -mondta halkan és visszafogottan.

Case ismer. Tudja,hogyha van valami bajom,akkor viselkedek így. Nem merek neki semmit sem mondani. Nem akarom,így itthagyni. Nem akarok vele veszekedni. Főleg nem emiatt. Ő a "testvérem",nem akarom,hogy miattam idegeskedjen. Nem érek egy könnycseppet sem. Foglalkozzon inkább a tanulással. Idén járja újra a 10.-et,és hála istennek megy neki és nem szeretném,ha miattam rontaná le az átlagát,mivel nem tanul és helyette velem vagyis az én életemmel foglalkozik.

Bementem a szobámba. Nem vetkőztem le,mert ahogy beléptem ,visszacsuktam az ajtót és elfeküdtem hassal lefelé az ágyamra. Fáradt vagyok. Össze vagyok zavarodva. Nem tudom mi tévő legyek. Lakás kell,munka kell. És mindezt 2 nap alatt megszervezni. Lehetetlen küldetés lesz...
Pihentem kabátostól egy jó órát...összeszedtem magam,felkeltem. Vettem egy jó forró fürdőt és közben a kedvenc számomat hallgattam. Megpróbáltam kikapcsolni,kizárni a külvilágot egy pillanatra. Azt hiszem sikerült. Nem gondolkodtam. Pihentem.
Fél órát áztattam magam,közben-közben el is aludtam. Nem mondom,hogy nem esett jól,mert akkor hazudnék. Kiszálltam. Felöltöztem. Megkerestem a laptopomat és válogattam a legolcsóbb párizsi lakások közül. Van pár jó lakás,sőt valaki még lakótársat is keres. Nem megy egyedül. Meg kell keresnem Mariet. Biztos tud segíteni.
Felhívtam a kinézett lakások ingatlanosait. Elmondtam nekik a sztorimat,egy kis élettörténetet.Hát pechemre majdnem mind már ki volt adva és csak a hirdetés maradt fent "véletlenül" a neten. Tök véletlenül. Persze. A pénz,a lényege mindennek ma már. Állatok...

Volt egy lakás,amit láttam és ami tetszik is. Tetszik,mert a kilátás káprázatos a -képek alapján-,mivel az Eiffel-toronyra néz a nappali ablaka.
Igaz,abba a lakásba lakótársat keres egy lány,de ilyen áron minden pénzt megér. A lakás nagy. Azt hiszem 4 vagy 6 szobás,ami valljuk be,tényleg nem kicsi.
Felhívtam...MEGVAN A LAKÁS IS!!!

Ekkora örömben még sosem volt részem. A lány - aki,egyébként Teresa- nagyon kedvesnek és szimpatikusnak tűnt első beszélgetés alapján. Kíváncsi leszek,hogy milyen az életben.

<_><_><_><_><_>_<>_<>_<>_<>_<>_<>_<

Ha idáig tetszik a sztorim,akkor azt jelezd csillagozással vagy hozzászólással! Érdekel a véleményetek! ;-)
Tessék szavazni és kövessetek ha gondoljátok! :-)

()()()()()()()()()()()()()()()()()()()()()()()()

U.i.: Életem első könyve és lehet nem olyan jó,de szerintem egynek elmegy. Ha így gondolod,akkor szólj hozzá vagy üzenj! :-) Köszi! :-)