Álomvilágban [HU]

A felnőlés

A régi idők...gondoljunk bele egy percig ès hasonlítsuk össze,milyen élet lehetett akkor és milyen van most. Van akinek,a modern világ tetszik és van akinek a régi élet jönne be igazán. Az idősebbek -nagyszüleink vagy akár a szüleink-mindig mondják,hogy "bezzeg az ő idejükben"...nem hiába mondták. A tisztább levegő,a több-kevesebb háború/harc,vagy akár a mindennapi élet.

Ilyen gondolatokat...Egy lány,aki a kóma rabságában szenvedett egy hónapon át,igazán belegondolt a régi idők jobb-rosszabb dolgaiba. Volt ideje álmodozni és különbséget tudott tenni a két világ között. Ő Lara...

************************************

1990.03.25.: Lara nehézkesen,műtéti beavatkozás segítségével,de megszületett. Édesanyja a terhesség ideje alatt dohányzott és alkoholista volt. Egy percre sem tudta letenni az italt...De a lány,kis eséllyel ugyan,de egészségesen jött világra,bár az anyja szülés közben meghalt. A szülei sosem voltak házasok,még èlettársi kapcsolatban sem...ez csak egy éjszakás buli volt. Larát az anyai nagynénje nevelte 5 éves koráig.

1995.04.08.: A lányt nagynénje elvitte a hozzájuk legközelebbi játszótérre.Tudniillik a nő 700 m-nèl távolabb sosem tette ki a lábát,csak indokolt esetben. Szóval...kivitte a játszótérre,fél órát sem voltak kint,amikor Lara eltűnt. A nő annyira megijedt,hogy nem tett semmit...csak másnap ment be a rendőrségre,ahol felelősségre is vonták,amiért ilyen későn jelezte az eltűnést,főleg,hogy egy 5 éves kislányról van szó.

1995.04.20.: Larát megtalálták...egy nevelőintézetben bukkant rá a rendőrség,a neve és az adatai alapjàn.
A nagynénjét 10 év letöltendő börtönbüntetésre ítélték...kiderült,hogy több priusza is volt már a régi időkből.
A rendőrség segìtőkész volt,annyiból,hogy próbáltak egy családtagot találni,de nem jártak sikerrel. A család nagyrésze alkoholista volt,vagy èpp drogozott...aki megfelelőnek tűnt a rendőrség szempontjainak,az viszont nem vállalta el Lara nevelését.
A lány nevelőintèzetben maradt.

Teltek,múltak az évek...és Lara is úgy cseperedett fel. Érett nő lett belőle,aki megtanult önálló életet élni. Nem volt senkie szegénynek,akire támaszkodhatott. Magára maradt...De jött a 18. születésnapja. Ekkor volt az a nap,amikor elhagyhatta a nevelőintézetet. Egyben volt szomorú,ijedt és boldog,amiért világot láthat. Az addig kialakult barátságot a háta mögött kell,hogy hagyja...tovább kell lépjen,egy új és jobb èletbe. Mert ez vár rá valahol...ezt ő is pont jól tudta.

2008.03.25.: Eljött a nagy nap...18 èves lett. Őszintén szólva ő maga sem tudta eldönteni,hogy örüljön vagy inkább sírjon az egész miatt. A barátai,nevelői kora reggel -lehetett úgy fél 7 tájban- pezsgővel és tortával fogadták,amin egy "Lara 18"-as felirat volt...

-Boldog Szüliiiinapoot,boldog szüliiiinapoot,boldog szüliinapot Lara,boldog szüliiinapoot! -énekelték,és csodák csodájára megébredt erre a nyikorgásra kora reggel.

(Őszintén:ki nem ébredt volna meg!?!?)

-Boldog Születésnapot barátnőm!-mondta Case lelkesen,mintha az ő születésnapja lett volna.

-Köszönöm,köszi mindenkinek! -hálálkodott és ahogy meglátta a tortát,úgy pattant ki az ágyból.

A torta hamar elfogyott. Case, a legjobb barátnő...ő volt az egyetlen Larának; ő volt az,akiben megbízott és mindent elmondott neki-szó szerint mindent.
Case néha már a fejét fogta,és ugyan ez visszafelé is...Lara is nagyon sok fejfájást élt át,Case miatt. De ilyen a barátság. Az övék sem volt különb másokènál. Veszekedtek,kibékültek és megint veszekedtek és megint kibékültek. De, amikor össze is vesztek,akkor sem támadták egymást hátba és -néha nehezen-meg tudtak egymásnak bocsátani mindig,kivétel nélkül.

-Lara!Lara ,hol vagy? Ajándékunk van számodra!-szólt a nevelő és amint kimondta Lara már ott is volt.

-Tessèk te lány,fogadd sok szeretettel az intézettől! Szeretünk! - és nyújtotta a "pótanya" oda az ajándékot.

-Tessèk barátnőm,ez itt a tied! - mondta Case és egy kis tasakot adott oda barátnőjének.
Hogy emlékezz,mi mindig a legjobb barátok leszünk és testvérek a lelkünkben!-mondta és elsírta magát.

-Köszönöm Case,nagyon sokat jelent ez nekem és ígérem,viselni fogom,főleg így,hogy tudom,a párja a barátnőmnèl van. -hálálkozott Lara Casenek.

Lara nagyon boldog volt,csak azt nem tudta,hogy mi jön ezután. Hova megy,hol fog lakni!? Lesz tető a feje felett!? Ezek a gondolatok jártak a fejében,hisz ki kell,hogy költözzön.