Miután elbúcsúztam mindenkitől és összeszedtem a csomagjaimat,meg persze magamat is,azután taxival kimentem a reptérre. Nem volt olyan egyszerű a kijutás,mert mindenhol dugó volt és persze nagy forgalom. Az úticél: Párizs.
Már a gépen ülök,arra várva,hogy mikor indul már el a gép...amikor megcsörrent a telefonom. Marie volt az. Csak jó utat akart kívánni utoljára -mert indulás előtt "nem" mondta ám el sokszor. De nagyon jól esett,hogy felhívott,főleg,hogy a háttérben hallottam Case-t és Robbie-t ahogy civakodnak a szobámon.
Tipikus Case. De tudom,hogy neki csak az emlékek kellenek onnan. Emlékezteti arra,hogy mindig lesz neki egy "nővére",akire számíthat bármi történjék,akármilyen messze is van.
Tudja nagyon jól,hogy sosem hagynám cserben.
Ez most rajtuk áll,de kíváncsi leszek,hogy ki nyeri meg ezt a párbajt.--A gép hamarosan indul,kérem szálljanak be! -mikor letettem a telefonomat már csak ennyit hallottam és ezután már vártam,hogy végre elinduljunk. De bevallom egy kicsit féltem is,főleg azért,mert még sosem repültem. És most egyedül kell utaznom,sok idegen emberrel körülöttem,akikkel nem tudom elütni az időt a leszállásig. Majd kibírom valahogy...
-Kérem,hogy kapcsolják be az öveiket. A gèp hamarosan felszáll...3...2...1... -és felszálltunk.
Még csak most szálltunk fel,de már várom,hogy újra biztonságos talajon legyek. Ez ilyen én vagyok,tudjátok. De 5 óra múlva,meg is érkezek,szóval happy.
De,most csak a belső énemmel beszélgetek,mivel senki más nincs akivel tudnèk. Remélem lesznek ott barátaim.☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆
A gép felszállt,és hát úton vagyok az új otthonom felé. Minden álmom kezd valóra válni. Szépen lassan,de sikerülni fog az is. De amikor,ezeket a mondatokat beszélgettem magammal,akkor egyszercsak az ölemben éreztem egy poharat,amiből kiburult a whiskey és mellette a jég is ami mellesleg a melltartómban landolt és nem,nem volt valami kellemes érzés.
Mindez azért történt,mert valami lègörvényen mentünk keresztül vagy min...nem annyira értettem hogy mit mondott a stewardess,de a lényeg nagyjából megvan.-Áhhh...ez hideg,nagyon hideg!-kiáltottam fel egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Uram isten! Ne haragudj,nem állt szándékomban leburítani! -mondta a srác,akinek a csillogó szép barna szemei elkápráztattak egy pillanat alatt.
-Semmi baj,úgyis a gép hibája volt. Légörvényben voltunk vagy hol...a fene tudja. -mondtam,egy kicsit humorosra véve a dolgot.
-Igen,igaz,de akkor is bocsi. Nem kapaszkodtam elég jól. Ne haragudj.
Meghívhatlak egy italra vagy bármire?
Szeretnélek kárpótolni,ezért az egészért. -válaszolta,miközben mélyen a szemembe nézett.-Hmmm,rendben van. Meghívhatsz,de előbb,ha nem gond átöltöznék,mert ez eléggé whiskey-s lett. De szó szerint,mindenhol olyan lettem. -nevettem,közben kerestem a táskámban egy pótruhát,amit mindig magamnál hordok,hátha szükség lesz rá egyszer-egyszer.
-Rendben,akkor itt megvárlak a helyeden,ha neked jó!?
-Persze,természetesen. Addig sem vesztem nyomodat. -azt hiszem, elpirultam.
Átvettem a ruhámat.
A leöntött pulcsit és a fekete farmert felváltotta egy piros-fekete kockás ing és egy fekete szaggatott farmer. Imádom a kockás ingeket.Mire visszaértem,a srác -akinek még a nevét sem tudom-elaludt a helyemen.
Pedig siettem és kb. 15 percet töltöttem csak a mosdóban,de ő elaludt.
Nem hagytam aludni,hanem felkeltettem. Aranyos meg minden,de azért ez az én helyem és le akarok ülni.-Hey,hahó,jó reggelt! -mondtam halkan,lágyan,de semmi reakció. Ezután elkezdtem simogatni az arcát,ami nagyon puha és borostás,mellesleg,ami nekem nagyon bejön. Simogattam és hangosabban mondtam neki,hogy keljen már fel.
10 perc próbálkozás után,de sikerült felkelteni a "haveromat".-Ohhh,ne haragudj....bocs tényleg,nem tudtam nem elaludni. Nagyon fáradt vagyok. Mostanában elég sokat dolgozok...de nem akarlak feltartani meg semmi,úgyhogy tessék itt a helyed. Én most visszamegyek,az elsőosztályon van a helyem,ha gondolod akkor majd keress meg. Amúgy Harry vagyok,Harry Styles. -mondta kedvesen és egy pillanat alatt felállt,a helyemre mutatott a kezével,hogy foglaljak már helyet és bemutatkozott. Először nem tudtam,hogy hogy reagáljak az egészre,de higadtan és nemérdekelve bemutatkoztam én is neki.
-Szia,én Lar....Lara vagyok,Lara Larsson. Nagyon örülök,hogy megismerhettelek. Fel sem ismertelek,amíg meg nem mondtad,hogy hogy hívnak. Teljesen ledöbbentett,hogy ilyen közvetlen vagy az emberekhez. Vagy csak hozzám!? -kérdeztem érdeklődően.
-Nagyon örülök Lara. És igen,általában közvetlen vagyok mindenkivel/mindenkiez,aki normális és szimpatikus is egyben számomra. Szóval érezd magad kivételnek. -mondta és közben elnevette magát.
-Haha! Rendben van. -mondtam és nem bírtam megállni,hogy ne nevessek.
Kitört belőlem és egy kicsit el is szégyelltem magamat.-Ne haragudj,de most vissza kell mennem a helyemre. A testőröm már biztos keres. Itt van a telószámom,ga szeretnél találkozni,akkor csörögj rám. Egy helyre utazunk szóval így nem lesz olyan nehéz találkozni.
-Rendben ,menj csak. Köszi,akkor majd hívlak. Örültem Hairy!
-Hairy? -kérdezte érdeklődően.
-Becenév na. Nem tetszik?
-De,nagyon is. Nagyon bejön és más is. De mostmár tényleg mennem kell. Akkor majd találkozunk Lars. -mondta,és nyomott az arcomra egy nagy puszit,ami talán egy kicsit többet jelentett a kelleténél.
Ugyan,biztos nem jelentett neki semmit,hisz híres,sok ilyen puszikat osztogat a rajongók között is. Laraaa,felejtsd el ezt a puszit,hisz nem jelentett semmit neki sem és nekem sem.Miután elbúcsúzott,én leültem,hátrébbdöntöttem az ülésemet és megpróbáltam egyet aludni. Fel kellett dolgoznom a történteket és ennek ez volt a legmegfelelőbb módja.
3 óra múlva:
-Hamarosan megkezdjük a leszállást Párizsban. Kérjük,csatolják be öveiket a leszálláshoz. Köszönjük.
És igen,erre a hangra ébredtem meg. Olyan jót aludtam,főleg,hogy Hairy-vel álmodtam. Visszadöntöttem a székemet függőleges helyzetbe és ettem-ittam még egyet mielőtt leszállnèk a gépről.
És ezután megérkeztünk. A gép leszállt. Leszálltam.
Gondoltam magamban: hazajöttem.
Ha tetszik a rész,akkor jelezzétek egy csillaggal vagy kommenttel. Érdekel a véleményetek! 😊
Puszi: enthr. 😘
YOU ARE READING
Álomvilágban [HU]
Non-FictionA kezdetek kezdete (Részlet) Álmodtam...észre sem vettem,de álmodtam. Egy nap álomvilágban találtam magam,ahol minden jó és szép volt. A rossznak itt nem volt helye. A gyerekek az udvaron játszottak,-nem úgy,mint a mai világban-bicikliztek,aszfaltk...