Álomvilágban [HU]

Búcsú az otthontól

Nem is tudom,hol kezdjem a pakolást. Igaz, van egy hetem,hogy kiköltözzek,de nem tudom,hova,mikor,és egyáltalán miért!? Miért kellett felnőlnöm? Biztos van rá ezeregy ok,de legszívesebben még mindig gyerek lennék,aki sokféle hülyeséget csinál,azért,mert még nem tapasztalt sokat az életből.

Hol kezdjem,mit csináljak? Egyáltalán mi legyen az első lépés,amit megtegyek? Nem tudom,tanácstalan vagyok. Szétver az ideg,ez már sok. Valakiiii...!

-Nos,Lara..merre szeretnél a továbbiakban lakni,mit szeretnél az èlettől? -kérdezte a nevelőnő,Marie.

-Nem tudom,fogalmam sincs.De ha van tanácsod Marie,akkor szívesen meghallgatnám és jó lenne,ha tudnál segíteni. -mondta Lara,ijedt hangon és a hangjában hallatszott,hogy fél.

-Van egy általános iskolai végzettséged,avval nem fogsz sokra menni. El kellene végezned egy gimnáziumot,ami legalább érettségit ad. -mondta a nő.

-Ez nem hangzik olyan rosszul.Sőt.Igazad van,ha el akarok érni bármit is,ahhoz akkor tennem kell érte. -gondolta a lány.

Elgondolkoztam. Igazat adtam Marienek és máris nekiálltam keresgélni a gimnáziumok között. Egyiket sem találtam olyan érdekesnek,ezért abba is hagytam. Mondhatni feladtan...Feladtam,hogy elérjek bármit is. Nèha nem értem magam.. mièrt kell a mostani élethez érettségi!? Az emberek anélkül is buták és elviselhetetlenek. Szóval feladtam-erre a napra. Elaludtam,mert még volt hol lefeküdni. A 18 éven keresztüli ágyamban,puha párna,takaró,a plüssállat,amit a nagynénémtől kaptam még mielőtt börtönbe vonult volna.Vajon mi lehet vele? Érdekel,mi van vele,mégiscsak közeli családtagom és őszintén nem tett ellenem semmi olyat. Végülis neki köszönhetem,hogy Marie és Case van nekem.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

Másnap reggel van,8 óra. Ennél később szoktam kelni,de most valamiért nem ment. Ideges vagyok és egyben félek a jövőm miatt. Nem tudom,hogy legyen tovább. A reggeli mellett újra megnéztem a gimnáziumok listáját. De most csak azokat,amik érdekeltek és jó végzettséget adna vagy egyáltalán valami szakmát. Az iskola amit kinéztem az Párizsban van;de akkor messze lenne minden hozzám közel álló hely. Voltak az elmúlt években olyan események az életemben,amit nagyon megbántam és nem is szívesen beszélek erről. A körülbelül 3 èvvel ezelőti énem,nem volt ilyen nőies és kitűnő,mint a mostani. De,ha ez az ára annak,hogy tanulhassak,akkor az nekem már bőven megéri.

Aznap beszéltem Marievel. Nehézkesen,nyögdécselve,de beszéltem.

-M...Marie! Szeretnèm,ha tanácsot adnál!

-Gyere menjünk be inkább a szobádba. Ott nyugodtan tudunk beszélni. Valami baj van amúgy? Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz! -intett a kezével és bementünk a szobámban.

Most szerencsémre mondhatom,hogy külön szobám volt a többiektől. Ez a hely nagyon különleges. Számomra is,de amúgy is. Ugyanis,amikor idősebb lettem,akkor megkaptam ezt a szobát,mert nem volt se kifestve,se bebútorozva,se semmi. Előttem csak a pókok,pókhálók,döglött legyek nyüzsögtek benne. Szeretem ezt a szobát! Nehéz lesz itthagyni !

Megpróbáltam beszélni Case-sel,de nem sikerült. Túlságosan is maga alatt van,hogy itthagyom. Szegény,lehet,hogy most így érez,de tudom,hogy érzi a félelmemet,a bánatomat. Egyszerűen ismer,tudja ki vagyok. Az új életemben szereplők-akikről még fogalmam sincs,hogy lesznek-e egyáltalán- nem fognak úgy ismerni igazán,mint Case és Marie.
Marie olyan,mintha a pótanyám lenne,szeretem. Mindegyikőjük nagyon fog hiányozni!

☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆¤☆

Harmadnap megpróbáltam megint beszélni Case-sel,most hagyta magát,vagyis valami olyasmi.

-Case! Case! Casike beszélnünk kell! Tudom,hogy utálod,amikor így szólítalak! Eddig még sosem sikerült elbújnod,ezután sem fog menni!

-Hát jó. Beszéljünk! De csak azért,mert szeretlek és mivel a barátnőm vagy és nem akarom,hogy így váljunk el hamarosan. Nem lenne jó. -hadarta Case ,amit valljunk be ,alig értettem.

-Na végre! Örülök,hogy meggondoltad magad. -mondta Lara örömtelve.

Örömmel jelentem,hogy megbeszéltük! Végre volt valami,amit nagyobb összerezzenés nélkül beszéltünk meg Case-sel. Ilyen is csak egy álomban lehet. Vagy ez a valóság és csak nyitott szemmel álmodok!? Kitudja.

3 nap múlva költözök! Csak nem tudom,hogy hova! Ma megyek a városba:jelentkezek ebbe a bizonyos "Il de Franc" Gimnáziumba. Remélem,minden jól fog menni és felvesznek. Még szerencse,hogy általános iskolában kitűnő tanuló voltam.Nem akarok kérkedni vele meg semmi ilyen,csak jó visszaemlékezni arra ,hogy akkor volt legalább egy dolog ami sikerült: a tanulás! A matekot leszámítva ,minden megy. Megkaptam az ötöst,de nem érzem azt,hogy jó lennék belőle. De szerintem nem fog nagyot dobni az esélyemen a suliba jelentkezéskor.

♡♡☆☆♡♡☆☆♡♡☆☆♡♡☆☆♡♡☆☆♡♡

Ha tetszett,kövess be és szólj hozzá; és én tudni fogom,hogy jó a sztori! Előre is,KÖSZI a visszajelzéseket! 😊