Wolf lake

Untitled Part 17

Ideges voltam ,féltem is egy kicsit de egy dologban biztos voltam Luke nem engedi hogy bármi is történjen velük.

A megbeszélt időpontnál hamarabb érkeztünk meg a gyártelepre, erősen szorítottam férjem kezét ő bátorítóan rám mosolygott- Nyugodj meg minden rendben lesz holnaptól már nem lesz miért félned.-Próbáld nyugtatgatni de hallottam a hangján nem biztos a dologban. Harmincan voltunk és vártuk nagyapámat a többiek elrejtőztek és onnan figyelték az eseményeket ők voltak az erősítés nem akartunk úgy odaállítani mint aki mészárlásra készül de azért biztosra akartunk menni hogy nem maradunk alul ha harcra kerül a sor.

-Mr Mcallister végre eljött már türelmetlenül vártuk, mint látom szép kis csapata van (kb ugyanannyi alakváltó mint a mi csapatunkban 30, úgy tűnik mégis jó lesz az erősítés) talán háborúba készül.

-Nem eszem ágában sincs csatázni egy csapat gyerekkel csupán elővigyázatosság volt részemről.

-Nos mivel nem szeretnék a kelleténél több időt együtt lenni magukkal így térjünk a lényegre, azt akarom, hogy eltakarodjanak a területünkről, az életünkből. Számomra maga nem létezik nem akarom a családom közelében meglátni sem magát sem valamelyik emberét, a mai nappal minden kapcsolatot megszakítok magával és falkájával, nem jöhet a területünkre csak ha engedélyt kap rá de ennek nulla az esélye vagy elfogadja a döntést vagy  lesz olyan ostoba és megpróbál megint valami mocskos kis játékot játszani de ezt nem engedem.

-Nem gondold ,hogy megijedek tőled még gyerek vagy mit képzelsz magadról hogy ilyen hangnemben beszélsz velem te itt nem fogsz ultimátumot adni senkinek ,vagy velünk jössz önszántadból vagy egyenként megölök mindenkit akit szeretsz- Ez volt az utolsó csepp ami bizonyosságot adott arról milyen egy hidegvérű gyilkos is a nagyapám, nincs más választás harcolunk.

-Nos azt hiszem nagyon rossz döntést hoztál igen még nem vagyok nagykorú de tisztavérű fehér farkas vagyok és hamarosan két egészséges gyermek anyja veled és a falkáddal ellentétben a többiek még tisztelik a hagyományainkat és mindenben mellettünk állnak - míg én beszéltem mögöttem szépen lassan kis csapatunk tagja elkezdték felölteni farkas formájukat pont mint nagyapám kis csapata- volt esélyed elmenni élve de  nem éltél vele viseld a következményeket.

Rejtekhelyükről előbújtak a többiek ami meglepte ellenfeleinket de nem hátráltak meg keményen küzdöttek hiába tudták értelmetlen, egy 5 fős csapat engem védet nem engedtek senki a közelembe Luke nem volt velem harcolnia kellett nem csak azért hogy védje családját hanem hogy bebizonyítsa igenis jó vezető. Mindenütt vér és leszakadt végtagok ami nem nyújtottak túl szép látványt. Mivel farkas formában nem igazán tudja az ember eldönteni ki kicsoda így egy jó darabig nem tudtam eldönteni ki áll nyerésre bár mi emberfölénybe foltunk de nagyapám és falkája erő és agresszivitás tekintettében jóval fölöttünk állt. Látszott rajtuk élvezik a gyilkolást a vért ahogy fájdalmat okozhatnak másnak, csak reménykedni tudtam ,hogy mi nyerünk és Luke-nak nem lesz baja