Untitled Part 9

70 8 0
                                    

Fura de kezdem megszeretni ,hogy ébresztőt se  kell beállítani mert Luke minden reggel fél hétkor elkezd horkolni. Mint egy medve szerintem még a környező városokban is hallják milyen hangokat ad ki magából. Iszonyatosak de én imádom

 Reggeli után együtt megyünk a suliba, út közben apámhoz is benézünk minden reggel aki még mindig nem szokta meg az új helyzetet. Még a suliban is furcsa az helyzett mindenki azt várja mikor látszik már a hasam, hát azt várhatják.

A falka fiataljai még óvatosan közelítenek felém és nem csak a bundám színe miatt. Mivel Luke nem bízott Prasley-ben így személyesen figyelmeztette őket mit kapnak ha csak csúnyán néz rám valamelyik. Próbálunk visszazökkenni a régi kerék vágásba de nem egyszerű, mivel már nem dolgozom pincérnőként így új elfoglaltságot kellett találnom. Tanulok mindent amit a farkaslétről tudni lehet, megakarok tanulni harcolni ,hogy ne mindig a férjemnek keljen megvédenie. Na és ami a fontos megpróbálok mindent kideríteni az anyám igazi életéről ami nem olyan könnyü mivel ha nem vagyok elég óvatos rám találnak.

-Kicsim indulnunk kell ma kivételesen kihagyjuk az órákat és elkísérjük anyát vásárolni.

-Mit akar venni és miért van ránk szükség ehhez , sokkal jobb ötleteim vannak amiket szeretnék is kipróbálni-mondtam incselkedve hátha ráharap és megúszom az egészet.

-Ó te jó ég nem hiszem el szexel akarsz rávenni,hogy mondjam le a vásárlást. Ezt nem gondoltam volna rólad Mrs Cates. Azt hiszem egy szörnyet teremtettem.- nevet Luke gyenge próbálkozásomon ,hogy elcsábítsam.

-Anya velünk együtt akarja kiválasztani a ház berendezését, bútorokat ,tapétát. Szóval ez most a mi otthonunk miatt van, de ne félj nem ő dönt csak tanácsot ad de mi választjuk ki mi az ami kell.

-Akarod mondani én választom ki mert már ne is haragudj de nem bízom a szépérzékedben ami a tapétákat illeti .Ha rajtad múlik a nappaliba versenyautós tapéta lesz meg babzsákfotel.

-Jól van na asszony gyere induljunk mert soha nem érünk a végére ha itt veszekszünk.

-Imádom mikor egy véleményen vagy velem, ha ez gyakran előfordul a közeljövőben azt hiszem valami jutalmat is ki érdemelhetsz emiatt.

Hosszú órákig vásároltunk és még így is csak a felső szint tapétáit vettük meg plussz a hálószoba bútorokat és néhány apróságot a fürdőbe. Sok dolgunk van még és egy nap alatt nem lehet elintézni, végül is nagyon jól szórakoztam Viviannel aminek Luke örült a legjobban mert így nem neki kellett végig menni az egész áruházon függöny anyag után kutatva. Bejártuk többször az áruházat de mégis ő dőlt ki hamarabb unatkozott míg én úgy éreztem magam mintha egy rekesz energia italt megittam volna, csak pörögtem és semmi nem tudott megállítani, anyósom is pont így volt úgy tűnik a vásárlás lázba hoz  minden nőt legyen szó bármiről.

-Legközelebb ezt az óriás bébit nem hozzuk, csak útban van semmi érdemleges tanácsot nem tud adni úgy sem tapéta ügyben.- nevetett Vivian és fiára mutatott aki az üzlet előtt türelmetlenül várt ránk.

-Jobb ha megyünk mert a végén még itt felejt minket és akkor cipekedhetünk hazáig.

Gyorsan fizettünk, megadtuk a címet ahová szállítani kell majd az árut és már indultunk is haza.

Észre sem vettem először ahogy Luke rám nézett, boldognak tűnt csillogott a szeme úgy mosolygott rám, nem hiszem ,hogy túl sok ilyen napban lehetett része mert bármennyire is unatkozott de biztosan tudom a mai nap volt az egyik olyan nap amikor úgy érezte normális családja van és ez boldogsággal töltötte el.


Wolf lakeحيث تعيش القصص. اكتشف الآن