Dead Leaves

Transition to blue

Napok,hetek végül hónapok teltek el a találkozásunk óta. Azóta a nap óta az életem egy másik világba csöppent. Végre nem egyedül vittem magammal a mindennapok fájdalmait. Úgy éreztem végre valahol a világban otthon vagyok.

Egy álmot kergettem mindannyian, és most, hogy egymásra találtunk sokkal könnyebb azt megvalósítani. Innentől pedig felgyorsultak az események. Az első dal megírása, az első mv forgatása végül az első fellépés. Nem voltunk híresek,csak apró közönségünk volt de ők mégis a nevünket skandálták, és együtt énekeltük a dalokat. Hihetetlen érzés volt,kint állni és érezni ahogy dübörög a szívünkkel együtt a zene. 

De végül minden jónak vége szakad...

A leaderünket Minkyt közúti baleset érte. Egy szerződés miatt hívták fel,ő pedig nem figyelt oda. Lelépett a járdáról és az arra haladó autó már nem tudott megállni. Ott álltunk a kórház folyosóján amíg az életét próbálták megmenteni és együtt lélegeztünk fel miután az orvos mosolyogva jött ki, hogy szerencsére megúszta csak egy lábtöréssel bár a fejét eléggé beverte, de megnyugtatott, hogy csak alszik. Elfelejtettem a baleset előtt a depresszióm, hiszen meg volt mindenem. A ez az eset rányomta a bélyeget egy időre az életünkre. Magunkat hibáztattuk és egyre jobban az önsajnálatba fulladtunk. Kiko éjjel-nappal dolgozott nem volt hajlandó aludni, Reyza nem evett szinte semmit sem azt a pár falatot is belé kellett erőltetni, Choo mindig Minky mellett volt a kórházba hiszen a húga volt. Dawi akit azóta is csak Boboynak hívok a szobájába zárkózott és csak vacsorára hajlandó kijönni. Én pedig altatókon és fájdalomcsillapítón éltem, de megfordult már a kezembe nem egyszer a kés pengéje. Elvesztettük hirtelen egymást, nem tudtuk, hogy él-e még a másik. Végül két hónappal az eset után jött haza Minky. 

- Elegem van! - csapott az asztalra. - Mi van veletek?! - nem felelt senki. Choo megfogta a vállamat és belenézett a szemembe.

- Ruru... - hajolt közelebb, majd felhúzta a ruhám ujját. - Nyunyó... - látta meg a rászáradt a vért a karomra, már nem volt erőm lemosni a nyomokat. Dawi közelebb araszolt hozzám és ráhajtotta a fejét a vállamra.

- Miért tetted?

- Mert ettől jobban éreztem magam... - felálltam az asztaltól és lassú léptekkel bementem a sötét szobámba. Hiába dörömböltek az ajtómon én csak csendben elaludtam, ami először sikerült ebben a két hónapban.

Másnap valami vagy valaki akadályozott a felkelésben. A karomra ránehezült egy test de a lábamnál is éreztem ezt a nyomást. Kinyitottam a szeme és az egész csapat az én szobámban aludt. Kiko félig lelógott az ágyról, Dawi feküdt a kezemen, Choo pedig a lábamon. Reyza stílusosan az állát neki támasztva aludt, Minky egyik lába az ágyon a másik a földön a két keze meg a fejem felett. Attól féltem,hogyha megmozdulok mindegyik leesik ezért inkább megvártam amíg felkelnek. De fél órával már mindegy volt, hogy megmozdulok e vagy sem, mert Kiko leborult az ágyamról magával rántva Choot.

- Jól vagytok? - hámoztam ki a karom Dawi kezei közül, amit jelzem, hogy összenyálazott. Összeszedtük egymást a földről és kibattyogtunk reggelizni.

- Ma már munka van! - sürgetett minket Minky.

- Rabszolgahajcsár... - morogta Reyza amit a leaderünk csak mosollyal jutalmazott.

- Örülök, hogy visszatérteket! - ölelt meg majd teljes felszerelésben indult meg lassan a gyakorló terembe.

Órák óta lent küzdöttünk, hiszen két hónapig nem igazán csináltunk semmit. Erőnk nem volt felemelni a kezünket nem, hogy táncolni. Minky még nem igazán tudott táncolni, hiszen eltört a lába.

- Jó hír gyerekek! - kopogtatta meg a mankóját a padlón. - Még egy fellépésünk lesz és ajánlottak egy szerződést!

- Szerződés? - fordultunk hátra mindannyian.

- A Fantagio-tól! - nyitotta meg az e-mailt.

- A Fantagio nem Koreában van? - gondolkoztam hangosan.

- De ott van, az Astro is náluk van. - az Astro egy most debütált kpop csapat. Mi, hogy jönnénk a képbe?

- Elfogadjuk? - nézett Choo Minkyre.

- Még szép, hogy elfogadjuk! Vagy van ellenvetés? - nézett körbe de csak az én és Dawi értetlen tekintetével találkozott. - Nektek majd elmagyarázzuk. - hagyott ott minket, tovább gyakorolni.