Dead Leaves

Purple

Annyeong! Itt az új fejezet ami hosszabb lesz mint az előző!...? Ugye? XD Mindegy...Jó olvasgatást hozzá!^^

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mondtam már, hogy szeretem a vattacukrot? Nem? Pedig Suga ajkainak az íze hasonlított a vattacukoréra. Édes és megrészegít. Elengedtük egymást a levegőhiány miatt és gyorsan lehajtottam a fejem. Szégyelltem magam, hiszen nem szoktam ilyeneket tenni. Megfogta a kezem és az ajtónkig húzott.

- Jó éjszakát, szépségem! - égetett egy jó éjt csókot a számra és újra otthagyott ahogy tegnap is tette. Besurrantam a lakásba de mindenhol sötétség és csend honolt. Alszanak? Körbenéztem, de sehol senki. Bekukkantottam Dawi szobájába, és ő az ágyában békésen aludt. Így hát, megnyugodva én is gyorsan átöltöztem és magamra húzva a takaróm visszatértem az álmaimba.

Szörnyű éjszakám volt. Egész éjjel Sugára gondoltam és a csókjára. Legszívesebben visítottam volna de hajnali háromkor ez nem ajánlatos. Reggel én voltam az első aki felkelt és gondoltam, hogy jól esne a többieknek, ha csinálnék nekik reggelit. Épp a rántottát sütöttem amikor érdekes hangokat hallottam meg.

Kim Taehyung! Jeon Jeong Guk! - az ordításokat trappolások követték majd kivágódott a MI bejárati ajtónk.

- KAJA! - ordította  a két hülye az ajtóból és rávetették magukat a reggelire.

- Ezt nem nektek csináltam! - csaptam egyet-egyet mindkettőnek a fejére a fakanállal. A többiek is beszállingóztak és leültek az asztalhoz. Úgy néztek ki  mint a verebek a dróton. Jin odaállt mellém és halkan megszólalt.

- Jimin felgyújtotta a konyhát... - nézett szúrósan az illetőre aki csak zavartan megvakarta a tarkóját.

- Nem direkt volt! Csak kedves akartam lenni. - mosolyodott el. A Hercegnővel már egy hadseregre való reggelit készítettem, amikor kijöttek a vackukból a többiek. Mindannyian rövid nadrág, trikó kompozícióban díszelegtek és csak akkor jutott eszembe, hogy rajtam is csak ennyi van. A fiúk nem zavartatták magukat de mi sem éreztük magunkat annyira kínosan szóval nyugi volt. Egy ideig...Jungkook Jimin szájába akarta dobni a kaját de a mögötte repetázó J-hopet találta el. Két perc alatt olyan kajacsata alakult ki, hogy a mi konyhánk is úgy nézett ki mint ahol robbantottak. Mielőtt eltalált volna egy tojásdarab, kihúztak a helyiségből.

- Látod, újra megmentettem az életed. - húzott magához közelebb. A fejét újra a nyakamba hajtotta, lélegzete a bőrömet csiklandozta. - Tetszik a pizsamád. - vigyorodott el és a derekamról a fenekemre vándorolt a keze. Elütöttem a kezét és bevonultam a fürdőbe. Ez az egy mozdulata annyira felhúzott, hogy dühödten kaptam le a ruháim és álltam a meleg víz alá. Mikor lenyugodtam a törülközőm magamra csavarva, léptem ki a zuhanytálcából. Egy vigyorgó Min Yoongi állt a csap előtt...a fehérneműmmel a kezében.

- Szeretem a csipkét. - vizsgálta meg az anyagot. - És biztos vagyok benne, hogy rajtad istenien áll. - lépkedett egyre közelebb. Neki nyomott a falnak, a kezében tartott alsót eldobta és a törülközőmre fókuszált. - Zavarja a szemem. - harapta meg a fülem. Nem tudom miért engedek meg neki ilyeneket. Nem tudom miért dobog ilyen hangosan a szívem ha a közelembe van. Nem tudok én már semmit sem. Betolt a zuhanyzóba mire a fejére engedtem a vizet. A haja egy pillanat alatt elázott ahogy a ruhája is. Vicces volt a meglepődött arca de végül nem érdekelte, hogy itt van a mi fürdőnkben úgy, hogy az ő csapata és az enyém a konyhában dobálják egymásra a kaját, ledobta a ruháit és egy boxerban szorított a sarokba.

- Nem kellett volna megnyitnod a csapot, ha megkérsz magamtól leveszem a ruháim. - suttogta pimaszul, majd az ajkaim után kapott. Újra magába kerített ez a vattacukor érzés. Nem érdekelt, hogy elázott a törülközőm, nem érdekelt a lakás másik végén folyó csata,...engem csak Yoongi érdekelt. Bárhogy is tiltakozott az agyam, a szívem érte sóvárgott. Uh, ez szörnyen hangzott de valljuk be így van. Újra a levegőhiány miatt váltunk szét, nem engedett el el és egy számomra eddig ismeretlen mozdulatot tett,...megölelt. Percekkel később engedett csak el majd kilépett a zuhanytálcából, felkapta a ruháit és elhagyta a fürdőt. Kirohantam onnan és a szobámba settenkedtem. Az igazi meglepetés akkor ért amikor megláttam egy Yoongit az ágyamon a derekán egy rövid törülközővel.

- Mit keresel itt?

- Valaki eláztatta a ruháim és nem akartam kimenni a hideg folyosóra, szóval ide jöttem. - rántotta meg a vállát. Bezártam az ajtóm, nehogy ránk nyissanak és félreértsenek valamit. Odatrappoltam a szekrényhez és és hozzávágtam a leghosszabb pizsamának szánt trikóm, de mikor felvette épphogy elérte a törülköző szélét.

- Kint úgy alszanak a többiek mint az óvodások. - szólalt meg. - Nem hiszem, hogy fel fognak kelni egyhamar.

- Ezzel célozni akarsz valamire? - fordultam meg a kezemben a ruháimmal.

- Én ugyan nem... - tette fel a kezeit. - De ha már így kifeküdtek, mi is elfoglalhatnánk magunkat.

- Ami engem illet, visszamegyek aludni. - tessékeltem le az ágyról. - Mert valaki az álmaimba is beleférkőzött. - csúszott ki a számon. A fejemre húztam a takaróm és elkezdtem számolni a Yoongikat. Éreztem ahogy egyre feljebb besüpped valaki alatt az ágy, végül lehúzták a védő anyagot a fejemről. Összezártam a szemeim és számoltam:

- Egy Yoongi...két Yoongi...három Yoongi... - számoltam volna tovább de egy rámnehezedő test megakadályozott benne. - Mit csinálsz?

- Összekötöm a kellemeset a hasznossal.

- De összenyomsz...és hé! Nincs rajtad a törülköző!

- Nem érdekel. - mordult egyet majd lemászott rólam, lerántotta a takaróm és befeküdt mellém. Magához húzott én pedig hagytam, hogy mindketten álomba merüljünk.