Annyeong! Itt az új fejezet ami hosszabb lesz mint az előző!...? Ugye? XD Mindegy...Jó olvasgatást hozzá!^^
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mondtam már, hogy szeretem a vattacukrot? Nem? Pedig Suga ajkainak az íze hasonlított a vattacukoréra. Édes és megrészegít. Elengedtük egymást a levegőhiány miatt és gyorsan lehajtottam a fejem. Szégyelltem magam, hiszen nem szoktam ilyeneket tenni. Megfogta a kezem és az ajtónkig húzott.
- Jó éjszakát, szépségem! - égetett egy jó éjt csókot a számra és újra otthagyott ahogy tegnap is tette. Besurrantam a lakásba de mindenhol sötétség és csend honolt. Alszanak? Körbenéztem, de sehol senki. Bekukkantottam Dawi szobájába, és ő az ágyában békésen aludt. Így hát, megnyugodva én is gyorsan átöltöztem és magamra húzva a takaróm visszatértem az álmaimba.
Szörnyű éjszakám volt. Egész éjjel Sugára gondoltam és a csókjára. Legszívesebben visítottam volna de hajnali háromkor ez nem ajánlatos. Reggel én voltam az első aki felkelt és gondoltam, hogy jól esne a többieknek, ha csinálnék nekik reggelit. Épp a rántottát sütöttem amikor érdekes hangokat hallottam meg.
Kim Taehyung! Jeon Jeong Guk! - az ordításokat trappolások követték majd kivágódott a MI bejárati ajtónk.
- KAJA! - ordította a két hülye az ajtóból és rávetették magukat a reggelire.
- Ezt nem nektek csináltam! - csaptam egyet-egyet mindkettőnek a fejére a fakanállal. A többiek is beszállingóztak és leültek az asztalhoz. Úgy néztek ki mint a verebek a dróton. Jin odaállt mellém és halkan megszólalt.
- Jimin felgyújtotta a konyhát... - nézett szúrósan az illetőre aki csak zavartan megvakarta a tarkóját.
- Nem direkt volt! Csak kedves akartam lenni. - mosolyodott el. A Hercegnővel már egy hadseregre való reggelit készítettem, amikor kijöttek a vackukból a többiek. Mindannyian rövid nadrág, trikó kompozícióban díszelegtek és csak akkor jutott eszembe, hogy rajtam is csak ennyi van. A fiúk nem zavartatták magukat de mi sem éreztük magunkat annyira kínosan szóval nyugi volt. Egy ideig...Jungkook Jimin szájába akarta dobni a kaját de a mögötte repetázó J-hopet találta el. Két perc alatt olyan kajacsata alakult ki, hogy a mi konyhánk is úgy nézett ki mint ahol robbantottak. Mielőtt eltalált volna egy tojásdarab, kihúztak a helyiségből.
- Látod, újra megmentettem az életed. - húzott magához közelebb. A fejét újra a nyakamba hajtotta, lélegzete a bőrömet csiklandozta. - Tetszik a pizsamád. - vigyorodott el és a derekamról a fenekemre vándorolt a keze. Elütöttem a kezét és bevonultam a fürdőbe. Ez az egy mozdulata annyira felhúzott, hogy dühödten kaptam le a ruháim és álltam a meleg víz alá. Mikor lenyugodtam a törülközőm magamra csavarva, léptem ki a zuhanytálcából. Egy vigyorgó Min Yoongi állt a csap előtt...a fehérneműmmel a kezében.
- Szeretem a csipkét. - vizsgálta meg az anyagot. - És biztos vagyok benne, hogy rajtad istenien áll. - lépkedett egyre közelebb. Neki nyomott a falnak, a kezében tartott alsót eldobta és a törülközőmre fókuszált. - Zavarja a szemem. - harapta meg a fülem. Nem tudom miért engedek meg neki ilyeneket. Nem tudom miért dobog ilyen hangosan a szívem ha a közelembe van. Nem tudok én már semmit sem. Betolt a zuhanyzóba mire a fejére engedtem a vizet. A haja egy pillanat alatt elázott ahogy a ruhája is. Vicces volt a meglepődött arca de végül nem érdekelte, hogy itt van a mi fürdőnkben úgy, hogy az ő csapata és az enyém a konyhában dobálják egymásra a kaját, ledobta a ruháit és egy boxerban szorított a sarokba.
- Nem kellett volna megnyitnod a csapot, ha megkérsz magamtól leveszem a ruháim. - suttogta pimaszul, majd az ajkaim után kapott. Újra magába kerített ez a vattacukor érzés. Nem érdekelt, hogy elázott a törülközőm, nem érdekelt a lakás másik végén folyó csata,...engem csak Yoongi érdekelt. Bárhogy is tiltakozott az agyam, a szívem érte sóvárgott. Uh, ez szörnyen hangzott de valljuk be így van. Újra a levegőhiány miatt váltunk szét, nem engedett el el és egy számomra eddig ismeretlen mozdulatot tett,...megölelt. Percekkel később engedett csak el majd kilépett a zuhanytálcából, felkapta a ruháit és elhagyta a fürdőt. Kirohantam onnan és a szobámba settenkedtem. Az igazi meglepetés akkor ért amikor megláttam egy Yoongit az ágyamon a derekán egy rövid törülközővel.
- Mit keresel itt?
- Valaki eláztatta a ruháim és nem akartam kimenni a hideg folyosóra, szóval ide jöttem. - rántotta meg a vállát. Bezártam az ajtóm, nehogy ránk nyissanak és félreértsenek valamit. Odatrappoltam a szekrényhez és és hozzávágtam a leghosszabb pizsamának szánt trikóm, de mikor felvette épphogy elérte a törülköző szélét.
- Kint úgy alszanak a többiek mint az óvodások. - szólalt meg. - Nem hiszem, hogy fel fognak kelni egyhamar.
- Ezzel célozni akarsz valamire? - fordultam meg a kezemben a ruháimmal.
- Én ugyan nem... - tette fel a kezeit. - De ha már így kifeküdtek, mi is elfoglalhatnánk magunkat.
- Ami engem illet, visszamegyek aludni. - tessékeltem le az ágyról. - Mert valaki az álmaimba is beleférkőzött. - csúszott ki a számon. A fejemre húztam a takaróm és elkezdtem számolni a Yoongikat. Éreztem ahogy egyre feljebb besüpped valaki alatt az ágy, végül lehúzták a védő anyagot a fejemről. Összezártam a szemeim és számoltam:
- Egy Yoongi...két Yoongi...három Yoongi... - számoltam volna tovább de egy rámnehezedő test megakadályozott benne. - Mit csinálsz?
- Összekötöm a kellemeset a hasznossal.
- De összenyomsz...és hé! Nincs rajtad a törülköző!
- Nem érdekel. - mordult egyet majd lemászott rólam, lerántotta a takaróm és befeküdt mellém. Magához húzott én pedig hagytam, hogy mindketten álomba merüljünk.
ESTÁS LEYENDO
Dead Leaves
FanficMit tennél, ha hirtelen az életedbe "hullana" pár ember? Olyan emberek akik nem bántanak, és nem félnek tőled, de legfőképpen meg akarnak menteni. Ott állnak melletted, támogatnak, hogy elérd az álmaid amik egyenlők az övékkel. És mi történik ha az...