Dead Leaves

Blue

Nem is tudom, hány nap telt el a szerződés után. Kettő? Hat? Fogalmam sincs. De azt tudom, hogy amikor reggel felkelek pakolnom kell, és mielőtt este lefekszek pakolnom kell. Nem tudom honnan van ennyi ruhám,személyes dolgom de én kivágom az összeset az ablakon! Bár Koreába megyünk a nyelvvel még voltak problémáink ezért inkább az angollal próbálkoztunk. A repülőutat végig aludtam és úgy kellett lehúzni a repülőről. Megkaptuk a bőröndjeink és és megkerestük a taxit. A sofőr azt mondta, hogy pakoljuk be a cuccainkat a dormba utána pedig megyünk a céghez. Megálltunk egy snassz szürke épület előtt , és bevittük az összes cuccunkat. Nem volt jó a lift szóval lépcsőn kellett volna menni de Minkynek ez még mindig fáradtságos dolog volt szóval az ő dolgait is mi vittük.  Nem figyeltem a hangokra csak a szürke lépcsőket bámultam de egyszer összefolytak a egy alakká és elsuhant mellettem valaki. Megingott az egyensúlyom de mielőtt találkoztam volna a lépcsővel valaki megfogott. Olyan volt mintha a levegőben lennék. Felnéztem és egy gyönyörű mélybarna szempárral találkoztam.

- Ne haragudj... - szólalt meg azon a csodálatos mély hangján persze koreaiul. Látta, hogy furcsán nézek rá ezért elmakogta angolul is. - A barátom nagyon siet. - állított fel de én még mindig a szemeit bámultam. - Most költöztök be? - eresztett felém egy mosolyt. Bólintottam. - Min Yoongi vagyok. - Min Yoongi? Suga? BTS?

- Suga, gyere! - kiáltottak neki ő pedig meghajolva tovább sietett a lépcsőn. A többiek csodálkozva bámultak rám ahogy nagy szemekkel, vörös arccal próbálom összeszedni magam.

- Jól vagy? - ölelt meg Kiko aki szerintem látta az esetet. Nem bírtam megszólalni. A fejemben még mindig azok a szemek jártak. Valahogy felvittem a cuccaim de mondták, hogy a többiek, hogy inkább maradjak a kocsiban Minkyvel. Egész úton nem szóltam semmit, de még akkor sem amikor ott ültünk a főnök  irodájában.

- Üdvözöljük önöket a Fantagio-nál! -  hallottam meg az utolsó mondatot. Kiko megszorította a kezem mosolyogva és kituszkolt az irodából.

- Na gyerekek! - csapta össze a kezét Choo. - A mai és a holnapi nap még szabadnap szóval ki mit szeretne csinálni?

- Szét akarok nézni Szöulban. - vágta rá Kiko. Nem igazán szeretek várost nézni szóval ezt inkább passzoltam.

- Ruru... - fogta meg a karom Minky és Dawi. - Idenézz! - lobogtattak meg előttem pár koncertjegyet. Hogy pontos legyek BTS koncertjegyek, holnapra és VIP...azt hiszem el fogok ájulni.
- Nem sokára amúgy is itt a szülinapod... - május volt...de én júliusi vagyok.

- Minky május van... - szóltam unottan.

- De két hónap múlva úgyis július, nem? - mosolyodott el, rám ragasztva a mosolyát.

- A többiek tudnak róla?

- Persze, hogy tudnak. - változott át a mosolyuk vigyorrá, ijesztő vigyorrá. Félek.

Egész nap Szöul utcáit jártuk, és este alig akartam felvánszorogni a lépcsőn. Szerencsére megcsinálták a liftet. Épp be akartam szállni amikor megint fellökött valaki. Nem hiszem el, itt mindenki lökdös mindenkit?!

- V! - ordították mögöttem, én pedig ledermedve ültem a földön. Megálltak és éreztem a tekintetüket magamon,eközben a lift ajtaja bezárult és V a bandámmal maradt egy helyen. Ajjaj...

- V lökött fel, igaz? - jelent meg előttem egy kéz, a hangja pont ugyanolyan volt mint Sugáé. Nem akartam felnézni, de elfogadta a segítő kezeket.

- Köszö... - álltam meg a szó közben mert én hülye belenéztem a szemébe. Az arcom a vörös árnyalataiban játszott. - Köszönöm. - csuklott el a hangom. A többiek is közelebb merészkedtek hozzánk.

- Hogy hívnak? - mosolygott rám Jimin. Pislogtam párat aztán vettem egy nagy levegőt.

- Ruru vagyok. - próbálkoztam a koreaival de hallották a furcsa akcentusom.

- Japán vagy? - megráztam a fejem.

- Magyarországról jöttünk. - mosolyodtam el én is.

- Jöttetek? - kotyogott közbe Jungkook.

- Igen..én és a bandám. Mi is idolok vagyunk. - vakartam meg kínosan a tarkóm. Hallottam ahogy pittyen egyet a lift ezzel jelezve, hogy leért. Betuszkoltak a liftbe. Suga és én szorultunk a sarokba mert J-hope rengeteg helyet elfoglalt azzal, hogy különböző pózokban nevettette a közönséget. Egy ilyen mozdulat közben meglökte Jint aki neki esett Sugának aki végül nekem. A kezeivel ugyan megtudott támaszkodni de ajkaink pár milliméterre egymástól álltak meg. Éreztem ahogy az arcomba tódul minden vér, miközben az ajkait néztem.  Mi történik velem?!