Dead Leaves

Transition to white

Halihó!^^ Elérkeztünk az utolsó előtti fejezethez ami egy kis extra lesz. :) Remélem örültök a párosnak mert imádom őket írni :3 Jó szórakozást!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Minky szemszöge:

Az agyamra megy, mindenhova követ!

- Nyugi. - fogta meg a vállam Kiko.

- Ja nyugodj már le! - bokszolt a vállamba Reyza mire egy tockost adtam neki.

- Tiszteld az idősebbet!

- De ha egy öt éves szintjén áll, akkor is? - neki ugrottam és elkezdtem püfölni egy párnával. Kiko megszeppenten ült az ágyam másik végén. Pont fejbe akartam verni, de megzavartak.

- Minky... - vigyorodott el Choo. - keresnek...és nem, nem Bobby. - Bobby az IKON rappere és egyszer egy hülye teszt során az jött ki, hogy ő lenne a barátom. Azóta ezzel szívják a vérem. Felálltam és hozzávágtam a párnám. Kint egy zavart MJ állt...tudhattam volna.

- Mit szeretnél? - álltam meg tőle fél méterre. Semmi kedvem nem volt a közelébe menni, főleg azok után ahogy rám nyomult.

- Szeretnélek elhívni egy randira. - adott át egy virágcsokrot. A virágok illata elbódított, a színük pedig gyönyörű volt. De randi...MJ-vel?

- Rendben. - válaszoltam úgy, hogy bele se gondoltam, hogy mit mondok.

- Szuper. Hatra érted jövök. - nyomott egy puszit az arcomra és elrohant.

- Choo! - rontottam be a húgom szobájába de ő épp Jimin manduláit vizsgálgatta. Nem igazán érdekelte őket, hogy én is itt vagyok, úgyhogy inkább kiiszkoltam mielőtt nem a szemem előtt illő dolgot tennének. Dawihoz nem akartam bemenni mert ha Jimin itt van akkor Jin is, és eltudom képzelni mit csinálnak. Bár ha jobban belegondolok nem akarok rágondolni. Kikonál biztos itt van az a hülye, akit próbálok elkerülni, Reyza meg elküldene a randi kérdéseimmel a fenébe. Az egyetlen aki maradt az Ruru de nála is ott lehet Suga. Na jó, próba szerencse. Bekopogtam a szobába, de aztán benyitottam. Nagyon aranyosak voltak együtt. Suga Rurut ölelve aludt miközben a párja valami filmet nézett.

- Segítened kell! - araszoltam hozzá közelebb, ő pedig kikászálódott a párja karjai közül.

- Hova mész? - hallottuk meg az álmos hangját.

- Segítenem kell Minkynek, majd jövök! - adott neki egy csókot, a másik bólintott és visszaaludt.

- Na, mi történt? - zárta be maga után az ajtót.

- MJ randira hívott! - fakadtam ki neki.

- Pedig azt hittem, hogy Bobbyval vagy együtt! - nevetett fel mire adtam neki egy tockost mire még jobban nevetett.

- Haha nagyon vicces vagy...Bekented magad nevetgéllel? - sütöttem el neki ezt a régi, bár elég szar poént de megtette a hatását, mert már a földön fekve röhögött tovább. - Nagyon nőies vagy így, mondhatom. - nevettem fel én is. Még pár percig a földön fetrengve nevettünk de utána kuncogva besomfordáltunk a szobámba. Beállt a szekrényem elé és elkezdte kifelé dobálni a ruháim. Mikor végre az egész szekrényem tartalma a szoba különböző pontjain feküdt Ruru megtalálta azt a ruhát amit soha az életben nem akarok felvenni.

- Azt nem veszem fel! - jelentettem ki neki még mielőtt megszólalhatott volna.

- Már pedig felveszed, mert ez az egyetlen olyan ruha ami odaillik. - közölte vele ellentmondást nem tűrő hangon, de hé,...én vagyok a leader és az idősebb! Az a förmedvény amit ruhának nevezett a térdemig ért és úgy haladt lefele az anyag míg végül egy apró uszályban végződött. Fekete volt, néhol apró gyöngyök virítottak rajta és ha nem rajtam képzelte volna el akkor még szép is lehetne.

- Légy szíves. - kérlelt azon az aranyos hangján aminek sose tudtam nemet mondani.

- Ne nézz rám ilyen szemekkel. - nem szeretem a kiskutya szemeit mert annak sem tudok nemet mondani. Ilyen téren elég gyenge vagyok. - Jó, felveszem, de csak nem nézel rám így.

- Igenis! - szalutált és már rohant is hozzám. - Először is menj el fürödni, utána megcsinálom a hajad és felteszek egy kis sminket...

- Állj, állj! Sminket?! Nekem?! Hülye vagy?!

- Nem is én randizok. - nevetett fel de csak elhűlten ültem előtte. Tudtam, hogy ha ellenszegülök megint beveti a szemeit és nekem végem. Besomfordáltam a fürdőbe és addig nem voltam hajlandó kijönni amíg nem döntöttem el, hogy mennyire engedjem magamhoz MJ-t. Fél méter? Annyi volt a múltkor is. Jó megegyeztem magammal, hogy huszonöt centiméter távolság kell, hogy legyen köztünk. Ruru majdhogynem leragasztott a székbe majd nekiesett a hajamnak aztán kisminkelt. A magassarkút már nem engedtem meg neki ezért egy lapos talpú topánt vettem fel ami szintén fekete volt. Suga kilépett a szobából ahol eddig aludt és átölelte a párját.

- Jó munkát végeztél, kicsim! - adott a fejére egy puszit. - Jól nézel ki.

- Te ki vagy? - nézett rám ijedten Choo miközben megfogta az ajtófélfát.

- Drágám, ő Minky....azt hiszem. - világosított fel Jimin.

- Te vagy a nővérem? - jött hozzám közelebb.Köszi...de komolyan!Ennyire nem lehet felismerni?! Épp leordítottam volna a fejét amikor kopogtak. Kinyitottam és újra egy virágcsokorral találkoztam.

- Mehetünk? - elvettem tőle a csokrot és a táskám magamhoz véve elindultunk. Huszonöt centi, huszonöt centi...

- Nagyon jól nézel ki. - fogta meg a kezem az utcán. Hagytam hadd élvezze ki a kezem de egyidő után én is élvezni kezdtem. Egy aranyos étteremhez mentünk és a vacsora közben igyekeztem komoly és higgadt maradni de ez MJ mellett lehetetlen volt. Lesétáltunk kézen fogva a Han folyóhoz és leültünk beszélgetni. Éjfél után indultunk csak haza. Ekisért egészen az ajtóig és maga felé fordított.

- Nagyon jól éreztem magam. - haraptam az ajkaimba. Minky hova lett a huszonöt centi?!

- Én is. De ha még egyszer randizni megyünk, kérlek legyél önmagad. Én azt a Minkyt kedvelem aki, visszaszól és nem fél senkitől. - mosolyodott el. Micsoda? Kedvel? Engem? És azt aki olyan mint egy fiú? Leállt a rendszer. Magam elé bámultam és csak azt vettem észre ahogy MJ párnái az enyémet érintik. Apró gyengéd csók volt ez és miután elváltunk jó éjszakát kívánva berepültem a szobába. bent az egész csapat a párjaikkal (kivéve Reyzát) ott aludtak a nappaliba. Megpróbáltam beiszkolni de Choo elkapta a lábam. Mindenki felriadt mert elordítottam magam úgyhogy leültem és elmeséltem a történetet.

- Most már mindent tudtok, irány aludni! - tereltem az csapatot. - A fiúk hazamennek....

- Mi?! - sikított fel a húgom. - De...Chimchim... - kapaszkodott a párja karjaiba. Mindenki szomorúan nézett rám, úgyhogy nem tehettem mást minthogy befogadjam őket is.

- Jó éjt! - ölelt meg mindenki és berohantak a szobájukba. Egy kis készülődés után, mosolyogva aludtam el.