Nem aludtam túl sokat. Reggel mint egy hulla, beestem a próbaterembe.
- Jól vagy? Nem voltál az ágyadba, de Jin szólt, hogy náluk vagy. - ölelt meg Minky. Aprót bólintottam és a tánctanárhoz mentem, hogy tanítsa meg a koreográfiát. Alig álltam a lábamon, de végig csináltam. Táncoltam, énekeltem és dalt írtam. Szóltam a menedzsernek aki titokban kicseréltette az ablakom és mondta hogy ne szóljak senkinek, még a csapatnak sem.- Sziasztok! - kukkantott be az Astro. Mindenki hangosan visszaköszönt, egyedül Minky intett egyet. Choo betámadta JinJint, MJ pedig a némát játszó leaderhez sietett. Sanha velem és Dawival kezdett el beszélgetni és kellemes társaságnak bizonyult. Az egész délutánt velünk töltötték, bár ez Minkynek nem igazán tetszett. Próbálta kerülni MJ-t de ő mindenhova követte.
Este fáradtan estem volna az ágyamba, de úgy döntöttem, hogy bent maradok még egy kicsit dolgozni. Hajnalban másztam ki a stúdióból és Szöul utcáin, félálomban nem jó mászkálni.
- Nocsak, nocsak! - fogta meg valaki a kezem. Az illetőnek nyávogó, gúnyos hangja volt, pont mint az álmomban. - Utálom, az olyanokat mint te és a csapatod! - lökött a betonra. Ijedten néztem a felettem tornyosuló műkörmökre.
- Hani, siess! - noszogatta az egyik és a Hani nevezetű belerúgott a hasamba. Próbáltam összeszedni magam de akkor megfogott a másik négy és az ötödik vert. Egyszer volt csak szerencsém mert pont úgy ficánkoltam és bordán rúgtam az egyiket, de akkor kaptam életem legnagyobb ütését. A vér összetéveszthetetlen ízét éreztem a számban.
- Mi folyik itt?! - hallottam meg egy fiú hangot, mire a lányok ijedten fordultak hátra. A szemük elkerekedett és ledobtak a földre. Elfutottak de az egyik még a fülembe súgta, hogy ennyivel nem úszom meg.
- Jól vagy? - guggolt le mellém egy alacsony fiú, akit egyből felismertem. Az arca, a szemei, az egész ember. Woozi, közel hajolt hozzám és letörölte a vért a számról. Segítettek felállni de nem sikerült megállnom.
- Ruru! - kapott el Jun. Igen, akikkel találkoztam a SEVENTEEN tagjai voltak. De, honnan tudják a nevem? - Vigyük hozzánk! - ez volt az utolsó mondat amire emlékszem...
Pittyegett valami. Nem tudom mikor keltem fel, de valami vagy valaki ránehezedett a karomra. Mindenem fájt, és mikor megpróbáltam megmozdulni, felordítottam. Woozi felkapta a fejét és rám nézett meglepődötten.
- Felébredtél? Két napja csak alszol.
- Mi történt?
- Azt mondták, hogy megrepedt a bordád és majdnem belső vérzésed volt. Ha egy perccel később kerülsz kórházba meghalhattál volna. - magam elé bámultam.
- Köszönöm. - intett egyet és folytatta tovább.
- Megkerestük a menedzsert aki azt mondta a csapatodnak, hogy sürgősen el kellett menned és nem tudni mikor jössz vissza. Ja és hozzátette, hogy vigyázzunk mi rád.
- Nem akarok gondot okozni. - mondtam halkan mire felnevetett.
- Ugyan már, nem okozol gondot. Sőt örülünk is, hiszen egy kis szabadidőt adtál nekünk. - ölelt meg hirtelen és finoman. Kitágultak a szemeim, de jól esett az ölelés.
- Ők kik voltak? - érdeklődtem a támadóim iránt. A Hani név olyan ismerősen cseng, de nem tudom, hogy hol hallottam.
- Az EXID. - sötétedett el a tekintete. - Valószínűleg nem tetszett nekik, hogy a karrieretek gyorsan ível felfele, ők pedig mostanában háttérbe szorultak. A csapatok sok mindenről tudnak a cég által, és tegyük hozzá, hogy Hani V barátja, szóval... - vett egy nagy levegőt. - Szóval tudnak rólad és Sugáról.
- Te is? - lepődtem meg de bólintott. - A céged nem csinál botrányt valamint a Big Hit is elfogadta de csak addig amíg nem akadályozzátok egymást a munkában. Viszont a következő célpont Suga lesz. - nézett ki az ablakon. A szívem összeszorult, ki akartam tépni az infúziót a kezemből és elrohanni.
- Amíg nem gyógyulsz meg, nem tehetsz semmit. Minimum másfél hét. - közölte velem aztán otthagyott. otthagyott a gondolataimmal amik csak kínozni tudtak.
Pontosan egy hete vagyok itt a SEVENTEEN dormjába és azt kell mondanom, elég vicces náluk az élet. Woozival remekül megértjük egymást, egy csodálatos barátot találtam ebben a pici emberben. Mindenki megpróbál nekem segíteni például Hoshi állandóan azt akarja, hogy nevessek és mindent megtesz ennek érdekében. Megkedveltem őket, de lassan lejár a másfél hét amikor is haza kell mennem és tennem kell valamit. És a legnagyobb baj, hogy tudom mit kell tennem azért, hogy megvédjem Sugát. Nagyon hiányzik. Rá kellett jönnöm, hogy nagyon is megkedveltem őt.
- Mi a baj? - ült le mellém a kis törpe. Az a vicces, hogy egy magasak vagyunk és mégis letörpézzük a másikat.
- Nem akarom megtenni. - dőltem a vállára. Felsóhajtott.
- Én nem mondhatom meg, hogy mit tegyél és ha te ezt látod jónak akkor rendben. De én Suga nézetét is figyelembe venném.
- Már megtettem...de ez a megoldás arra, hogy megvédjem. - néztük együtt a lemenő napot.
- Ruru! - öleltek meg a lányok. Mögöttük a BTS támaszkodott a korlátnak. Suga ellökte magát a korláttól és megölelt ő is.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe. Elengedett és átnéztem a válla felett, ahol Jin és Dawi álltak kézen fogva.
- Itt meg mi történt? - rántottam magamhoz Minkyt. A párosra nézett és felkuncogott.
- Elég egyértelmű. De jól kijönnek.
- Szia, drágám! - ugrott valaki a leader nyakába.
- Nem vagyok a drágád! - csapta fejbe MJ-t. Megjött a tavasz, vagy mi van?
- Yoongi, beszélhetnénk majd? - bólintott, majd hazamentünk. Átsétáltam hozzájuk és nagy levegőt véve beléptem a zeneszerző szobájába.
- Miről akartál beszélni? - ült le mellém.
- Szeretnék ennek az egésznek véget vetni. - hajtottam le a fejem.
- Miért?
- Mert szeretnék a munkámra koncentrálni. - hazudtam. Gyűlöltem magam.
- Rendben. - állt fel mellőlem és ült le az asztalához. A könnyeim némán megindultak és kirohantam a szobából, végül át a szomszédba. A szívem majd kiszakadt a helyéről annyira fájt, de így legalább megvédhetem.
ESTÁS LEYENDO
Dead Leaves
FanficMit tennél, ha hirtelen az életedbe "hullana" pár ember? Olyan emberek akik nem bántanak, és nem félnek tőled, de legfőképpen meg akarnak menteni. Ott állnak melletted, támogatnak, hogy elérd az álmaid amik egyenlők az övékkel. És mi történik ha az...