Childhood Memories

One

Sziasztok! Ez lenne az első rész, ez is nagyon rövid lett de a következő részbe legalább már lesznek események és az hosszabb lesz ;) Szép napot xx

Anya berontott a szobámba. Ez kicsit erős kezdetnek, de tényleg, azt hittem leszakitja az ajtót.. Ráadásul mindezt hajnalban tette a nyári szünet első napján, romba döntve azon terveim miszerint legalább az első hetet végigalszom. 

     - Kelj fel, nagy hirem van! -húzta el a függönyöket ujjongva amitől az éles fény beszabadult és a szemem célozta meg. Érdekes hogy nyugati ablakom van, szóval délután süt be a nap. Akkor lehet hogy annyira mégsem volt hajnal.. A lényeg hogy akkor keltem fel szóval nekem az volt.

     - Húzd vissza.- mondtam összeszoritott szemmel és fogakkal.

     - Dehogy húzom, majd hozzászoksz. Viszont. -kezdett csevegni miközben én felültem.- Nem fogod elhinni.. Megyünk nyaralni!

     - Mii? -pattantak ki a szemeim. Az az igazság hogy a legutóbbi évben elég rosszul álltunk anyagilag, és 100% volt hogy ez miatt nyaralni sem megyünk. Mivel eddig teljesen reménytelen volt hogy megyünk, borzasztóan örültem volna akár egy hosszú hétvégének a közeli tóparton vagy valami hasonlónak.

      - És a legjobb most következik!- ugrott (?) be a szobámba apa is. Na most már nagyon kiváncsi voltam.- A Maldiv-szigetekre megyünk!

      - Azz... Ázsia nem? -hihetetlenül összezavarodtam. Eddig úgy volt hogy sehova sem megyünk, most meg hirtelen egy elég népszerű turisztikai központba a világ szinte másik végén..

      - Dél Ázsia, de. És felkészültél még valamire?

      - Nem hiszem..

      - Dominicék velünk jönnek! Vagy mi megyünk velük.. együtt megyünk, na. - egy pillanatig elgondolkoztam hogy ki az a Dominic majd beugrott. Nem is tudtam hogy a szülők tartják a kapcsolatot, de ezek szerint igen.

       - Ok.

       - Nem is örülsz? -biggyesztette le a száját anya.

       - Le vagyok sokkolva. Hogy..?

       - Helyre jönnek a dolgok kicsim.- simitotta meg a vállam anyu és kimentek a szobámból. Még mindig sokk hatása alatt voltam.

Rápillantottam a telefonomra, egy ismerősjelölés. Biztos megint valami "Kitticicca Wok Oszt Tsőhh". Hát nem. Amikor megnyitottam egy szőkésbarna hajű és barna szemű fiú bámult rám a képről. Nem, inkább zöld, vagy zöldesbarna. Igen, zöldesbarna. 

Ami először beugrott az az hogy hogy talált meg a közösségin.. Biztos nem én vagyok az egyetlen Lacey Darkbloom a facebookon.. Mindenesetre visszajelöltem aztán inkább lementem a konyhába enni.