Childhood Memories

Four

Sziasztok! Nagyon fura betegségen(?) vagyok túl, és irni sem volt erőm de most bepótoltam! Ez most elég rövid és eseménytelen rész lett, de azért remélem tetszik. Jó olvasást! xx

Másnap, azért már viszonylag korán, kilenckor keltünk. Keltem. Mert a faházunkból csak én voltam hajlandó felkelni állitásuk szerint "hajnalban". Anyáékkal egész nap a közeli városban mászkáltunk, nézegettük a piacot és ettünk. Délután 5-kor értünk vissza és mivel sok városi látványosság nem nagyon van a közelbe a maival együtt erre csak két napot szántunk a maradék 8 napon pedig instant pihenés és strandolás. A városnézés után úgy döntöttünk hogy közösen (igen, nyolcan) elmegyünk enni valahova. Vissza a buszra és valami fenszi étterembe. Khm.. fenszi étterem alatt a mekit értem.. Mert hol máshol ennénk mint ami otthon is van? Szóval, a legnagyobb asztalt elfoglaltuk majd leadtuk a rendelésünket egy embernek (ebben az esetben Dominicnak) és hátradőlve vártunk. Amikor megláttam hogy tornyozzák elé a tálcákat rájöttem hogy szegény srácnak lehet hogy segitségre lesz szüksége ezért felálltam és odamentem hozzá. Elvettem két tálcát, ő is hozott kettőt de egy még volt ezért kettőt fordult amig én próbáltam nem kilöttyinteni semmit.

                - Köszi.- mosolygott rám hálásan és leült velem szemben.

A "vacsora" alatt egy jó pár kérdésre kellett válaszolgatnom, mint például a "Hogy megy a suli?" vagy a "Mi a helyzet a fiúkkal?" amire már Dominic is felkapta a fejét.

                 - Semmi..- válaszoltam kinosan. Ja, igen. Azok táborát erősitem akiknek 16 évesen még semmilyen kapcsolatuk nem volt, van ez igy.

                  - Biztos van aki tetszik! -mondta Carol. Hát, ha lenne is nem vele csevegnék róla az biztos!

                  - De ha egyszer nincs. -vontam meg a vállam.

                  - Na és Dom, mondd csak, neked van barátnőd? -jött elő anyából a nyomulós éne és volt egy erős érzésem hogy össze akar minket hozni.. Habár nem nekem szólt a kérdés kissé piros fejjel lejjebb csúsztam és egy adag sültkrumplit nyomtam a számba.

                   - Nincs... -fürkészte az arcomat. Biztos arra próbált rájönni hogy fért be ennyi krumpli a számba, biztos nem azért mert én tetszenék neki. Az fura lenne.

Miután a leggázabb kérdéseket letudtuk egész könnyedén ment az este, végül két órát ültünk a gyorsétteremben, de ahogy kiléptünk az utcára még mindig világos volt. Akkor két taxiba be és vissza a szállásra.

Elég hamar, fél óra alatt lezuhanyoztam és átvedlettem a pizsamám, majd az erkélyre kiülve a ház falához támaszkodtam és felhúztam a lábam. A telefonomat elővéve lőttem pár képet a tájról, a naplementéről na meg ilyen nagyon "instafamous" lábas képeket is ahogyan teljesen kitekeredve beállitotam őket. Aztán snapchatre felnézve, lőttem pár selfie-t is, amik elég felvállalhatatlanok lettek ezért kétszer is leelenőriztem hogy csak Lillának küldjem el és véletlenül se tegyem ki My Story-ba. Egyébként, Lilla a legjobb barátnőm úúúgy, két éve. Ez furán fog hangzani de egy buszon ismerkedtünk meg. Ekkor derült ki hogy 8 évig évfolyamtársak voltunk.. Azután egy gimibe is mentünk és most osztálytársak vagyunk. Szóval épp nagy snapchat csatában voltunk amikor egyszer csak társam akadt a fotókon. Dominic először csak hátul grimaszolt majd végül mellettem kötött ki és hülyébbnél hülyébb képeket küldtünk egy csomó embernek. Igen, és mindezt egyetlen szó nélkül.