Childhood Memories

Two

Sziasztok! :) Megérkezett a második rész ami kétszer olyan hosszú mint az előző de, lesz ez még hosszabb is :3

Jó olvasást hozzá! xx

Miután kideritettem hogy egyáltalán mikor indulunk más nem is nagyon érdekelt. A lényeg hogy tuti jól fogjuk magunkat érezni egy gyönyörű szigeten. Anya, nem szólt valami korán ugyanis rá három napra már indultunk is, de legalább nem voltak heteim hogy visszaszámoljak.

Délután négy volt amikor elkezdtem készülődni (igen, aznap pakoltam) és hatkor már be is pakoltam a bőröndömbe. Még egyszer átfutottam a listámat hogy mi kellhet aztán a maradék ruhám között valami hordható darab után néztem. Választásom egy térdnél szakadt világoskék csőfarmerre, egy fehér csipkés haspólóra és egy bordó cipzáros-kapucnis pulcsira esett. Tény hogy nyár van meg minden, de elvileg a repülőn hideg, vagy legalábbis hűvös lesz. Soha nem utaztam még repülőn ezért nagyon izgatott vagyok. Egy teljesen természetes sminkkel korrigáltam bőrhibáimat és egy fehér tornacipőt húztam a lábaimra. A pulcsim, vagy ha úgy tetszik kardigánom nem húztam össze, sokkal jobban nézett ki igy az összeállitásom. Aztán lehet hogy megfázok de az mellékes. Kinéztem az ablakon, még világos volt. Fél hét volt, hétkor indultunk. Ránéztem instagramra és el is repült az a fél óra.

          - Induluuunk! -hallottam meg lentről anya izgatott hangját. Úristen, elkezdtem én is izgulni.

Taxival mentünk a reptérre, két nagy bőrönddel teljesen beleolvadtunk az utasok tömegébe. Megláttam egy öt fős családot. Gondoltam ők nem azok de anyáék hozzájuk siettek én meg elég értetlen fejjel követtem őket. Ezek szerint született még egy fiú, körülbelül 4 évesnek gondolom. Szóval akkor öten vannak. Néztem a középső fiút is, mi is a neve.. Sean! Igen, eléggé megnőtt, három évvel fiatalabb mint én és magasabb.. Milyen világ ez! Ekkor tévedt rá a szemem Dominicra.. khmm.. azt hiszem gyenge kifejezés lenne ha azt mondanám 10x jobban néz ki mint a képen pedig azon is meglepődtem.. Hát nem is tudom, zöldes szem, szőkésbarna haj.. nagyjából ilyenekről szoktam álmodni éjszaka. Ja, igen, ekkor vette észre hogy bámulom ezért felém forditotta a tekintetét és elmosolyodott. Én abban a pillanatban kezdtem az érezni hogy elájulok. Fura, de nagyon sok mindenre emlékszem vele kapcsolatban. Abban a pillanatban értünk oda hozzájuk teljesen, elég messze voltak azért.

              -Jajj Grace, hogy vagytok? De jó látni titeket! Lacey, te is hogy megnőttél! Suli? -támadott le minket az anyja akinek Carol a becses neve.

              - Carol, Robert, fiúk, ki ez a csöppség itt? Elfelejtetted mondani!- hagyta anya figyelmen kivül a kérdéseket, lesz idejük megtárgyalni úgy is.

              - Őt meglepetésnek szántuk, direkt nem mondtam. Tudom mennyire szeretsz babázni! -kacsintott Carol és itt kezdődött meg a puszi- és kézfogáshullám.

Üdvözöltem a szüleit, megölelgettem a picit, aztán a két nagyobbal már gondban voltam. Nagyon bizarr lenne őket letámadni egy öleléssel még akkor is ha én simán megcsinálnám, nem akarom megijeszteni őket. Szerintem tök jóban is lehetünk. Kinosan mosolyogtunk egymásra, Sean a telefonját bújta, majd Dominic gondolom oldani akarta a feszültséget, elkezdte húzogatni a szemöldökét. Erre persze elröhögtem magam és beszálltam a "szemöldök verseny"-be. Igy elvoltunk egy darabig majd elindultunk a terminál felé. Ott se kellett sokat várnunk, majd a repülőn úgyis várunk. Tegnap lecsekkoltam hogy úgy kb mennyit kell utaznunk. Hát nem kicsit esett le az állam hogy majdnem egy teljes napot.. több mint 23 órát.. Erre felkészülve párnát is hoztam mert lehetetlen ébren kibirni, meg amúgy is mit csinálnék? A repülőre már felérve úgy ültünk hogy én az ablak mellett (hehe), Dominic, Sean, a szüleik majd az enyémek. Egy egész sort elfoglaltunk.

                 - Kicsim, jól vagy? -kiabált anya.

                 - Aha. De fáradt. -válaszoltam tömören.

                 - Aludjatok csak gyerekek. -fordult vissza apa felé.

Bemondták hogy kössük be magunkat, felszállunk. Eluralkodott rajtam egy kisebb pánik, aminek igazából semmi értelme nem volt de féltem. A bőrt tépdestem az ujjamról miközben a lehető legközelebb húzódtam az ablakhoz. Dominic felnevetett. Kérdőn néztem rá.

                  -  Mi van? -kérdeztem.

                  - Hogy félsz.. -mosolygott, látszott rajta hogy aranyosnak találja, de az ilyet hogy lehet?

                  - Hagyjál. -fordultam vissza az ablakhoz majd megéreztem egy kezet a karomon. Megnyugtatóan végigsimitott rajta de amikor ránéztem, elég ijedt fejem lehetett mert elkapta a kezét. Pedig tényleg, akkor szálltunk fel a talajról. Ezután egészen feloldódtam, hogy már a levegőben vagyunk és ott is leszünk 23 óráig. Kényelmesen befészkeltem magam az ülésbe, körbevettem magam párnákkal és elővettem a könyvemet.