✴4. rész✴

246 13 6
                                    

Emily mára már viszonylag otthonosan mozog nálunk, főleg azért, mert majdnem minden napot együtt töltünk. Ma is ez történt.
Már késő (kb fél nyolc) volt, amikor hazakísértem, - mellesleg a szomszédba, úgyhogy nem mentem messzire - ezért nem nagyon tudtam utána mit csinálni, hát lefürödtem, és megvártam amíg anyáék hazaérnek.

Pár perc múlva felriadtam a TV nézésből, mert üzenetem jött.

Mike
Ne várd anyáékat ha nem alszol még, nagyon későn jönnek! Én se érek ma haza. Aludj jól! Pusz
Én
Baj van?! Így nem tudok aludni!
Mike
Semmi gond, én Mollynál vagyok, anya és apa meg még dolgoznak.
Na megyek, még van dolgunk bőven.
Szia, szeretlek❤
Én
Oké, jó éjt! ❤

Letettem a telefont, és pár perc múlva álomba merültem.
✴✴✴
A másnap reggelem ugyanúgy telt ahogy szokott, csak éppen a családom nélkül...
Emilyvel fél nyolc körül értünk be, és azt csináltuk amit mindig: Kimentünk az udvarra a Squad-hoz.
- Sziasztok! - köszöntem rájuk.
- Halihó! Beszéltél már Mr. Adonissal? - kérdezte Pamela röhögve, de mivel elég lenéző pillantást vetettem rá, lehervadt a vigyor a képéről.
- Csaj harc! Csaj harc! Csaj harc! - kiáltotta Zozó, mire mindketten felálltunk, és hozzávágtuk a kabátjainkat.
- Evie!! Végre!! Megszabadítasz tőlük? Kérlek!! - nyafogott Emily a pont akkor érkezett Evienek.

Evie történetesen a Baráti háromszögünk harmadik tagja (Baráti háromszög=Emily, Evie, én).
Ugyanannyira vagyok vele jóban, mint Emilyvel, csak ő messze lakik, (kb harminc perc séta) úgyhogy vele ritkábban találkozunk, de ahányszor csak tudunk, felmegyünk hozzájuk a kis játszótérre.

- Nektek is jó reggelt! - lépett oda hozzánk Evie gúnyos vigyorral. - Láttam Mr. Adonist. Mindjárt itt lesz.
Már csak ez hiányzott...
- Léptem. - kiáltottam, és indultam is volna a bejárat felé, amikor Emily szorította meg a kezem.
- Legalább várd meg amíg bemegy! - nézett rám a nagy boci szemeivel, amiknek nem lehet ellenállni. Visszaültem a padra.
Ha esetleg felmerült volna bennetek a kérdés, hogy miért piszkálnak a barátaim ennyire Mr. Adonissal, hát itt a válasz:
Adammel - így hívják - nem is olyan régen szakítottunk egy kis félreértés miatt, ami történetesen nagy félreértés volt.

Egy nap Emilyvel mentem sétálni a parkba. Fordultunk volna be a sarkon a bolt mellett, amikor megláttam Adamet három lánnyal és egy haverjával. Az egyik csaj Adam ölében ült, és khm mit ne mondjak, elég közel állhatott hozzá, mert megcsókolta. Csakhogy volt egy kis bökkenő. Hogy jártunk. Odakiáltottam neki, hogy: "Neked ez azt jelenti hogy edzésre mentél?!".
Darabokra törtem legbelül, ami khm kívül is meglátszott. Sok éjjel sírtam magam álomba miatta.
Valamelyik nap rámírt, hogy meg kellene beszélnünk, amit én persze nem akartam, de a kedves, ügyes, okos (khm szarkazmus) barátaim elrángattak egy találkozóra vele.
Rájöttem, (vagyis elmondta) hogy az a csaj a húga volt, és egy nagy puszit akart az arcára nyomni, de félresikeredett, az edzés pedig elmaradt, de utána már nem akart engem zavarni (ami hülyeség, de mindegy). Én azóta nem tudom magamnak megbocsátani, hogy ennyire nem bíztam benne, ígyhát minden találkozást, bármi nemű érintkezést kerülök vele kapcsolatban, ami elég nehéz, mert egy suliba járunk.

Evienek igaza lett, pár perc múlva belépett a kapun a szokásos stílusában, annyira menőn, amennyire egy 15 éves sráctól telik.
Rámnézett - mint minden reggel -, de én elfordítottam a fejem. Nem akartam látni ahogy csalódott bennem, mert bármikor összenéztünk, ez a gondolat került a fejembe, és nem ment ki onnan.

Halihó:) remélem ez a rész is tetszett, és várjátok a kövit!:)
Ez most jó hosszú lett, gondoltam örülni fogtok neki:)
Na szép napot mindenkinek, pusz💖

Mindennél Jobban /befejezett/Where stories live. Discover now