Mindennél Jobban /befejezett/

✴10. rész✴

- Sziasztok! - köszönt Adam, amikor meglátott minket kiérve a termükből, és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Hello, emberek! - jött oda hozzánk Charlie, Adam padtársa. - Mizu?
- Megvagyunk, kösz. Veled? - kérdezett vissza Evie.
Amíg ők cseverésztek, kicsit odébbvonultunk Edyvel.
- Hogy vagy? Most nem piszkált nagyon Mr. Huge? - kérdeztem aggódó pillantásokat vetve felé.
- Nem, dehogy. És különben is, kibírom. - cirógatta meg az arcomat. Mámorító az érintése.
- Jó, tudom, hogy kemény gyerek vagy, de azért hadd féltselek! - nevettem fel.
- Oké, főnök! - vágta haptákba magát, mire mégjobban nevetni kezdtem.
Evie és Charlie befejezték a beszélgetést, nem találták egymást túl bőbeszédűnek, úgyhogy odajöttek hozzánk, majd Charlie kijelentette:
- Megyek veletek Emilyhez!
- Oké, de azért valami kérdőszócskát is beletehettél volna ebbe a mondtaba, nem gondolod? - fürkésztem a srácot lenéző, mégis elég vicces tekintettel ahhoz, hogy ne sértődjön meg.
- Minek? - Charlie nem az illedelmességéről híres.
- Hagyd, nem érdemes! - karolta át a derekam Adam, majd mind a négyen elindultunk lefelé a lépcsőn, a 15:05-ös hévhez.
✴✴✴
- Elnézést, merre találjuk a 104-est? - kérdeztem egy viszonylag szimpatikus nővértől.
- A lépcsőn fel, majd a folyosó legvégén jobbra. - válaszolta kedves mosollyal.
- Köszönjük! - zárta le a beszélgetést Adam, majd az utasítást követve fellépdeltünk a lépcsőn, végig a folyosón, végül benyitottunk egy helyiségbe, aminek az ajtajára ez volt írva: 104-es betegszoba.
- Srácok! Hát ti? - kiáltotta Emily vidáman, majd mindenkit megölelt.
- Eljöttünk meglátogatni. Ugye nem gond? - szerénykedett Charlie.
- Ugyan, dehogy! Sőt! - lelkesedett a lány. - Evie! Hiányoztál! - szaladt a barátnőmhöz, és egy jó nagy puszit nyomott az arcára.
- Te is nekem! Ne haragudj, eddig nem volt túl sok időm meglátogatni téged. - sütötte le a szemét Evie.
- A lényeg, hogy most itt vagy! - mosolygott kedvesen a láthatóan fáradt, még lábadozó Emily. Sebei nagy része már begyógyult, de a lelki sérelem örökre megmarad.
- Charlie! Te, itt? - nézett meglepve Em. - Hogyhogy?
- Gondoltam, eljövök, ha már ők is itt vannak. - vigyorgott a fiú.
- És a jó öreg Adam! Rég láttalak! - szólt Emily most Edyhez.
- Szervusz. Hogy érzed magad?
- Jobban vagyok, sokkal. Nem kell engem félteni! Hamarosan teljesen felépülök! Az orvos szerint egy hónap és kiengednek! - mesélt lelkesen a meggyötört, ám mindig boldog tinédzserlány.
Körülbelül három órát töltöttünk így el együtt öten, gyönyörű délután volt. Este hétre értünk vissza a hévmegállóba, ott Charlie és Evie elköszöntek, Adam pedig hazakísért.
- Csinálhatnánk több ilyen programot. - mondta a házunk elé érve.
- Igen, én is élveztem.
- Én csak azért, mert addig is együtt voltunk. - mosolyodott el, és egy puszit nyomott a homlokomra. - Szeretlek, kicsi.
- Én is téged. Mindennél jobban.
- Mindennél. - ismételt meg, majd egy csókkal pecsételte meg a számat.
Szorosan magához ölelt, én pedig a mellkasába temettem arcomat. Elképesztő illata van.
Elbúcsúztunk egymástól, adtam neki egy gyors csókot, majd elindultam felfelé a lépcsőn. Kavarogtak a gondolataim. Emilyn, Charlie-n, Evie háttérsztoriján (amit végül nem mesélt el), az első csókomon Adammel, az egész napon járt az agyam.
Amikor beértem a lakásba odadobtam egy gyors "csao, fáradt vagyok, lefekszem"-et anyának, átöltöztem, és levetettem magam az ágyamra.
Bekaocsoltam a mobilomon a Wi-fi-t, megnéztem a közösségi oldalaimat, azt csináltam, amit ilyenkor szoktam, majd üzenetem jött.

Edy❤
Hello, babám, mizujs?
Én
Semmi különös, megvagyok. Mit csinálsz?
Edy❤
Anyu szokásos rinyálását hallgatom, amiért nem pakoltam el a szobámban... Jó kis elfoglaltság.
Én
Képzelem XD De pakolj el, különben nem megyek holnap hozzátok!
Edy❤
Már neki is állok, kicsi! Csak te gyere❤
Én
Mindenképpen❤
Edy❤
Na megyek, tényleg el kéne kezdenem. Holnap beszélünk, puszi. Szeretlek❤
Én
Csillogjon-villogjon! XD Én is szeretlek❤ Jóéjt!
Edy❤
Oké, főnök!❤

Letettem a telefonom, a hátamra fordultam, és bámultam a plafont. Mellesleg, minden kedd délután Adaméknél vagyok, ez már hagyomány.:)
Átöltöztem pizsamába, bekapcsoltam a TV-t, és megettem a szokásos esti salátámat, vacsora gyanánt.

Sziasztok, ma már másodszor!😂🌟
Ez "csak" kb 600 szavas lett, de kettőt írtam ma, úgyhogy nézzétek el nekem, sry XD
Mégegyszer szép estét mindenkinek!
Peace✌