Ezt a napot vártam azóta, mióta behoztak a kórházba. Mehetünk haza. Amilyen gyorsan csak tudtam, összepakoltam a cuccaimat. - Na én elintéztem a papírokat. Úgyhogy ha kész vagy, beugrunk Layla-ért, és indulunk haza. - mondta Justin. - Szuper, köszönöm. Indulhatunk. - csókot leheltem szájára.
Justin elvette a kezemből a táskákat, kimentünk, majd vártam, hogy a nővér kihozza a kisbabámat.
- Jó utat. Vigyázzanak a csöppségre. Anyuka pedig a lehető legtöbbet pihenjen. - mondta kedvesen. - Mindent köszönünk. Viszont látásra. - Viszlát. - köszöntem én is Justin után.
Gyorsan bepakoltunk a Mercedes csomagtartójába, a kicsit pedig beültettük hátra a babahordozóba. Mivel aludt, gondoltam előreülök Justinhoz. Útközben csomószor nézte kislányát a visszapillantó tükörből. Szóba jött Muffin is. - Mizu van a kis kutylival? - kérdeztem. - Oh, egész nap a testvérével játszik - kérdő tekintettel néztem rá - Austinnal. - nevetett, mikor látta, hogy nem értem a viccét. - Jaa. - nekem is húzódott egy széles mosoly arcomra.
Justin nem a szokásos út felé kanyarodott. - Drágám, hova megyünk? - Majd meglátod. - kacsintott rám. Ennyi idő után is kikészülök ettől. - Neee, tudod, hogy nem szeretem a meglepetéseket. - Az enyéimet mindig imádtad. - mosolygott pimaszul, majd énis, mert tényleg így volt.
Egyszer csak egy hatalmas, kékesszürke színű házhoz kanyarodott fel. - Kihez jöttünk? - kérdeztem kíváncsian, mivel én még sosem jártam erre. - Senkihez. - mondta tök nyugodtan, miközben pakolta ki a táskákat a csomagtartóból. - Hát akkor nem értem. - odamentem Layla-hoz, majd óvatosan kiemeltem a babahordozót. - Nyúlj be a zsebedbe. - mondta Justin.
Azt tettem, amit mondott. Mikor kihúztam onnan egy kulcsot, a vér is megállt bennem. - Justin? Ez az, amire gondolok? - kérdeztem kissé dadogva. - Hát, attól függ, mire gondolsz - odajött hozzám, egészen közelre - Kellett már ez a lakás. Hármunknak. Senki másnak. Új életet akarok kezdeni, veletek. Szavai gyilkoltak. De jó értelemben. - Te most tényleg megvetted ezt a házat? Nekünk? - még mindig nem tudtam felfogni. Számon széles mosoly futott végig. - Igen, és ahogy látom örülsz neki - kaptam egy hatalmas csókot tőle, ami mennyei volt - Na de bemehetnénk végre? - Persze. - mondtam nevetve. Megfogtam a babahordozót, Justin pedig a táskáimat, és befelé vettük az irányt.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Nos, a lakás belülről még szebb volt, mint kívülről. Nem hittem a szememnek. Justin elvezetett az emeleten lévő szobánkhoz, és a lehető legóvatosabban beletettem Layla-t a kiságyába. Közvetlen az ő ágya mellett van a miénk.
Körbevezetett az egész házban. Két fürdőszoba van, három hálószoba és egy vendégszoba. Lementünk a konyhába. Minden volt. Még kaja is a hűtőben. Kivettük, ami a legjobban fogunkra való volt, és hozzáláttunk az ebédhez.
