3 év múlva
Justin
Életünk sínen van. Layla 5 éves, a St. Pauls óvodába jár, amit imád. Selena velem dolgozik, ugyanis alapítottam egy modellügynökséget, ő pedig segít a munkában, szóval jól járok vele.
Na de térjünk rá egy kicsit Layla-ra.
Gyönyörű, élettel teli kislány vált belőle. Anyukájára hasonlít, ami nekem csak jó, hiszen gyönyörű felnőtt nő válik majd belőle. Egy híres rendezvényen dolgozok, modelljeim hírtelen a csúcsra törtek, és rengeteg üzenetet kaptunk, hogy mihamarabb látni szeretnék őket a kifutókon. Szóval ez több pénzt jelent.
Most éppen munkából tartok hazafelé, és alig várom, hogy újra láthassam kis családomat.
Befordultam az udvarunkra, kiszálltam a kocsiból, és láttam, hogy Layla heves integetésbe kezd az ablakból, mire én elmosolyodtam, és visszaintettem.
Belépve az ajtón nekemugrott, és megöleltük egymást.
- Apu, apu, elviszel ma a játszótérre?
- Persze kicsim. Anyu hol van?
- Fent a szobában.
Felmentem a lépcsőn, benyitottam, és az én csodálatos feleségem éppen Layla pici ruháit vasalgatja.
Kezeimet hátulról derekára tettem majd fülébe suttogtam:
- Megjöttem, hercegnőm. - megfordult, karjait pedig nyakam köré fonta.
- Örülök, hercegem - nevetett - Utoljára kb 6 éve hívtál így.
- Ideje lesz visszatérni erre. - kacsintottam, és egy érzelmekkel teli csókot leheltem ajkaira.
Layla kopogott az ajtón.
- Gyere kicsim. - mondta Selena.
- Apu, mikor megyünk? Már készen vagyok.
- Máris indulunk - felvettem az ölembe - Selly, mi mentünk a játszótérre.
- Vigyázzatok magatokra.
- Vigyázunk. - megpusziltam a homlokát, és a kocsihoz indultunk.
Amikor a játszótérre megyünk, mindig megállunk egy közeli cukrászdában, ahol fagyizni szoktunk. Ez természetesen ma sem maradhatott el.
- Finom, kicsim?
- Igen apu, köszi! - nekem e pár szó miatt megéri minden nap felkelni. Mikor odaértünk a játszótérre, Layla megköszönte, hogy elhoztam és szaladt is a barátnőihez. Leültem egy padra, és néztem ahogyan játszanak. Olyan aranyosak voltak. Visszagondoltam arra az időkre, mikor én voltam ilyen kicsi. Egy könnycsepp szökött arcomra, hiszen azok az idők sosem jönnek vissza, és egyre öregebb leszek, ami megrémiszt.
Előkaptam a telefonomat, majd a fülhallgatót fülembe dugtam, és kedvenc zenémet hallgattam.
Már eltelt így egy kis idő, aztán valaki kihúzta a fülemből. Ránéztem, és az egyik anyuka aggódó tekintetével találtam szemben magam.
- Az Ön gyereke Layla?
- Igen miért?
- Jöjjön gyorsan, mert elájult. - ebben a pillanatban mintha összeszorult volna a szívem.
Rámutatott a földön fekvő kislányomra, én pedig odarohantam hozzá. Rázogattam, ütögettem selymes kis arcát, de nem kelt fel.
- Hívja már a mentőt! - ordítottam annak a nőnek, aki szólt nekem az előbb.
Észhez kapott, és előkereste telefonját, majd tárcsázta a 911-et.
Leöntöttem kislányom arcát vízzel, de semmi. Negyed óra múlva megérkeztek a mentősök, akik egy ágyon berakták a kocsiba.
- Bemehetek vele? - kérdeztem könnybe lábadt szemmel.
- Uram, kocsival utánunk jöhet. - rácsaptam a mentőautó oldalára. Miért nem engednek be hozzá? Tudtommal van még egy hely mellette.
- Kérem, nyugodjon meg, minden rendben lesz. - beszálltak kocsiba és elhajtottak. Komolyan képesek voltak itthagyni annyival, hogy "minden rendben lesz"?
Azonnal haza kell mennem Selena-ért.
Selena
Miután Justin és Layla elmentek, nagy főzőcskézésekbe kezdtem, hogy mire hazaérnek, legyen finom vacsora az asztalon. Mivel más nem jutott eszembe, ezért tejbegrízt készítettem, amúgyis imádják.
Nagy meglepetésemre hamar hazaértek, hallottam csapódni a kocsinkat.
Justin hírtelen tört be az ajtón, én pedig nagyon megijedtem.
- Azonnal gyere, nincs időnk semmire.
- Justin, mi történt? Hol van Layla? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Selena, könyörgöm, erre most nem érünk rá, mozgás. - megfogta a kezemet, beültünk a kocsiba, és gyorsan elhajtottunk házunk elől. Nagyon ideges volt, úgy, mint én, de bátorkodtam megkérdezni:
- Elmondod legalább, hogy hova megyünk?
- Korházba. - mondta elcsukló hangon.
- Könyörgök, mondd azt, hogy nem Layla. - éreztem a kialakuló gombócot torkomban. Nem válaszolt. Tudtam, hogy akkor vele van baj. Fejemet fogtam, és csak azt hajtogattam magamban: ez nem lehet igaz, csak álmodom. Útnak eredtek könnyeim.
- Ne sírj, megoldjuk. - megfogta kezemet.
Sietve léptük át a kórház bejáratának küszöbét, és a recepció felé vettük az irányt.
- Jó napot, Layla Bieberhez jöttünk. -mondta Justin kissé a levegő után kapkodva.
- Közeli hozzátartozók?
- A szülei vagyunk. - mondtam idegesen, mire a nő felhúzta szemöldökét. Legszívesebben behúztam volna neki egyet, amiért húzza az időt.
- Nos.. Layla Bieber a megfigyelőben van elaltatva, este, ha kihozzák, bemehetnek hozzá. Pontos információkat én nem adhatok ki, de ha gondolják, idehívhatom a főorvos urat.
- Azt megköszönnénk. - mondta Justin.
- Nevet kérhetek?
- Justin Bieber.
- Selena Gomez.
- Köszönöm, mindjárt visszajövök a dokival.
A nő elment, mi pedig aggodalmasan vártunk.
Pár perc múlva kijött az orvos, aki hihetetlen módon a nőgyógyászom.
- Dr. Cook? Jónapot. - mondtam már-már sírva.
- Mrs. Bieber, Mr. Bieber, jónapot kívánok. A kis Layla alszik, de nem sokáig. Kérem, jöjjenek be az irodámba, ott alkalmasabb lenne megbeszélni a dolgokat.
- Rendben. - kezünket tördelve mentünk be az irodába, ahol bűzölgött a kórház szag.
- Üljenek le. - parancsát megfogadtuk.
- Kérem, mondjon el mindent. - kérlelte Justin.
- Először is. A kislány adott bármilyen jelet fogfájásra, fogérzékenységre, izzadásra, izületi fájdalomra?
- Nekem sosem panaszkodott semmi ilyesmiről. - mondta Justin, majd rámnézett.
- Én egyszer észrevettem a pizsamáján az izzadság szagot. - mondtam.
- Értem. Erre a betegségre gyakori tünet a fogíny gyulladás és vérzékenység, éjjeli izzadás, csont- és ízületi fájdalom. - mondta az orvos, majd tollát kezdte idegesen babrálni.
- Doktor úr.. Mégis milyen betegségről beszél? - kérdeztem sírva. Justin hátamat kezdte simogatni, a doki pedig sajnáló tekintettel nézett ránk.
- 1 óra múlva bemehetnek hozzá.
- Válaszolna a feleségem kérdésére? - emelte fel a hangját Justin, mire én szúrós tekintettel ránéztem, jelezve ezzel, hogy maradjon csendben.
- Sajnálom.. De a gyermekük leukémiás.
