Selena
Két és fél hónap telt el azóta, hogy megtudtuk, Layla leukémiás. Nagyon boldogok vagyunk, hiszen 2 hónapot jósoltak csak. De így, hogy most még él, reményt kaptunk. Lehet túléli? Az eredmények bíztatóak, de még mindig azt mondják, ne éljük bele magunkat. Reggel van, én pedig úton vagyok, a kórházba megyek. Már a sírás kerülget, ha ide kell jönni. Minden egyes nap itt voltunk, csak aludni jártunk haza. De hát Layla-ért mindent. Justin nem tud velem jönni, ma van a nagy nap a modellügynökségénél.
Már a kocsinkról megismertek, hamar beengedtek engem.
- Szia kicsim. - köszöntöttem nagy vigyorral arcomon.
- Szia anyu. - mondta.
- Hogy aludtál?
- Jól, bár eléggé hiányoztatok.
- A lényeg, hogy most már itt vagyok. - fogtam meg a kezét, de a doktor úr jött be.
- Áh, jó napot Mrs. Bieber. Neharagudjon, de ma nem lehet bent a lányánál. Rengeteg vizsgálaton kellesz átesnie.
- És miért nem maradhatok? Szüksége lenne rám.
- Kérem, értse meg. Muszáj egyedül, nyugodt körülmények között túlesnie rajta.
- Nagyszerű. Figyelj kicsim, holnap találkozunk. Akkor már apuval jövök. Szurkolok neked. Szeretlek.
- Én is, szia mami. - megpusziltam homlokát, majd hazamentem.
Otthon egyfolytában idegeskedtem, nem tudtan gondolataimat elterelni. Milyen vizsgálatokat végezhetnek el rajta, amiről nekem nem lehetne tudnom?
Este 7 óra, Justin pedig most ért haza.
- Szia Sel. Hát te? Hogy-hogy nem a kórházban vagy?
- Szia drágám. Elküldtek - sóhajtottam - Vizsgálatokra kellett mennie Laylanak.
- Nee.. Ugye nincs semmi baj?
- Nem, minden rendben van. - mosolyogtam, majd karjaiba bújtam.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Ismeretlen szám.
- Justin, felvennéd ezt kérlek helyettem?
- Persze, add ide. Kihangosítom.
- Hallo?
- Mrs. Bieber? - kérdezte egy női hang.
- Mr. Bieber. Kivel beszélek?
- Xenia Deli vagyok, a kórházból telefonálok. Azonnal be kell jönniük, Dr. Cook hívatja Önöket, sürgősen.
- Mi történt? - kérdezte Justin.
- Telefonon nem adhatok ki ilyen információkat. Kérem, siessenek.
Nem várta meg a válaszunkat, letette a telefont.
Justin
Megijesztett amit a telefonban hallottam.
- Selena, kész vagy? Menjünk már. - kiabáltam fel az emeletre.
- Itt vagyok, menjünk.
Udvariasan kinyitottam neki a kocsi ajtaját, majd én is beültem. A kórházig meg sem álltam. Nem érdekelt a piros lámpa, semmi. Csak imádkozni tudtam, hogy félelmem ne valósuljon be.
Oldalra pillantva láttam Selena könnyeit, amit lepusziltam arcáról.
- Félek. - mondta remegő hanggal.
- Én is. - feleltem.
Megérkeztünk a kórházhoz. Idegesen parkortam le, majd remegő testtel indultunk a bejárat felé.
A recepciós tudta, hogy mi vagyunk azok.
- Jaj de jó, hogy ilyen hamar megérkeztek. Dr. Cook most az egyik betegnél van. Egy negyed óra múlva kijön, addig kérem várjanak itt.
- Köszönjük. - mondtam.
Selena leült, én pedig megpróbáltam Layla-hoz bekukucskálni. Mikor nem figyelt a recepciós, sikerült is beszöknöm.
Az ajtón lévő ablakon pillantottam be, és ledöbbentem. Senki nem volt ott. Semmit nem láttam, csak Layla ágyát, az összegyűrt lepedőt, és a gépekből lógó zsinórokat.
Hihetetlen feszültté vált a hangulatom.
Visszaszaladtam a nőhöz.
- Hol van a lányom? - vágtam oda.
- Uram, semmi joga nem volt ahhoz, hogy oda bemenjen.
- Magasról szarok rá, hogy mit szabad és mit nem. Hol a lányom? - ordítottam, mire egy mély férfi hangra lettem figyelmes.
- Mr. Bieber? - a hang irányába fordítottam fejemet. Dr. Cook volt az.
- Hol van a lányom doktor úr? - tettem fel harmadjára is a kérdést.
- Kérem jöjjön feleségével a rendelőmbe.
Fejemmel billentettem egyet Selena-nak, aki velünk együtt lépett be a szobába.
- Üljenek le. Muszáj. - kezdett bele az orvos.
- Kérem, mondjon el mindent. - aggódott Selena.
- Laylanak éppen vizsgáltuk az érzékszerveit. Hírtelen történt, elájult. Bármit csináltunk, nem kelt fel. Aztán rá kellett jönnünk, mi volt ennek az oka. Légzése lassult, majd leállt. Úgy, ahogy a szíve is. Próbáltuk újraéleszteni, de nem sikerült. Annyira sajnálom. De nem bírta el a leukémiát kicsi teste. Így is nagyon sokáig tűrte.
- Úristen. - Selena szája elé tette a kezét, a nyakamba borult, majd a sírógörcs szélén állt. Épp, ahogy én.
Nem tudtam, hol vagyok. Mintha csak a testem lett volna. Szívemben hatalmas fájdalmat éreztem. Nem tudtam felfogni, mi történik. Csak sírtam. Megint sírtam. De most nem érdekelt. Elvesztetettem a legnagyobb kincset az életemben.
Selena kiszaladt, én pedig utánamentem. A kocsi felé vette az irányt. Beültem, majd a megengedettnél kétszer gyorsabban hajtottam.
Otthon Selena magára zárta a szobaajtót, én pedig kintről hallgattam, ahogyan sikítva sír.
Én is sírtam. Ki ne bőgne ilyenkor?
Selena
Tudtuk, hogy egyszer eljön ez a pillanat. Mondhatni fel voltunk rá készülve. De én akkor sem akarom elfogadni ezt az egészet. Miért pont Layla? És mi lesz velünk most?
Bevallom, megfordult a fejemben, hogy legyen még egy gyerekünk. De ott legbelül úgy érzem, Layla-t nem tudná pótolni. Egyedül akarok lenni, és kisírni magamból mindent. Remélem emiatt nem haragszik meg Justin.
Oh, Justin.. Vajon ő is mit érezhet? Nem tehetem meg ezt vele. Ki kell mennem, és meg kell beszélnem vele.
Nagynehezen összeszedtem minden fennmaradó erőmet, és átmentem abba a szobába, ahol a villany égett. Benyitottam.
- Szia Jus. - leültem mellé az ágyra.
- Szia. - suttogta halkan, szipogva.
- Mi lesz most? - vágtam a közepébe.
- Nem lesz könnyű, de túl kell tennünk magunkat ezen. Talán lesz még gyermek az életünkben. Tudom, hogy Layla örök mély seb lesz a szívünkben, de az élet megy tovább. - szavain nagyokat sóhajtottam, és imádkoztam, hogy vissza tudjam tartani a könnyeimet.
- Valahogy én is ilyen véleményen vagyok.
- Mire gondolsz? - nézett mélyen a szemembe.
- Hogy egyszer talán megpróbálhatnánk újra. - motyogtam, mert féltem, hogy kiakad. De nem. Bólintott egyet, elmosolyodott, és magához húzott.
- Aludjunk. - puszilta meg hajamat.
- Ha tudnék..
- Menni fog. - bíztatott.
Justin egy óra múlva feladta a szolgálatot. Tudtam, hogy nehéz lesz neki elaludni, hiszen párszor mocorgott. De neki legalább sikerült.
Még két óra múlva is ugyanolyan pózban, mozdulatlanul néztem a falat. Sírásra, zihálásra lettem figyelmes.
- Justin! Justin! - kiabáltam neki, mire egyből felült.
Justin
Selena kiabálására ébredtem fel. Rettenetes álmom volt.
Egy benzinkúton voltam egyedül, és Layla-t láttam szellemként. Beszélt hozzám, és valami olyasmit mondogatott hogy "A te hibád, a te hibád!". Aztán a képembe ordított. Pocsékul éreztem magam.
- Neharagudj, csak rosszat álmodtam, minden rendben. - nyugtattam Selenat, láttam a rémületét.
- Mit álmodtál?
- Nem szeretném elmondani, se gondolni rá, ne haragudj. Elég felkavaró.
Visszafeküdtünk, én pedig ismét álomra hunytam szemeimet.
