ELEVEN

Number7

Halál

Mint minden rövidfilmnek, ennek is hamar vége szakadt. A vetítőgép leállt, de a vászon a helyén maradt. Körmeim a nedves ülőhelyemben akasztottam. A nyomasztó csend és a fakó bűztelen világ nyomasztóan lepett el.

Félek, hogy most úgy fogok meghalni, hogy senki sem ismert. Senki sem fogja tudni, hogy elhagytam ezt a világot. Nem fogok senkinek sem hiányozni. Ha nem nyitom, ki azonnal a szemem meghalok.

Akarjátok tudni, hogy milyen szaga van a halálnak? Nem is olyan rossz. Édes és egyben keserű. Megnyugtató illata van. Minden nap lehet érezni, de valahogy mindig elfeledjük észrevenni, és rendesen analizálni. Csak most ébredek rá igazán, hogy ez az az illat, ami mindig mellettünk van. Érdekes nem? Túlságosan elfogultak vagyunk, hogy érezzük. Ha most a levegőbe szagolsz, nem fogod érezni. Sült húst, vagy talán csokis torta illatát fogod érzékelni, de az csak a felszín. Ha majd a halál az ajtódon kopogtat, megértesz engem.

A vászon egyet reccsent majd eltűnt.