Összefutottam Harry Stylesszal

1.rész

.....de ekkor az egyik férfi fülkéből lépett ki valaki.

Nem hittem a szememnek. Harry volt az. A One Direction-ből. Nem voltam nagy rajongó ezért nem visitoztam eszerűen csak olyan ,,mi a szar?!" fejjel álltam ott.
És megszólalt:
-mi a baj? -kérdezte mosolyogva
-nem nyílik az ajtó.-feleltem. És ő is megpróbálta kinyitni de nem ment.
-akkor ...ha nem akarunk unatkozni beszélgessünk! -mondta, és belém szorult a levegő. Úristen. Ezt tényleg nekem mondta?!
-O..oké...-csak ennyit tudtam mondani.
-mesélj magadról! -szólt, és nem kicsit meglepődtem. Azt hittem magáról fog beszélni.
-hm..mit szeretnél tudni? -vágtam vissza.
-például... szereted a One Direction-t? -nevette el magát.
-hát nem mondanám...- válaszoltam kicsit félénken, de nem mondom hogy nem hazudtam...
-hát jó.-felelt csalódottan.

Hosszú percekig beszélgettünk még egy csomó mindenről, de egy idő után kifogytunk a témából. Percekig álltunk némán a falnak dőlve, magunk elé bámulva. De hirtelen elkezdte a Drag me down-t énekelni...
-I've got a fire for a heart I'm not scared of the dark....-énekelte csodáltos elvarázsoló hangján.
Nem sokkal később én is bekapcsolódtam.
-If I didn't have you there would be nothing left....-énekeltük együtt.
Végig énekeltük a dalt és mondta:
-nagyon jó hangod van, de azt mondtad nem szereted a 1D-t. Akkor honnan tudod a szöveget? -mosolygott.
-köszi, de tévedsz. Szörnyű a hangom. Azért gondolod hogy jó, mert veled együtt énekeltem. A te hangod sokat javított a mi kis duettünkön. Ja és igenis szeretem az 1D-t, csak mindenkinek azt mondom hogy nem, mert ...csak rám kell nézni. Rockos cuccok, szakadt farmer, plusz az egész családból csak én szeretem-mondtam, szemébe nézve.
-naaa, ne mondd ezt. Nincs rossz hangod.-kacsintott.
-hááát ha te mondod...-válaszoltam.
Ekkor közelebb jött hozzám, szinte összeértek kezeink. Félénken bámultam a földet de láttam a szemem sarkából hogy elmosolyodik. Pár percig még némán álltunk egymás mellett amikor előállt egy kérdéssel, ami eddig furcsa módón nem került szóba:
-ne haragudj, elfelejtettem az elején kérdezni. Mi a neved? -kérdezte kivételesen félénken.
-Grace Thompson.-válaszoltam egyszerűen.
-Gyönyörű név-mosolygott és próbált a szemembe nézni de én továbbra is a földet bámultam.
-bocsi, nem akarok bunkónak tűnni de elkérhetem a számod? -kérdezte de mostmár nem hagyta hogy lefelé nézzek, megemelte fejemet, így muszály volt a szemébe néznem. Minden világossá vált, most értettem meg a flörtnek tűnő bókjait.
-I..igen-válaszoltam, és szerintem nagyon elvörösödött a fejem, zavarban voltam. És megadtam a számom.

Még jó pár másodpercig a szemembe nézett, majd hirtelen abbahagyta és így szólt:
-kitöröm az ajtót. Már több mint 1 órája itt vagyunk. -hangja határozott volt.
-ne! Meg fogsz sérülni. -mondtam, majd a mondat végén elhalkultam.

Kikiabáltam anyuéknak:
-menjetek arréb! Kitörjük az ajtòt!
-ki az a ,,mi"? -kérdezte meglepődve.
-majd meglátod ha kimegyünk.

És ekkor Harry hatalmas erővel ment neki az ajtónak....

Tudom, nem túl realisztikus a sztori de azért remélem tetszik. Xx.