Összefutottam Harry Stylesszal

53.rész

Na itt az új rész. Ez olyan 12+ (?!) -os rész vagy nem tom.

*Grace szemszöge*

Harry épp Mackenzie-t lökte el magától amikor kiléptem az iskola ajtaján. Nem gondolkoztam, nem kérdeztem semmit. Egyszerűen tudtam hogy Harry nem akarta és láttam hogy ellenkezett. Tudom hogy nem ő tehet róla... de akkor is nehezemre esett rá nézni...

-Grace! Ne haragudj! Én nem tehetek róla! Ez a lány dilis! -sietett felém Harry.
-tudom... -kezdtem egyre jobban sírni.
-ne sírj...kérlek... szeretlek Grace! Tudod hogy nem tennék ilyet!
-igen, tudom. Rád nem haragszom. -erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd Harry magához húzott és megölelt.
-szeretlek. -suttogta.
-én is... de most odamegyek! -bújtam ki öleléséből, a szőke ribanc felé nézve.
-ne! Ilyenekkel nincs értelme vitázni. -próbált megállítani.
-nem baj. Akkor is megmondom neki a magamét. -makacskodtam.
-jó... -hagyta rám.

Gyorsan kapkodtam a lábaimat és közben mérgesen néztem Mackenzie-t.
-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL? -kiabáltam.
-na és te? Azt hiszed hogy Harry-nek te kellessz? -bámult rám lenézően.
-NEM! ROHADTUL NEM HISZEM AZT! Harry szeret engem! Nem nyomulhatsz rá! -próbáltam lenyugodni.
-ha szeretne nem hagyta volna hogy megcsókoljam! -vihogott idiótán.
-Hé! Én nem hagytam! -jött oda Harry.
-ne hazudj a nyomi kis barátnőd előtt. -vágta oda neki flegmán.
-nem hazudok. Te vagy az aki hazudik. Szeretem Grace-t, te meg csak egy féltékeny kis csajszi vagy akinek annyira unalmas az élete hogy másét akarja tönkre tenni. De remélem azt tudod hogy egyszer ezzel még nagyon megszívod. Én szóltam. -mondta meg neki. Mackenzie meg csak lesett. Nem nagyon tudott mit mondani.
-szép volt. -súgtam Harry-nek. Erre megfogta a kezemet és elsétáltunk onnan. A ribi meg még mindig csak ott állt. Szánalmas.
-Grace hadd segítsek. -vette el tőlem a táskámat.
-köszi. -mosolyogtam.

Nagyjából húsz perc kellemes séta után hazaértünk.
-mikor kell hazamenned? -kérdeztem amikor beléptünk.
-hát holnap délelőtt indul a repülő...-válaszolta szomorkásan.
-akkor már csak egyszer aludhatok veled. -görbítettem le ajkaim.
-hát igen, de kevesebb mint két hét múlva már Londonban lesztek! -vidult fel.
-igen! Olyan jó lesz. Szinte naponta láthatlak majd. -mosolyogtam.
-és hamarosan egy éve lesz hogy együtt vagyunk... -mondta halkan, félénken és elpirulva mosolygott. Imádom amikor ilyen aranyos és zavarba jön.
-jaj, de cuki vagy. -pusziltam meg.
-nah...bocsi. -kuncogott.
-de nem értem miért jössz néha zavarba... neked olyan egyszerű a lányokkal. Bárkit megkaphatsz. -mondtam.
-ez azért nem teljesen így van... és nekem akkor is te kellesz.
-lányok millióinak te vagy az álompasi... és ezért félek hogy valaki el vesz majd tőlem. -mondtam.
-jaj Grace, mindig ilyeneken aggódsz. Nem kell. Bízz bennem. -nézett a szemembe.
-bízok benned. -válaszoltam magabiztosan.
-akkor jó, na gyere. -mosolygott és a szobám felé húzott

*****

Jól telt a délután. Harry megint segített tanulni és házit írni.
És sikerült rávennem hogy válaszoljon pár rajongónak Twitteren.
Tök ari üzenetek vannak, nem értem hogy mért nem olvassa őket.

Később Molley is hazajött az iskolából, anya és apa pedig a munkából.

Együtt vacsoráztunk, aztán fürdés után Harry-vel elmentünk aludni.
-Harry, nem akarom hogy hazamenj... -ültem fel az ágyban.
-hidd el, ha tehetném akkor én is még maradnék veled. -ült fel ő is, és közelebb csúszott hozzám.
-ahjj, nagyon várom hogy végre Londonba költözzünk. De az elején olyan fura lesz...-mondtam.
-miért?
-félek hogy Dottie-val nem fogunk tudni beilleszkedni az új suliba. Meg hiányozni fog azért Indianapolis. És Logan... -válaszoltam.
-tudom... de nyugi, megszokod majd. -fogta meg a kezem mosolyogva.
-igen. -sóhajtottam és odahajoltam egy csókra, de Harry nagyon elmélyítette.
Nem ellenkeztem. Sőt, folytattam.

-szeretlek Grace. -sóhajtotta két csók között. Nem válaszoltam. Csak folytattam.
Egy idő után azt vettem észre hogy Harry fölöttem van.
Lerúgtam magunkról a takarót. Kezdett elég meleg lenni.
Harry hirtelen átváltott térdelésbe, és a sarkára ült, majd magával húzott.
Lábaimat összekulcsoltam dereka körül.
Egy pillanatra megállt.
-Grace, készen állsz? -nézett rám türelmetlenül.
-igen. Csak egy kicsit félek...
-jaj, nyugi. Már majdnem 17 éves vagy. -nevetett.
-az még több mint fél év. -néztem rá értetlenül.
-jó, na. Nem baj. Nem kell félned. Vigyázni fogok rád. És bármikor megállíthatsz.- bíztatott.
-jó, köszi... -bólintottam félénken.
Harry egy lágy csókot nyomott ajkaimra, majd a szemembe nézve elkezdte levenni a pólómat.
Amint levette, takargatni kezdtem magam. Felsőtestemet már nem fedte semmi... mert hát nem melltartóban alszok.
Harry-n amúgy is csak egy boxer volt, az a mániája hogy így alszik...mondjuk engem nem zavar...
-Grace... nyugi. -mosolygott.
-De nem vagyok szép... -mondtam lehajtott fejjel.
-dehogynem... -tolta odébb a kezemiet, erre nagyot nyeltem, de hagytam neki.
Felemelt, megcsókolt és háttal lerakott az ágyra. És szinte rám feküdt, de nem nehezedett rám teljesen, így mesztelen felsőtestünk összeért.
Két hüvelykujját a nadrágom szélébe akasztotta és elkezdte lassan lehúzni rólam.
Amikor ez megvolt, a földre dobta.
Végignézett rajtam, én meg csak vörösödtem.
Mire újra Harry-re néztem, már nem volt rajta ruha. Egyre jobban kezdtem félni.
Újra fölém mászott és csókjával próbált megnyugtatni. Megszívta a nyakamat, erre jól esően sóhajtottam.
-mehet? Még meggondolhatod magad. -mondta.
-igen... -bólintottam félve. -vagy... Harry várj!
-ne haragudj! Abbahagyom! -mászott le rólam.
-jahj... ne..nem az... csak... köszönöm hogy ilyen sokáig vártál rám...már majdnem egy éve megismertük egymást... -mondtam.
-azért tettem mert szeretlek és megéri rád várni. -mosolygott és újra kezdett felém közeledni.
-köszönöm... -mondtam félénken, és egy másodperc múlva Harry újra fölöttem volt.
-mehet? -kérdésére csak egy bólintással válaszoltam.

**********
Megtörtént. És nem bántam meg. Az elején rossz volt, de utána ez változott.
Harry-vel izzadtan feküdtünk egymást ölelve. Háttal voltam neki.
-szeretlek. -puszilta meg a vállamat.
-én is. És köszönöm. -csúsztam közelebb hozzá.

*~reggel~*

Gyorsan összekészülődtünk, mert elég későn keltünk és Harry-nek mennie kellett a repülőtérre. Úgyhogy ébredés után egy órával már ott voltunk és búcsúzkodtunk.
-tíz nap és találkozunk. -mosolygott Harry.
-várom. -öleltem meg.
-mennem kell. Húsz perc múlva indul a repülő.
-rendben... akkor szia. -adtam neki egy búcsú csókot.
-Szia Grace. -intett.

Hááát remélem nem baj hogy nem írtam 18+ -os részt de szerintem nem ment volna :D
Szerintem nagyon nyomi ez a rész. :D
Na mindegy.
Itt van ez, múltkor elfelejtettem kirakni:

Juuuj 666.
(Annak aki nem tudná ez a sátán száma)
Na csak ennyit akartam. Nyomjátok a csillagot és kommenteljetek *-*

Xoxo