Hollók Között

5. fejezet

Ugyanazon a tisztáson ébredtem. Egyetlen egy dolog volt más. A ruhám. A kórházi hálóing után, most egy éjfekete ruha volt rajtam, ami tollakból volt. Hogyan? Ez lehetetlen. A hollók nem tudnak átöltöztetni. Már ha a hollók voltak. Felültem. Az erdő néma volt, egyetlen egy hang sem hallatszott. Körül néztem.

- Van itt valaki? - kérdeztem.

- Végre felébredtél Melody. - szólalt meg mögülem egy hang. Megfordultam. Egy nő állt tőlem kb 2 méterre, a fák takarásában. Derékig érő fekete haja volt, és földig érő ruhát viselt, ami szintén tollakból volt. Csodaszép kék szemével engem vizslatott.

- Ki maga? - kérdeztem rekedten.

- Nem az a lényeg, hogy én ki vagyok. - nevetett fel. - Hanem az, hogy te ki vagy!  

A hideg végig futkosott a hátamon.

- Miért vagyok itt?

- Egyszerű, drágám. - vizsgálta tökéletes körmeit. - Itt az ideje, hogy meséljek neked.

- Mesélj? - erre nem számítottam.

- Igen, mesélek. Hát nem fantasztikusak a mesék? - kérdezte nevetve.

- Hát nem is tudom...

-  A mesékből szépen lassan rá fogsz jönni, miért is vagy itt. - mondta csak úgy mellékesen. Máris jobban érdekelt a dolog.

- Folytasd.  - bólintottam.

- Ülj le, drágám. - mutatott a hátam mögé. Nem is vettem észre a hátam mögöttem lévő pavilont. Régebben egy csodaszép fehér terasz lehetett, ahol az emberek a reggeli kávéjukat fogyasztják el, de mostanra már benőtte a borostyán. A közepén egy teázó asztal állt két székkel, rajta tea és néhány teasüti társaságában. Közelebb léptem. Nèmán ültem le a szèkre. A nő kecsesen töltött magának ès nekem teát, majd hátradőlve a szèkèn beszèlni kezdett.

- Egyszer volt egy lány. - kezdte, mire èn csak a szememet forgattam. Na ne már, ez most komolyan mesèt mond? 

 - Befejezted? - nézett rám a nő. Bólintottam. 

 - Na szóval...Ennek a lánynak volt egy  hódolója, vagyis inkább  udvarlója. A fiú oda volt a lányért, bármit megtett volna érte.

- Ennek nincs semmi értelme. - akadtam ki. 

- Jó. Akkor majd gyere vissza, ha úgy gondolod, hogy ennek van bármi értelme. - mondta a nő idegesen, és előttem elsötétült a világ.

**********

- Ébredezik.

- Nem, haldoklik. Hát persze, hogy ébredezik!

Kinyitottam a szemem. Fölöttem két alak állt. Jamie, és egy szőke hajú lány. Nem hasonlított George-ra. 

- Jól vagy? - kérdezte Jamie összehúzott szemöldökkel.

- Persze...de hol vagyok? - kérdeztem. Nagyon fájt a fejem.

- A korházban. Az erdőben találtak meg az este. Hogy jutottál ki? - mondta ki egyszerre Jamie. Én furcsán nézhettem rá, mert elpirult. Pont úgy, mint George.

Szállj már le róla!

Lefagytam. Ezt nem ÉN gondoltam. Egy hang beszél a fejemben.

- Ki vagy? - suttogtam. 

A kérdésemre angyali kis kacagás volt a válasz. Persze, a fejemben.

- Nina, minden rendben? - pattant fel Jamie ültéből. Ő nem hallotta a hangot.

Ne küzdj ellenem Melody! Nem éri meg!

- Hagyj békén! - mondtam most már kicsit hangosabban.

- Szólok az orvosoknak! - rohant ki Jamie a szobából...