A különleges

8.

Odasétáltunk a nagy épülethez és már Hank és Raven is csatlakozott hozzánk. Erik mellettem sétált halkan.

-Hogy-hogy itt maradtál?- kérdeztem.

-Te és Charles beszéde rávett- mondta zsebretett kézzel.

-Charles?- kérdeztem felhúzva az egyik szemöldököm.

-Igen, meg ha már mutánsokat toborzunk, könnyebb lesz elkapni Shawt...

-Jó, hogy rájösz!- mondtam szarkasztikusan,, és oldalba böktem, amire kuncogni kezdett.

Amikor megkerültük a parkot, egy csigalépcsőn mentünk fel, és egy félhomályos burokba találtuk magunkat sok kütyüvel és egy középen lévő elkerített domborzattal, ami felett egy sisak függött, sok dróttal hozzákapcsolva.

-Nos, ez itt a Cerebro!- mutatta be Hank.

-Hogy mi?- kérdezte nevetve Charles.

- Agy, spanyol eredetű-mondtam, amire rám nézett- Nyelvi főiskolát végeztem!- mondtam megmagyarázva.

-Te mindig meg tudsz lepni!- mosolygott Charles, amire elkuncogtam magam. Majd Erik mellé álltam, aki furcsán nézett rám. ,,Mi az?,,- kérdeztem telepatikusan. ,,Semmi,,- gondolta olyan hanggal, amilyet még tőle soha nem hallottam.

-Az elektródák összekötik Charlest az adóval- zökkentett ki Hank a gondolataimból-ha talál egy mutánst az agya jelet küld egy relén keresztül, és ez a gép rögzíti a tartózkodási helyét!

-Ezt te tervezted?- kérdezte ámulva Raven.

-I..Igen...- mondta szégyenlősen Hank, majd Charles a domborzatra állt és a fejére tette a sisakot.

-Csinos kísérleti nyúl vagy Charles- mondta Erik és körbejárta a berendezést.

-Cikizni akarsz Erik?- kérdezte komolyan.

-Nem. Én is voltam nyuszi. Sorstársak leszünk!- mondta majd mellém állt.

-Jólvan!- kapcsolta be Hank a sisakon lévő rögzítőt- Biztos nem borotválhatunk?

-A hajam tabu!-mondta Charles, amire Raven és és mosolyogni kezdtünk.

Majd Hank bekapcsolta és minden elsötétült, csak a sisak kék fénye volt látható. Csend volt és mind feszülten figyeltünk, hogy mi fog történni. Egyszer csak Charles felkiáltott, és a sisak bevilágította egész félgömböt. Charles úgy bámult maga elé, mintha nem is minket nézne, hanem valamilyen láthatatlan térképet vagy eszközt. Majd a számítógép elindult és mozogni kezdtek a karok, amik leírták a koordinátákat. Charles felnevetett, és boldogan nézte a szerkezetet.

-Működik!- kiáltott fel Hank.

Nos, ez a rész is kész lett. Bocsánat a késéssel, de nagyon be vagyok táblázva, nem csak a héten, de már több, mint 1 hónapja, hát igen a suli végett:/ Amikor feljöttem, hogy megnézzem, hogy halad a történetem, nem hittem a szememnek... ELÉRTüK A 100 OLVASÓT!!! ezért nagyon hálás vagyok nektek :") ez csak még jobban motivál engem, hogy a történet ezek szerint jó és nem kell újra félnem (remelélem nem :D ) hogy befuccsol az egész, és törölhetem, mert nem annyira elnyert az olvasók körében, de ezek szerint tetszik nektek, és nagyon örülök, hogy ilyen kedves olvasóim vannak. Valamikor megdobhatnátok a történetet egy kis kommentel, hozzászólással, lehet pozitív ám negatív is, ez csak engem jobban fog motiválni a történet írásában :) Ha tetszett akkor ne feledkezz el, és dobj egy csillagot! ;)

#Sz.