A különleges

10.

Hangokra ébredtem, ahogy a nevemen szólítanak. Már elmúlt a szúró fájdalom, de még mindig bennem volt az émelygés. Lassan kinyitottam a szememet. Hank, Angyal és Raven állt előttem, én pedig egy székben ültem.

-Mi történt?- kérdeztem halkan felébredve.

-Hála az égnek, hogy jól vagy!- könnyebbült meg Raven, és megölelt.

-A folyosón elájultál és 10 percig eszméletlen voltál, próbáltunk felébreszteni, de nem sikerült, így behoztunk a laborba- mondta Hank rám nézve.

-Már emlékszem!- mondtam elgondolkodva, és már lassan felálltam.

-Jobb lenne ha még pihennél!- mondta Angyal.

-Jól vagyok köszönöm!- feleltem egy kis mosolyra húzva a szám, és lassan odasétáltam Hankhez, aki a monitorhoz ment és a vérem vizsgálta valószínűleg.

-Mit találtál?- kérdeztem a DNS mintát nézve.

-Ez különös...

-Mi az?- kérdeztem egy csomóval a torkomban, az eredmény miatt.

- A génjeid megváltoztak. A minta azt mutatja, hogy a mutációs erőd erősödött!- mondta, majd láttam, ahogy kitágulnak a szemei, és villámgyorsan megfordul- Te képes vagy fejlődni?!- fordult meg Hank és engem bámult, mintha most találkoztunk  volna először. Ez nem lehet, egyszerűen nem! Újra kezdődik ez az egész, újra erősödöm...

-Az mit jelent?- kérdezte Raven, aki ezek szerint még nem jött rá.

-Lena egy ötös szintű mutáns!- mondta Hank ámulva nagy mosollyal az arcán, mintha  én lennék a világ új találmánya- Képes idővel fejlődni génekről-génekre, vagyis ha a vizet és telepátiát uralod, lehet hogy máskor más képességed is lesz!- mondta felállva a székből, majd rám nézett- te erősebb vagy tőlünk, még Charlestól és Eriktől is akik négyes szintűek!

Erre mindenki rám nézett ámulva, én pedig felsóhajtottam.

-Sajnos igen...Most kérlek titeket, egy szót se szóljatok erről senkinek, sem a mutációmról, sem a mai incidensről!- néztem rájuk kérlelve, mert nem akartam, hogy Charles és Erik megtudják, akkor csak feleslegesen aggódnának.

-Nem fogunk!- lépett előre Raven, és bíztatóan megfogta a kezem- Bízhatsz bennünk!

- Köszönöm!- húztam a szám egy kis mosolyra, mert tényleg bíztam bennük.

Teltek a napok, de nem vettem észre semmit, semmilyen változást. Charles és Erik sem tudta meg, hogy mi történt, amiért nagyon is hálás voltam a többieknek. Egy hét elmúlt és többen lettünk. Elhozták még Alexet, Darwint és Seant is, akikkel nagyon hamar összebarátkoztunk.

Egy este Moira összehívta Charlest és Eriket egy nagyon fontos megbeszélésre, ahol csak ők ketten vehettek részt, engem pedig Erik meg sem említett, hogy esetleg én is velük tartsak arra a bizonyos megbeszélésre. Ezért dühös lettem egy kicsit rá. Addig én, Hank, Raven meg az új barátaink a nappaliban ültünk, és unatkoztunk.

-Találjunk ki álneveket!- jött elő az ötlettel Raven, én pedig csodálkozásomra felhúztam az egyik szemöldököm- A titkos kormány ügynökök fedőneveket használnak! Én Mistique akarok lenni!

-Nee én akartam Mistique lenni!- mondta gyerekesen Sean, amire elnevettük magunkat. 

-Bocsi! Lestoppoltam!- mondta Raven kuncogva, és átváltozott Seanná, amire mindannyian meghökkentünk- Különben is én sokkal misztikusabb vagyok!- mondta, majd tapsolni kezdtünk, és visszaváltozott.