Lehetőség? [Niall Horan Fanfiction]

19.rész

-Hello.-szólt bele ismerős hangon egy férfi...

-K-ki vagy? -szólaltam bele a készülékbe.

-Harry vagyok. Segítened kellene.

-Jahh, Harry, mond...ugye nem Niallról van szó?

-Igazat megvallva, de. Mondta hogy elköltöztél, és azóta teljesen kivan.

-Hát...Sajnálom. De, Harry, most komolyan, én már Argentínában vagyok. Mit tehetnék?

-Nemtom... Hívd fel vagy mit tudom én...

-Jó. Majd beszélek vele.. Hogy vagytok? -innentől kezdve egész 2 órán át beszélgettünk.

Másnap szerda... Holnap is csak pakolok... Jahh, meg járkálok a házba. Nagyon tetszik. Meg persze tanulnom is kell majd valamennyit. Hiszen egyszer el kell kezdenem az új sulim.

Úgy terveztem hogy, Niallt holnap felhívom. Fogalmam sincs hogy mit is fogok mondani neki, de Harryt birom. Mármint jó barát... és csak miatta beszélek majd Niallal...

Tényleg azért szenved mert én otthagytam? Nem. Nem érdekel. Megérdemli... Nekem is fájt, talán még jobban is mint neki, amikor láttam, hogy a randinkon mással cserél nyálat. Amikor megcsalt. Úgy csalt meg, hogy igazából nem is jártunk. Amikor szerettem, és azt hittem ő is, de átvert.

Az a baj, hogy már azt bánom, hogy megismertem. Hogy bele kellett szeretnem. Hogy megcsókolt. Hogy szerelmet vallott. Hogy bolond voltam...

----------Másnap------------

Asszem ma fel kellene hívnom Niallt. De semmi kedven, se energiám nincs veszekedni vele... vagy hallgatni ahogy könyörög...

Tehát nem hívtam...

Miért hívnám én? Ő csalt meg. Ő hazudott. Átvert. És elvárják hogy még én legyek kedves.

Egész nap megint pakolásztam meg ilyenek.
Délután 4fele megjött a kajám is. Pizzát rendeltem.

Anyám csak este jön haza. Már épp elkeztem a kajám elfogyasztását, mikor megzavart a csengő.

Odacsoszogtam az ajtóhoz, közben lenyeltem a számban lévő élelmet. A postás állt az ajtóba, egy dobozzal a kezében. Aláírtam egy papírt és vissza mentem a pizzámhoz. Kibontottam lassan és biztosan a dobozt. Egy boríték és egy kissebb doboz volt.