Lehetőség? [Niall Horan Fanfiction]

24.rész

Lassan lépkedtünk. Konkrétan sehol semmi nem volt. Úgy értem az állatokon kívül. Azt csak nem rabolták volna el... a standok üresek. Emberek sincsenek. Csak egy csapat idióta sétálgat, mindennek a közepén. Azok voltunk mi.

Odaértünk a kijárathoz, aztán sprint a kocsihoz. Bepattantunk és elindultunk. Hazafele tartottunk. Néma csend uralkodott a kocsiba...

Kezdtem azt hinni, hogy egy kissebb sokk érte a fiúkat is, erre mi? Tartunk hazafele és már csak annyit hallok hogy szakadnak a röhögéstől... hát szerintem annyira azért nem volt vicces.

Amint beértünk a házba, gyors lekaptam a cipőm és rohantam a konyhába valami kaját csinálni. Hát, azt hittem engem megviselt a dolog, de amint láttam, hogy a fiúk, milyen boldogok, ezt is leszámítva, én se tudtam szomorú lenni, akármennyire is akartam.

Így lett az, hogy egy tucat kajával eggyütt ültünk le a nappaliba, és kezdtünk el filmezni. Egy szó se esett az állatkertbe történtekről. De komolyan. Miért is? Nemtom.

Amint megnéztünk 2 filmet, mindenki ment aludni.

Gyorsan lezuhanyoztam, és felvettem egy fekete rövidnadrágot és egy egyszerű, nálam jóval nagyobb, pink pólót. Hajam összefogtam, sminkem lemostam.

A szobámba az ágyon ültem, közben a telóm nyomkodtam, amikor valaki kopogott az ajtón.

-Gyere! -szóltam ki. Niall lépett be, majd leült az ágyra, mellém.

-Miujság baba? -mosolygott rám.

-Semmi. -mosolyogtam rá. -Holnap elmegyek Katievel vásárolni. -meséltem el neki a holnapi programomat. Katiet az egyik kávézóba ismertem meg három hete körülbelül. Elég jóba lettünk.

-Jólvan. Mi nekünk el kell mennünk egy interjúra délután.

-Oké.

Még beszélgettünk egész három órát, aztán elmentünk aludni. Nálam aludt. Hátulról átölelt, fejét nyakhajlatomba temette. Nemsokára halk, egyenletes szuszogása jelezte hogy alszik. Utána én is nemsokára elaludtam.

Sziasztok:)

Tudom, hónapok óta nem volt rész, de nem birtam folytatni.
De most itt vagyok egy elég gyenge résszel. Remélem tetszik:)