Összetört Lelkek ( Cameron Dallas)

A tökéletes nap

Clara;

Scott és én március 4-én ünnepeltük a 18 szülinapunkat, úgy gondoltuk hogy ahelyett hogy elmegyünk egy buliba, és tökre lerészegedünk elmegyünk piknikezni a tóhoz.

Scott imádta a gyorsulást, ezért szerette a motorokat is, én elősször nagyon féltem tőlle, de egy idő után megszoktam.
Így egy szombati napon felpattantunk a mocira és elindultunk kirándulni, boldogan és szerelmesen. Nem lettünk volna ilyen boldogak,ha tudtuk volna hogy ez lesz az utolsó közös napunk.

Kb dél körül meg is érkeztünk, lepakoltunk és rögtön hozzá is láttunk a meleg és nyálkás szendvicseknek.

- Hmm nagyon finomak ezek az izék- nevettem fel
- Édesem ne szapuld a kicsi szendvicseimet benne van szívem lelkem- kacsintott rám Scott.
- Nincs velük semmi baj kicsit szárazak, de ezek is megteszik.
- Szeretlek- nézett a szemembe
- Én is szeretlek Scott- oda hajoltam és megcsókoltam a puha ajkait.

Tudni kell, hogy még nem voltunk együtt szexuálisan, ezért is választottuk inkább ezt, mint egy vad bulit.
Meg ettünk a kaját majd elmentünk fürödni a tóba, még jó hogy ilyen jó idő van, bár később nagy vihar fog tombolni az előjelzés szerint, de addigra mi már otthon leszünk.

Kijöttünk a vìzből lefeküdtünk a fűre, mìg rajtam egy melltartó és egy bugyi volt addig Scotton csak egy boxer.
Csukva volt a szemem, de egyszer csak valami eltakarta a napot.
- Szerelmem?- kérdezet Scott
- Hmm? Álmosan válaszoltam
- Soha ne felejsd el, hogy mennyire szeretlek.
- Soha nem fogom- mosolyogtam rá
- Ígéred?
- Ígérem.

Meg csókoltuk egymást a vízes bőrünk összetapadt, imádtam a bőrét annyira finom volt igy elkezdtem ott csókolni ahol csak értem.
- Akarlak Clara,
- Akkor mire vársz még?
- Biztos vagy benne?
- Scott, szeretlek ennyire még semmiben se voltam biztos.
Megcsókolt majd levette a melltartómat, elkezdte szopogatni a bimbóimat és én csak nyögdécselni tudtam.
Lassan levettük egymásról az alsóneműt, kibaszott nedves voltam már addigra.
Miközben belém hatolt szerelmes szavakat suttogot a fülemben, nem hittem volna hogy ennél lehet még szerelmesebb az ember, de mikor a csúcsra jutottam tényleg hallottam az angyalokat énekelni.
Ennél tökéletesebb már nem is lehetett volna, a nap glóriaként ragyogott felettünk szerelmes voltam és szerettek is.

De tévedtem,igazi borzalmak vártak ránk!