Összetört Lelkek ( Cameron Dallas)

Az új ház

Az út során nem beszéltem a szüleimmel, azt hiszem kell egy kis idő hogy ezt az egész költözést meg tudjam bocsájtani.

Megérkeztünk az új házunkhoz, szép volt két szintes volt barack színűre volt festve, de nem mutattam ki hogy tetszett, nehogy az hidjék hogy meg tudok bocsájtani.

Kiszálltam a kocsiból, elindultam be felé, és meg kerestem azt a szobát ami a legtávolabb van mindentől.

Beléptem és tátva maradt a szám, szép világos rózsaszín volt, a bútorokat már betették, álmomban se gondoltam volna hogy ennyire fog tetszeni.
Úgy látom a szüleim nagyon kitettek magukért.

- Clara gyere segíts kipakolni a kocsiból - kiabált fel anyám.
Elindultam lefelé, és elkezdtem be pakolni a rohadt nehéz dobozokat.
Körbe néztem a környéken és azt hittem hogy a Született Feleségek valamelyik részébe csöppentem bele.
Félelmetes volt, az anyukák olyanak voltak mint a modellek mindenki jóba volt mindenkivel.
Borzalmas volt az egész, nem tudom hogy fogok itt élni olyan mint egy kibaszott szivárvány város.

Oda fent az Új szobánban kipakoltam a maradék dobozokat, majd elmentem aludni, olyan fáradt voltam hogy még fürödni se volt kedvem.

Másnap mire leértem a szüleim már reggeliztek.
- Jó reggelt motyogtam az orrom alatt.
- Jó reggel kincsem, anyáddal arra gondoltunk hogy mivel egy hét múlva kezdődik a suli elmehetnétek venni pár új cuccot. Mit szólsz hozzá?- mosolygot rám apa.
- Hmm persze.
Nekem aztán ugyan mindegy, hogy miiben megyek suliba, nem tervezek barátokat szerezni így nem hiszem hogy annyira hiányoznak azok az új cuccok.

Anyám kikészített a vásárlás alatt, nem szeretek már vásárolni, emlékszem hogy azelőtt imádtam mindent ami ruha volt. De az az idő egy ideje elmúlt már. Így vsak mentem anyám után, és mint a kiskutya mindenre rábólintottam.
Nekem elég lett volna egy farmer meg egy pulcsi és kész, de anyám nem elégedett meg ennyivel. Szerintem.úgy volt vele ha elég csinos leszek az új suliba tele leszek barátokkal. Úgy látszik mind a ketten mindig mindenben tévedünk. Totál leszarom hogy ki mit gondol róllam.

Az egy hét nagyon gyorsan eltelt, már csak azt vettem észre hogy anyám ébreszt hogy kelljek különben elkések a suliból.
Felöltöztem lementem, meg ittam a reggeli kávét beszálltam a kocsiba és elindultam valami ismeretlen felé.

A héten rengeteget sírtam, így megfogadtam hogy nem lesz olyan ember többé aki tud hatni az érzéseimre.

Mekkorát tévedtem.

Sziasztok remélem tetszik az új rész
Puszi 😚