Kékszeműek (befejezett)

epilógus

Sziasztok! Itt van az utolsó rész... *szipp* Köszönöm, hogy olvastatok, csillagoztatok, és kedves sorokat írtatok nekem! Eszméletlenül hálás vagyok, amiért fantasztikus helyeket értetek el nekem a listán - imádlak titeket! :)

Kérlek, ne felejtsétek el, hogy hamarosan jövök egy új történettel, remélem, az is kedvetekre való lesz! Ha gondoljátok, látogassatok el a blogomra (www.nilla-2.blogspot.com), és a Facebook csoportomba! A linket megtaláljátok a blogon. :)

Legyetek jók, hamarosan jelentkezem!

P.S.: I love Rueben.

Végső fejezet

Rueben

Tristan önkényuralma alatt a többiek megszokták, hogy őrzőknek hívják magukat. Ami egyszerűen nevetséges volt, mert maximum kreténséget őriztek, semmi mást.

Tehát az első dolgom volt, hogy feloszlassam az „őrzőket." Nem szándékoztam egyetlen csoport élére sem állni, viszont közöltem mindenkivel, hogyha embereket gyilkolnak, kínoznak és károsítanak meg, levadászom őket. Valamiért hittek nekem.

A második döntésemmel megszüntettem az együtt élést. Nem tartottam egészséges dolognak, mellesleg mára teljesen értelmét vesztette. Minket nem fenyegetett veszély sem most, sem korábban. Hazaküldtem őket. Éljék az életüket, keressenek munkát, ültessenek fát, csináljanak gyereket, bármit, csak legyen értelme.

Sokan voltak, akik nem csípték a szabályaimat. Ameddig viszont nem vétettek ellenük, leszartam őket. Garantáltam, hogy mindenkit seggbe fogok rúgni, aki rossz fát tesz a tűzre, ugyanis mostantól figyelni fogok. Mindig és mindenhol ott leszek, nézzenek gyakran a hátuk mögé. Mert én nem adom fel.

Senki nem fog többé rettegésben élni miattunk, főleg a barátaim nem.

Megállás nélkül jártam az országot és a világot. Sehol nem maradtam néhány hétnél tovább, ígéretemhez híven figyeltem. Védtem a békét, miután láttam, hogy kékszeműek ölik a fajtámat. Ahogy korábban azt is végignéztem, ahogy az enyéim ölik halomra a kékszeműeket. Amíg élek, erre nem kerülhet sor többé. Elég volt a halálból.

Az a néhány hónap, amit Aidanékkel töltöttem, fénylő páncélú seggfejet csinált belőlem. Néha még a cinikusságtól is elment a kedvem. Lehet, hogy nem csak ebben a drámában lettem én a jófiú?

Hé, haver, aki odafentről rángatsz minket zsinóron! Legközelebb komédiát kérek, az jobban passzol a karakteremhez.