1 rész.

78 2 0
                                    

Ez a napom is úgy indult mint a többi. Azzal a kivétellel,hogy ma van a húgom ovis ballagása. Amire semmi kedvem sem volt elmenni, de ezt is,mint a többi családi programot rám erőltette anyám. Előkotorva telefonom a párnák alól látom, hogy anyu már legalább 5 sms-t írt. Elolvastam,válaszoltam és le is raktam a telefont. Fali órámra pillantva látom, hogy az idő fél 8. A ballagás 9-kor kezdődik. Kikászálódok az ágyból,majd a fürdőszobába veszem az irányt. Elvégzem a reggeli tehendőimet.. Majd átkenem új tetoválásom és másik fóliát teszek rá. Előkeresem a kedvenc fekete alkalmi ruhám és gyorsan felkapom. Utána vissza a fürdőbe, kifésülöm majd kivasalom a hajamat és szokásos sminkemet teszem fel. Felhúzom kedvenc fekete Vans cipőmet,ami anyámék szerint nem illik egy ilyen ruhához,de őszintén leszarom a véleményüket. Mivel tudom, hogy rajtam kívűl senki sincs itthon előkutatom eldugott cigimet és gyors elszívok egy szálat. Nyugalom van. Ebben a házban sincs sűrűn ilyen. Örülök ennek a csendnek, bár az jobb lenne ha telefon csörgés nem zavart volna meg.. Anyám az. Teljesen kiment a fejemből a ballagás..Felveszem a telefont. Az első amit hallok,hogy anyám üvölt:"Hol a picsában vagy már Elena?" Mivel telefonban utálok vele veszekedni leraktam a telefont. Az idő 8:40. Gyorsan megnéztem nem e látszik ki a tetoválasom. Szerencsére nem. Akkor indulás.Előkerestem a kulcsaim, felvettek a bőrkabátom, mert hát hiába van nyár az egy elhagyhatatlan kellékem, és már szedtem is a lábaimat az ovoda irányába.Van 20 percem oda érni és egy köpésre van az ovi tőlünk. Kapkodom magam nehogy anyám és a nevelő faterom jelenetet rendezzen a ballagáson. Mivel az utat és a lábaimat figyeltem egyátalan nem néztem jön e szembe valaki vagy nem. Szerencsémre senki nem jött belém. Odaérve az ünnepélyre anyámék a kapuban várnak. Mérgesek.
-Hol a fenébe voltál?-kezdte letolást Ben- Ennyire nem fontos neked a hugod?-folytatta anyu.
-Mit paráztok nincs még 9. Akkor meg?-szóltam vissza majd hagytam ott őket. Végig néztem az ovodásokon. Hát ennyire elcsicsázni egy kis eseményt.. Hihetetlen. Az össze ülőhely foglalt volt, ezért inkább bealltam a fal mellé. Megkezdődött a ballagás. Az összes anyuka,apuka sír.
-Istenem..-dünnyögöm kicsit hangosabban mint terveztem.
Valaki rám is nézett.. Fél óra elteltével valaki odalép mellém.
-Szia! Oliver vagyok. És te?-érzem a hangján, hogy mosolyog.
Épp fordulnék el elküldeni őt melegebb éghajlatra. És meglátom álmaim fiúját. Magas,fekete haj, hasonló a stílusa van mint nekem. Szemét sajnos nem látom. Napszemüveg van rajta.
-Szia! Elena vagyok. Nagyon örülök Oliver!- talán ez volt életem legkedvesebb mondata.
-Úgyszintén. -még mindig mosolygott. Szimpatikus egy srác.
-Ha nem veszek túl tolakodónak,megkérdezhetem hány éves vagy?-érdeklődött.
-Egyátalán nem vagy az.. Amúgy 15. Te?-lehet túl fiatalnak gondol és itt hagy.. De ez van. A szüleim szerint is az vagyok mindenhez. Ezért cigizek titokban.
-23.-mosolygott. Aztarohadt..
Valamit még kérdezett de nem nagyon figyeltem már. Elmerültem arcán,a mosolytól melyglő gödröcskékben..
-Hahó?! Figyelsz te rám?- kacagta el magát. Olyan édes a nevetése.
-Bocsi mi? Ne haragudj csak elbambultam.. Mit kérdeztél?-de ciki.
-Azt vettem észre.-nevetett tovább- azt, hogy melyik a te kishúgod?
-Ott a jobb oldalon az a kis szőke.- mutogattam a színpad felé.- Neked is jár ide testvéred?-kérdeztem.
-Igen, pont a kishúgod mellett áll. A kisöcsém Peter.
-Aranyos kisfiú. - jegyeztem meg.
-Ja. Nagyon.- vágta rá szemét forgatva.
Hirtelen nagy tapsolás tört ki. Gondolom vége van.
-Nos. Azt hiszem vége. Örültem a találkozásnak. Szia.- köszöntem el tőle.
-Én is. Szia.- léptem volna el mellőle mikor megragadta a karom és visszarántott..
-Mit szólnál egy szám cseréhez?- kacsintott rám.
-Benne vagyok. - kerestem kabátom zsebében a telefonom, mikor beugrott, hogy otthon hagytam az ágyon.
-Basszameg! Otthon hagytam..-szomorodtam el.
-Nem baj írd be a számod és majd kereslek.
-Okés.-mosolyodtam el.
Begépeltem gyorsan a telefon számot,és ő már gyorsan mentette is el.
-Akkor majd írok. Szia!- hagyott ott. Indultam én is haza. Bár lehet tesómékat,de most valahogy nincs kedvem ahhoz,hogy elrontcsák az örömöm. Haza is értem. Gyorsan felbaktattam a szobámba, és néztem is a telefonom. Semmi üzenet semmi hívás. Kicsit elszomorodtam. Hallom a lenti ajtó nyitódását,és észbe kaptam,hogy a cigit el kéne raknom mielőtt Ben meglátja. Gyors elrakodtam a dolgaim, és mentem a fürdőbe levakarni a sminket. Miután azzal végeztem, jöttem ki átöltözni. Mivel nem valami színes a ruhatáran felkaptam egy sötét rövidgatyót és egy fekete felsőt. Itthonra tökéletes.

My LifeWhere stories live. Discover now