8. rész

31 4 1
                                    

-Mit szólnál ha főznénk vagy rendelnénk valami kaját?-emeltem fel arcomat, hogy lássam az övét.
-Főzzünk az murisabb.-nevette el magát. Nevettem én is. Becammogtunk a konyhába.majd neki láttunk valami étel összeütésének. Mivel dunsztunk sincs a főzéshez tészta lett az ebéd. Ki mit talál azt tesz rá módon. De egész jól összeütöttük. Evés után felbattyogtunk az emeletre és kiültünk a teraszra cigizni. Csendesen üldögéltünk ott, de tudom, hogy a tegnap történteket meg kell beszélnünk. Kínos csendünket én törtem meg.
-Beszélni szeretnék veled.-böktem ki.
-Miről?-kérdezte ártatlanul.
-Ne tedd magad. A tegnap estiről. Amikor azt mondtad-nyeltem egyet-szeretsz engem.-éreztem a torkomban keletkező gombóc súlyát de erről muszáj beszélni. -Figyelj El. Én a tegnapit száz százalékig komolyan mondtam. Nem csak ismerősként vagy barátként vagy mint a testvéremet szeretlek. Mint ha a a barátnőm lennél úgy. Mióta ismerlek kötődöm hozzád, és fáj ha nem vagy mellettem. Nem csak lelkileg valamikor fizikailag is.-felállt a székről majd oda guggolt elém.- Elena Campbell leszel a barátnőm?-mosolygott rám. A szemem könnybe lábadt és elég halkan, de azért hallhatóan válaszoltam.
-Igen.-itt már záporoztak könnyeim. Igazi megkönnyebbülés volt amit éreztem, szerelemmel vegyülve. Felálltunk és mielőtt még be mentünk volna nyomott egy puszit az orromra.
-Mivel még csak egy óra el kellene ütnünk valamivel az időt nem gondolod?-nézett rám huncut mosollyal arcán.
-Mire gondolsz?-néztem rá megszeppenve.
-Nem arra amire te hidd el nekem.-nevetett ki.
-Mit szólnál ha elmennénk valamerre?-ölelt át.                                                                                                                  -Remek ötlet!-mosolyogtam rá. Átöltöztünk, én sminkeltem is egy keveset és már mehettünk is. Előkapartam valahonnan a telefonomat, felkaptam kedvenc Vans cipőmet. elindultunk a park fele ahol találkozgattunk. Odaérve leültünk egy padhoz, és elmerengtünk, beszélgettünk. mikor ezeket meguntuk kézen fogva sétáltunk a városban. Bementünk egy Starbucks-ba ahol a múltkori "flörtölős" srác volt. Most is beakart próbálkozni, de Oliver odajött és hátulról átkarolt.  A fiú kicsit elszégyellte magát és bocsánatot kért.                                                                                                         -Ne haragudj, nem tudtam, hogy van barátod.-szomorodott elegy kicsit.
 -Semmi,semmi. Honnan tudhattad volna.-mosolyogtam rá kedvesen. Kifizettük a kávénkat és már mentünk is. Megnéztem az időt telefonomon fél hat.                                                                  -Lassan mennünk kéne. Fél hat elmúlt már. És már kissé éhes vagyok. -böktem oldalba.

My LifeWhere stories live. Discover now