Huppanok vissza az ágyamra,mikor hallom telefonom értesítőhangját. Elvigyorodtam, és a mobilomért nyúltam. Idegen számtól jött az sms. Feloldom, majd elolvasom..
" Szia! Én vagyok az Oliver. Csak gondoltam írok, van e kedved találkozni?." Mosolyogva pötyögöm be válaszomat.. "Persze.. Merre?" Elküldtem majd tűkön űlve vártam a választ. Nem kellett pár perc jött is amire vártam..
"Mitszólnál a deszkás parkoz? Tudod ami az ovitól van nem messze.."
"Rendben. Egy óra múlva oké?"
"Oké.:)" Nos lássuk.. Irány a fürdő,gyorsan át fésülöm majd lófarokba kötöm s hajamat. Szempillaspirál és tusvonal. Kész is,bár lehet nem ártana másik ruha. Áááh.. Vettel fölé egy kockás inget így már kevésbé itthoni. Visszakapom lábamra a cipőt,ezúttal nem a fekete hanem a bordó Vans-omat. Felkaptam a telefont,a dugi cigit és már mentem is le a lépcsőn. Megállok az ajtóban és kiáltok anyuéknak:
-Elmentem,majd érkezem!!- és mielőtt válaszolhadtak volna már csapódott is az ajtó. Lassan ballagtam a park fele. Odaértem sehol senki. Gondoltam talán korai vagyok. Sebaj. Leültem egy padra és rágyújtottam. Épp a cigisdobozt csodáltam,mikor valaki hírtelen hátúlról befogta a szemem. Felsikoltottam. A mögöttem álló valaki csak nevetett. Ekkor jöttem rá,hogy Oliver az.
-Húzz a picsába!- kiabáltam rá.-Majdnem szívinfartust kaptam!..
-Ne haragudj hercegnő.-nézett ram boci szemekkel. Hercegnő?? Egy fiú akiről annyit tudok, hogy Oliver a neve, Hercegnőnek hív..-Mi az? Valami furcsát mondtam?-nézett rám furcsállóan.
-Nem-nem. Csak utoljára apu hívott hercegnőnek. Mikor még élt.-érzem,hogy könnybe lábadt a szemem.. Nem akatok sírni..itt..előtte. De mostmár mindegy.
-Na Elena. Ne sírj. Nem akartam. Ne haragudj.-láttam rajta bántja a dolog.
-Nem haragszom..- szipogtam el.
-Nem tudtam.- mondta, majd letörölte arcomról a könnyeket. És átölelt, finom az illata.
- Gyere mutatok valamit!.-mosolygott. Látvan őt is így az én arcomra is kiült a boldogság. Követtem,s míg követtem a sírás is abba maradt, és teljesen lenyugodtam. Egy régi kis vittyillóhoz vitt. Nem tudtam,hogy van egy ilyen ház a park területén. Bementünk. A földön heverő nagy matracon kívűl semmi nem nincs itt. Leültük,majd pár perc után megtörtem a csendet.
-Mesélj magadról!
-Nos hát mire vagy kíváncsi?- mosolygott.
-Mindenre.- jelentettem ki egyszerűen.
-Hmm... A teljes nevem Oliver Walker. 2 félestvérem van, nevelőanyámmal és apámmal élek. Nemrégiben töltöttem be a 23-at. Hasonló a stílusom a tiedhez. Imádom a sötét színeket, főleg a feketét. Anyám a születésemkor meghalt. Cigizek, imadom az elvont dolgokat,a rajzolást, a költészetet. Úgy érzem abban ki tudom magam fejezni. 198 cm vagyok... Noshát szűken ennyi.
Te jössz..!!-csillant fel a szeme.
-Lássuk csak.. A teljes nevem Elena Campbell. Egy húgom van. Anyámmal és a nevelő apámmal élek. Akiket mellesleg utálok. Édesapám autóbalesetben halt meg. Már több mint 4 éve. Azóta teljesen magamba vagyok fordulva. 13 évesen rászoktam a cigire. Vágtam magam. A fekete az én "boldog" színem. 167 cm vagyok. És ennyi. - fejeztem be. Látom Oliver arcán a csodálkozást.
-Azta. A vágós dolgot nem tudom miért. Oké gyászolod apukád.. De ez semmire sem megoldás!!-emelte fel kicsit a hangját.
-Hidd el én is megbántam. Hihetetlen hogy 8 év korkülönbség van köztünk és így megértesz..
-Tudom min mész keresztül ennyi az egész.- mosolyodott el. Rádőltem vállára és ő fejemre hajtotta féjét. Tökéletes, nyugodt pillanat volt ez. De a mobilcsörgésem megzavarta. Ben az..
-A francba!-kiáltottam fel.
-Ki az? - néz aggódva Oliver.
-Ben a nevelőapám.-mondtam ki majd fel is vettem a telefont.
"-Most azonnal takarodjál hazafele!!"- ordított velem.
-Megyek,megyek. -raktam le a telefont.
-Menned kell?-kérdezi.
-Sajnos igen de majd máskor is látjuk egymást!! Szia!-futottam el,ésl hagytam ott őt.
Mikor hazaértem Ben várt a konyhában. Dühös. Látom rajta..
-Hol a fenében voltál?- ordított rám.
-Semmi közöd nincs hozzá! Nem vagy az apám!!-kiáltottam vissza.
-Igazad van nem vagyok az de amíg én keresem a kenyérre valót, addig az van amit én mondok!-üvöltött majd pofonvágott..
-Utállak-kiabáltam. - Téged is,anyát is. Mindegyikőtöket!!-sírva futottam fel a szobámba majd zártam be az ajtót,és rávágódtam az ágyra. Ég az arcom ahol megütött de nem érdekelt. Sírtam, míg álomba nem merűltem. Reggel felébredtem. Az idő 9:17. Az utam egyből a fürdőbe vitt. Fájt ahol Ben tegnap megütött. Ahogy elnézem kicsit be is lilult.. Sebaj egy kis alapozó mindent elrejt.
