Reggel finom illatokra ébredtem. Nagy levegőt vettem és kikeltem az ágyból felvettem a papucsom és lebattyogtam a lépcsőn. Be a konyhába. Egy nagy pizza várt az asztalon.
-Jó reggelt csipkerózsika.-fodult velem szembe hatalmas mosollyas az arcán.- Rendeltem pizza-t. Kávét kérsz mellé?-mosolygott szélesebben.
-Mi a boldogságod oka?- néztem rá furán.-Amúgy kérdésedre válaszolva, igen kérek.-mosolyogtam vissza.
-Hogy itt vagy mellettem.-kacsintott rám. Ez túl szerelmesen hangzott. De hát biztos nem tetszem neki. Túl fiatal vagyok hozzá. Bár lehet beszélnem kéne vele. Inkább nem. Kértem egy tányért és vettem egy szeletet a pizza-ból. Leültem az asztalhoz és neki láttam. Perceken belül a kávémat is kézhez kaptam. Mikor végeztem felálltam elmosni a tányért. De Oliver kivette a kezemből.
-Ma én csinálok mindent. De csak mert maradhattam.-mosolygott. Vállatvontam majd megköszöntem. Körbe néztem a konyhaszekrényekben és a hűtőben majd rájöttem el kéne menni vásárolni.
-Elkellene menni vásárolni is ...-jelentettem ki.-Öltözök aztán megyek is.-indultam ki a konyhából.
-Várj meg én is szeretnék menni veled.-kiáltott utánam.
-Oké.-kiáltottam vissza.
Felszaladtam a szobámba. Elővettem a szekrényemből egy fekete rövidnagrágot és a kedvenc feliratos felsőm. Beszaladtam a fürdőbe fel kaptam egy melltartót és a ruháimat. Leültem a tükör elé és sminkelni kezdtem. Kis alapozás után tettem fel némi spirált és meghúztam cicásan a tusvonalamat. Kifésültem majd kivasaltam a hajamat. Fel kaptam egy zoknit és lehúztam a telefonom tőltőről. Megkerestem pénztárcámat és a mobilommal együtt bele tettem egy kistáskába. Lebaktattam a lépcsőn majd Oliverért kiáltottam.
-Mingyárt mehetünk.-jött a válasz. Vártam néhány percet és megjelent. Rosszfiúsan szexisen. Elmentünk a supermarketbe. Vásárlás után beugrottunk a Starbucks-ba,ahol a kiszolgáló srác flörtölni próbálkozott velem. Aranyos volt. Bár látszólag ez nem tetszett Olinak. A hazautunk csendesen telt. Hazaértünk én a konyhába vettem az irányt, ő fel az emeletre. Elpakoltam majd neki álltam a vacsora készítésnek. Csináltam pár melegszendvicset és kész. Oliver le sem jött. Felpakoltam a szendvicseket egy tányérra és fel indultam vele az emeletre. A szobámhoz érve kopogtam és benyitottam. Oliver kint ült az erkényen.
-Hoztam vacsit.-mentem od mellé. Láttam rajta, hogy bántja valami.-Mi a baj?-fogtam meg vállát.
-Semmi, semmi csak.....valamiért zavar ha mással látlak flörtölni... Elena...én azt hiszem..-mély levegőt vett- szeretlek téged. Kimondtam..-hajtotta le fejét és sírt. Úristen. Ő most ezt tényleg kimondta.
-Nos... Ha ez könnyít valamin....-vettem mély lélegzetet- én is szeretlek.-suttogtam neki, majd átöleltem válla felett, és vele együtt kezdtem el sírni. Egy darabig így maradtunk de megtörte a csendet.
-Mi lenne ha megennénk ezeket a szenvicseket.-vette fel az asztalról ahova nemrég raktam le. El ne vettem magam. Bementünk kajálás után és elfeküdtünk aludni. Kelés után megreggeliztünk de neki mennie kellett valami állásinterjúra. Így egyedül maradtam a lakásban. Nos mivel semmi tehendőm nincs, bekapcsoltam a laptopomat és kerestem valami filmet. A tegnapi viszont a meg kell majd beszélnünk.-gondoltam magamban. Végig se néztem és inkább kikapcsoltam. A gondolataim miatt amúgy sem tudtam volna végig nézni.
Hogy jöhetett ez neki, eddig semmi jelét nem mutatta annak, hogy tetszenék neki. Gondolat menetemet a csengő szakította meg.
Kikászálódtam az ágyból majd lementem az emeletről és kinyitottam az ajtót mivel bezártam mikor Oli elment. De csak ő állt az ajtó előtt.
-Kell nekem egy kulcs.-nevetett miközben elment mellettem.
-Majd csináltatunk.-nevettem rá vissza. Leültünk a kanapéra és csendesen egymásnak dőlve néztük a tv-t. Ránéztem az órára 11-et mutatott. Enni kéne valamit.
